Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-19 / 12. szám
8 TÉLI ESTÉK Az a sziszegő kígyó, az Amerikából visszajött alak gondoskodott, hogy Rét gazda a túlparton ne csak Julis asszonytól kapjon levelet. Levelek, névtelen levelek mentek másoktól is Amerikába. De minő fekete, gonosz levelek. Egyet- kettőt mutatóba lemásolok. Igy-emigyen sziszegtek ezek a levelek: — Jobb is, ha ott marad, szegény jó ember. És keres magának hűségesebb, becsületesebb asz- szonyt, miut a kikapós hűtlen Julist. ’Iszen már nem csak a verebek csiripolják ... A gyerek is sir. Kiabál a dologról. El fog az hallatszani a tengeren túlra is, Amerikába. Rét gazda olvasta e sorokat. Ki hinné el, hogy első pillanatban nem szisszent fel a kígyónak csípésétől? Ez a szegény jó ember! Ökölbe szorította bizony kezét. És rettenetes dolgokra gondolt. De mindjárt is az ő rossz szellemére, az amerikai kígyóra szökött jobbik gondolata. — Egyszer szedtél reá, mormolta. Egyszer szúrtál meg. De majd most én fojtalak meg. A fejedet tapotom meg. És aztán lecsendesedett. Bízó lelkében hordozta asszony-feleségének hűségét. Egy pillanatig sem kételkedett, hogy itt ördögi kezek akarják feldúlni újra felépítendő boldog családi életét. Ám Julis asszonyhoz is érkeztek más levelek is Amerikából. A tengeren túlról. Nemcsak a férje- urától valók. És ezek is, milyen fekete, milyen pokolbéli tintával Írott levelek voltak. Lepingálták az ő férje-urának amerikai életét. Hogy dorbézol. Hogy hűtlenné vált. Hogy már csak hálni jár a lélek abba az egykor nagy, erős, vas emberbe. Julis asszonynak könnye potyogott ezekre a levelekre, de ő sem hitte. Egyetlen pillanatra sem fogta el lelkét a kétkedés. Az ő szive is fájt. Az ő lelke sem volt mentes a fájdalomtól. De nem hitt. Oh, az ő uráról ezeket a megtévedéseket nem hihette. Sőt még jobban, még erősebben foglalta el lelkét a bizalom. És hallgatott. Oda helyezte ezeket a fájdalmakat is asszony-kálváriájának tövisei közé. És imádkozott. Imádkozott, mert hitt... A hit pedig drága kincs. Tűrni, remélni megtanít. ...Réth gazda pedig a túlparton, az idegenben is hű férj maradt. Tiszta életet élt. Dolgozott. Rettenetes nehéz munkát végezett. Az igaz, hogy a hatalmas, vas-ember kissé meghúzódott. Megfogyott. Érctüdeje megzihált. De a baromnak való munkától. A minőket otthon sohasem végzett. Mikor az ekeszarvát fogta. A barázdákat hasította. Akkor sem, mikor az acélos búzával telt zsákokat cepelte. Hej! Rabszolga ő most ahhoz képest. Igavonó jószág, a milyen szabad volt — ott a maga kis fészkében. A kalászos réteken. A töretlen mezőkön. Bizony rabszolga! Miért öltöznek az asszonyok? Egy angol lap körlevelet intézett előfizetőihez, a melyben arról kért hölgyolvasóitól fölvilágositást, hogy miért öltözködnek a hölgyek. Sok száz fejtegetés és magyarázat között a legrövidebb és legvelősebb a következő: — Azt hiszi Szerkesztő ur, hogy a férfiaknak tetszünk ? — Dehogy! _____— Hogy barátnőink a méregtől megpukkadjanak. Fe nyegetés. Apa: — Hova viszed azt a botot? Gyerek: —, Megyek vele játszani. Apa: — Jól van, de aztán ügyelj rá, mert ha elveszíted, összetöröm a hátadon. Megzavarta az eszét. Egy pénztárnok nagyon szeretett kártyázni. Egy alkalommal nagyot vesztett és annyira megzavarta az eszét, hogy másnap a pénztárban pénzt számlálván, igy folytatta : — Hét, — Nyolc, — Kilenc, — Tíz,- Alsó, felső, király, — Disznó. A szerkesztő telefonja. Andorfalva. A tagosításról már mi is sokszor irtunk. Külön füzetet a Franklin-társulat adott ki. Budapest, Egyetem utca 4. A Magyar Gazdaszövetség naptárát, cime: »A Népbarát« melegen ajánljuk. Ára 80 fillér. Minden könyv- kereskedésben kapható. — Olvasó. Ön nem lehet tagja a községi képviselőtestületnek. Az összeférhetlenség világos. Magyarázatra sem szorul. — Kökényeséi. K. L. Az utalványt kaptuk. A lapot megindítottuk. — Cs. L. Azt a vállalatot albérletbe szokták adni. Hatósági közvetítőhöz forduljanak. Munkásközvetitésnek kell ott lenni. Ha nem törődnek ez ügygyei, tessék a főispánhoz jelentést tenni. De aztán annak a panasznak alapja legyen ám. — Előfizető. Bélyegköteles. Hát hiszen azt már csak nézze meg, mennyi bélyeg kell rá. — Gazda Az már csakugyan furcsa, hogy önök még sose hallottak szövetkezetekről. Akár azt mondanák, hogy napsugárról, meg májusi esőről se hallottak sohasem. — Vidéki. Hát ’iszen ismerjük mi már jól azt a plátói meg furcsa jóakaratot az ügyben és —iránt. A ki mindenkit megkritizál és maga pedig ellenmondásra, vagy hát ha úgy tetszik kritikára méltóságosan emeli fel a fejét, mint a gunár az esőben.. sí bizony komikus látvány lészen. Két leikük van ma az embereknek. Az egyik akkor él, mikor a maga házáról, a másik, mikor a inás érdekeiről van szó. Férfiatlan férfiasság a kritikát,.ét nqgf viselni férfiasán. mokvai jAnos könyvnyomdája, szatmAron.
