Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
TÉLI ESTÉK 13 ,Aztán hogy kiturbékolták magukat, az öreg maga kezdette el a komolyabb taktust. — Hát bizony itt az ideje. — Édes anyjuk már mikor ilyen esztendős volt . . három bálba is táncolt. — Az más idő volt jányom . . — Nono öregem .. mi is voltunk ám. — Mondja édes anyám. — De már akkor ! — Mit akkor? Akkor még nem is mertél szólani. — Kicsoda? — Te la! — Már meg is csókoltalak. Az anyjuk ráütött az apjuk szájára. Juliska meg kiosont ... De csakhamar hozta dolgos, gömbölyű karjain a kész báli ruhát. Az első báli ruhát. — No e’ szép. Szalmán kezdik, aztán csépelnek. Itt a kész kalász. Sejtettem, hogy mi lesz belőle. * És ott vannak az első bálon. Az Olvasó Kör első bálján. Milyen szép, egyszerű természetes virágbokrétát kötött össze ez a kis eleven kör. Mintha a régi időknek természetes levegője áradt volna a nagy, tágas teremben. A sok-sok szép virág közt nem utolsó Juliska sem. Sőt... mi tagadó benne . . talán, talán a legszebb. A legüdébb. A legkedvesebb. Olyan, mint a gyönyörűséges mezei virág. A maga bájában. A maga természetes ruhájában. Minden .ékességében. A fiatalság körülrajongja. Oh . . az ilyen leánykának nem kell sok bál. Nem kell piac. Viszik .. Kérik . .. ... Egyszer csak zsibongás támad a teremben. A fiatalok tiszteletteljesen félre oszlanak. Minden szem a terem közepére néz. Minden tekintet oda vetődik. Hát uramfia, az »apjuk«, meg az »anyjuk« járják a menyasszony-táncot. Azt a régi, azt a gyönyörű, azt a mozdulatában megkapó táncot. Amelyet csak a magyar ember, meg a magyar nő tud lejteni. Micsoda tánc! Micsoda fordulatok! Micsoda lebegések. És mintha az évek lehullottak volna arról a két táncosról. Akár csak uj tavasz virulása. Friss természet buzdulása. Édes mosolygása volna. Juliska maga is lélegzet nélkül nézi . . nézi . . Boldog leány, kinek a szülei ilyen életkedvben . . ilyen tiszta örömben táncolják újra menyaszonyi táncukat a leányuk első bálján . . .* . .. Mikor pár hét után Juliska ujján karikagyűrű fénye csintalankodott... az apjuk újra rettenetes füst karikákat eregetett a pipájából. Aztán belemosolygott . . . bele nevetett a füstfellegekbe. És maga-magának beszéli . .. — Eppeg’ igy gondoltam. Hogy mikor leányom az első bálba volt... én meg az utolsótól búcsúztam el, Mert mostanság aztán : csitt! Izé ! De még a Juliska lakadalmán . . . eltáncoljuk a menyasszonytáncot. Aztán mondhatja az anyjuk, hogy — — — izé 1 Csitt ... Bodnár Gáspár. Jámbor kívánság. Böske: Ha úgy elmennék a királyunkhoz és addig kérném, mig a Jancsimat hazabocsá- taná, csak megtenné, ugy-e nénémasszony ? Vén anyóka: Oh te oktondi, na hiszen ha a király mind haza küldené a katonáját, aki otthon feledte a babáját, akkor maga ehetné meg az egész prófuntot. Érdekes rovat. Hogyan házasodnak a lappok? A világ egyetlen részén sem érvényesül a leány szabad akarata a házasságnál oly teljes mértékben, mint a lappoknál. Valóságos bűntett számba megy náluk valakit akarata ellenére házastársul hozzáfüzn i olyanhoz, akit a házasulandó nem teljesen szabadon válssztott. Az akarat legbiztosabb megnyilatkozása végett a házasulandó legénynek versenyt kell futnia megkért hölgyével. Kijelölnék a leány szülői egy körülbelül 100—150 lépésnyi utat, azon történik a versenyfutás. A leány azonban nem ott kezdi a futást, ahol a legény, hanem csak kétharmadrészét kell befutnia a pályának, vagyis közte és a legény közt az elindulás pillanatában meglehetős nagy távolság van, amit a legénynek a célig érve be kell hoznia, A távolság azonban oly nagy köztük, hogy sokkal hátrább induló légény csak az esetben érheti utói a leányt, ha azt a leány is akarja. Eszerint teljesen a leánytól függ, hogy óhajtja-e férjéül a legényt, vagyis nem fut úgy, hogy ne lehessen utói érni, vagy sem. A lappoknak ez az ősrégi szokásuk még ma is divik és sem szülői kényszer, sem pedig Ígéretek és fenyegetések nem befolyásolhatják a nő szabadakaratát házastársa kiválasztásában. * * * Hogyan fizetik a japán tanítókat ? Nem lesz érdektelen felemlíteni a japán tanítók fizetését abból az alkalomból, hogy Európa összes országaiban flzetésjavi- tási mozgalmak vannak. Nem rég’ jelent meg a japán köz- oktatásügyi minisztérium hivatalos rendelete, mely végleg rendezi a tanitói fizetést. Ebből kitüeik, hogy Japánban van körülbelül 74.240 néptanító, ezek közül 10.000 havonta kap nem egész 25 koronát (10 yen.) 34.000 havonta 30 koronát (12.5 yen.) 30.000 havonta 40 korouát (17.5 yen) és csak 240 van olyan, aki havonta 150 koronát (65 yen) kap. Ezekhez képest a mieink persze sokkal jobban vannak dotálva, csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy Japánban egészen mások a személyi és a gazdasági viszonyok, no meg jóval olcsóbb is az élet. Háziasszony. Kaszáalé. Meg kell főzni a marhahúst a hozzávaló zöldséggel húslevesnek. Tálalás előtt kevés ecetben egy kanál lisztet, tojás sárgáját, borsót, kevés tört fokhagymát összekeverve, kész huslével fel kell ereszteni és újra felforralni, vigyázva, hogy össze ne fusson. Amikor kész, főtt- vagy sültkolbász- szeletekkel a zsírban pirított zsemlyekockára rá kell tálalni és Ízlés szerint megsavanyitani. Öreg ludat, ha azt akarjuk, hogy a húsa ne legyen kemény, leölés után tegyük el vagy 24 órára hideg pinczébe. A sütéskor pedig sohase hagyjuk takaratlanul, hanem födjük le egy másik edénynyel, hogy az elszálló vízgőzök is közreműködjenek a hús párolásánál. Tapasztalt gazdasszonyok a fent leirt módon kezelik a vén ludat s húsa mindannyinak sokkal gyöngébb, mint az olyan ludé, melyet a szokásos módon kezelnek s a takaréktüzhely sütőjében bár, de födetlenül sütnek. Az ecet megromlásának meggátlása. Legbiztosabb és legegyszerűbb módja ennek, ha egy darab kenyér mindkét oldalát tiszta mézzel megkenve, az ecetbe tesszük, mely igy szépen megtisztul.
