Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-12-07 / 6. szám

XVII. évfolyam. Szatmár, 1913 december 7. 6-ik szám. /V KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos KOI).\ÁR_«ÁM»ÁR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. az Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára : 4 hónapra .... 2 K — fillér Az élő kéz. Hiába nevezik a magyar kalh. egyház vagyo­nát, főpapjainak tevékenységét »holt kéznek.« A magyar történelem, az idő, melynek még apájnk tanúi voltak és a jelen szociális társadalom is beszélhet róla, hogy élő, eleven kezek azok, melyek nem csak az Egyház révén, de köz­vetlenül is mindig jóté­konyan, teremtő szel­lemmel és nagy alko­tásokkal nyúltak bele a nemzeti életbe. A katholikus ma­gyar főpapok összeforr­tak a nemzeti élettel. Nem csak örökölt ma­gas közjogi méltóságuk révén, de nemzeti gon­dolatuk, szivük érzése és uagy akaratuk alko­tásainak erejével is. Vé­gig mehetünk a höm­pölygő Duna partján, a kanyargó Tisza folyá­sánál, a nagy Alföldön vagy a bércek és völ­gyek között, mindenütt találkozunk a kath. ma­gyar püspököknek, egy­házfőnek élő kezeivel, nagy alkotásaival. Tem­plomok, iskolák, szere­tet, árvaházak, tanító­képzők, jótékonysági in­tézetek egész sorai hirdetik, hogy a nemzetnem hiába bízta ezen kezekre azokat az örök adományokat. Mert örök forrásai is lettek a nemzet művelődésé­nek és kultúrájának. A nemzetnek soha se lehetett volna oly nagykörű az intelligenciája, a nép gyer­Dr. BOROMISZA TIBOR szatmári püspök mekei soha nem emelkedtek volna a nemzeti élet magaslatainak csúcsaira, ha ezekből az örök forrá­sokból nem táplálkozhattak volna. A múltban és a jelenben még mindig. * Ma szép és jelentős ünnepet ül1 az Egyház és Nemzet egyaránt. Mert egy eleven kéznek nagy alkotását avatják fel. A szőke Szamos partján fekvő városban, Szat- máron adják át ünne­pélyesen azt a hatalmas palotát, fi-nevelő intéze­tet, a püspöki Konvik- tust, melyet szintén egy eleven kéz alapított több mint félszázada és me­lyet most egy hatalmas, modern palotával terem­tett újjá dr. Boromisza Tibor jelenlegi megyés püspök. Aki az idén ünnepelte 50-ik áldo- zárságának évfordulóját. Tehát aranymisés püs­pök. És nyolcadik éve csak itt-ott, hogy me­gyéjének kormányzását átvette; hogy a »holt kéz«-nek hitt és hirde­tett keze »élő kézzé«, meglepően áldásokat fa­kasztó kézzé változzék. A magyar nemzet­nek most már és benne Szatmár városának is sürü sorokban emelkednek fel kultur-épületei. Inté­zetei és nagyobb alkotásai. De valamint nem feled­heti például Szatmár városa, hogy egész emelkedé­sét, mai alakulását ez a »holt kéz« indította, úgyszól­ván lökte meg: úgy éreznie kell ma is, hogy azért

Next

/
Thumbnails
Contents