Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-07 / 6. szám
2 TÉLI ESTÉK lehetett és marad ma is a vármegye szellemi, nevelési ügyének, jótékony hullámzásának középpontja, mert itt volt és itt van az a forrás, az az eleven kéz, melynek áldásai úgyszólván évről-évre a város kultúráját, emelkedését öntözik, táplálják és izmositják. * A jubiláns püspök fejét már hó fedi. Lelke azonban ifjú maradt és tavaszi, friss eszmék fakadnak az ő gondolatában, érzéseiben és a férfi munkája, elhatározása akaratának erejében. Lerí róla a sokak gondját magán viselő nagy állású férfiak komolysága, de jóságos, szelid arcáról megyéjére süt a szív melege és áldosos készsége. A mije van és a mije marad az Ur oltárára és nemzete kultúrája javára áldozza. Az a tette pedig, hogy az ifjúság neveltetésére fordította földi javainak súlyosabb részét, azt bizonyítja, hogy ő nem csak a jelennek él. De lelke előre jár a jövőbe. Hogy tisztában van azzal a nagy gondolattal, mely szerint az ifjúságban él és folytatódik a nemzet, a haza és maga az Egyház is. Mester. Ne menj a fára, nem esel le. Ne menj jégre, nem siklasz el. Ne menj a kocsmába, nem ziillesz le. És nem pusztítod el a magad és családod lelki és anyagi javait. így beszélnek, sőt írnak is azok a nagy bölcsek, akik minduntalan hallják, olvassák a korcsmáknak miatta való panaszunkat. A nép bűnbánó hangját, sőt átkait, mikor már az elpusztult családok a romokon keseregnek. így védik a kocsma ipar korlátlan szabadságát azok, kiknek bizonyosan érdekük, hogy megnyugtassák és elcsendesitsék a nyilvános köz- lelkiismeretet. Azt a lelkiismeretet, amely még meg van és felzúg, felsír az élet mélységeiből. No hát, aki miben gyanós, többször sokszor abban vétkes is. Milyen hamis okoskodással van tele ezeknek az önbölcseknek a koponyája. A szájuknak beszéde. A nyelvük, szóban és írásukban. Mert első lélegzetre, tekintetre úgy látszik, mintha bizony rá lehetne ütni az igent. Az áment. Bizony igaz, hogy hát mindenkinek eszet adott az Isten, meg szabad akaratot, hát használja és védje magát a kocsmák ellenében is. De nem úgy ám! Régibb és józanabb bölcsész az, aki arra tanította minden idők emberét, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Az alkalmak veszik el a műveltebb, tanultabb, sőt a legbölcsebb emberek eszét is. Ütik le lábáról azokat is, akik erősen állanak. És a földbe kapaszkodnak, mint gyökereivel a hatalmas fa A megszokás második életünk. Szokás az élet, annyi bizonyos. És mint megszokják az emberek az otthont: úgy szokják meg — a kocsmákat is. És velük — a munkátlan züllő életet is. Meg aztán ... ügy hangzanak azok a szavak, hogy ne menj a kocsmába, nem leszesz rab .. . mintha azoknak a szabad levegő égben szárnyaló madaraknak azt kiáltoznánk: — Ne menjetek lépre, nem lesztek rabokká. De a lépvesszőket elibük rakjuk. Minden fára, minden bokorra, minden talpalatnyi pázsitra, útra. És igy fogdossuk őket! Pedagógus. Takarékosság. A. : Beteg még a felesége ? B. : Már nem. Csakhogy nem akar addig felkelni az ágyból, mig el nem fogyasztotta az összes orvosságokat. Királyunk és hét osztrák leány. Tulajdonképen nagyon régen történt ez a kis történet; még az elmúlt év augusztus 18-án, amely nap tudvalévőén királyunknak a születésnapja. A Latour-de-Peitz mellett levő Beau-Rivage nevű svájci leánynevelőben együtt volt hét osztrák kisasszony, aki ott végezte tanulmányait. Amikor elkövetkezett augusztus 18-ika, a hét osztrák leánynak eszébe jutott az agg uralkodó születésenapja, hogy a maguk szerény módján megünneplik ezt a napot. Hogyan ünnepelhetnek az osztrák leányok ? Kávét isznak és kuglófot esznek hozzá, ami hétköznapon is természetes és ünnepen csak annyiban változik, hogy szebben öltöznek föl az uzsonnához és nem a többi leánnyal együtt, hanem külön, osztrák kolóniává tömörülten fogyasztják hl a jóizü holmit. Ilyenformán ünnepelték Ferenc József születésenapját a Reau- Rivage. kertjében. Uzsonna után eszébe jutott az egyik leánynak, hogy üdvözölni is kellene az uralkodót. A tervből rögtön valóság lett, a legszebb kaligráfiáju leány ékes levélben megírta Ferenc Józsefnek, hogy milyen nagy szeretettel gondolnak rája a születése-napján. Ezúttal kérték a királyt, hogy küldje A Hét. Az országos bizottság, delegációban Békében leszünk a horvá tokkal, Leszállították végre a kamatlábat. Tikos katonai egyezmények. Most pattannak ki — a titkok. A Balkán viharai alatt rejlő és rejtegető titkos katonai szerződések, egyezmények — ellenünk. Hogy Bulgária és Szerbia katonai egyezményt kötött Ausztria Magyar- ország ellen. És Oroszország beállott harmadiknak a szövetségesek közé — és külön szerződést kötött Szerbiával, Bulgáriával és Montenegróval. Az egyezmény éle ellenünk irányult, hogy lekötve tartson. Ezért mozgósított az Orosz északi határaink körül. Ezeknek a leleplezéseknek ha csak tizedrésze igaz, mind mutatják, hogy egy borzalmas európai háború előtt állottunk, mely nem százezer forintba, de százezrek életébe került volna és lesújtó anyagi pusztulásba vitte volna az országot. A bajt elkerültük, az okosság és mérséklet és a Gondviselés volt mellettünk. Az Osztrák Magyar Bank főtanácsa minap Budapesten ülést tartott, a melyen elhatározta, hogy a kamatlábat félszázalékkal — hatról öt és félre — leszállítja. E határozat, mely meglepetésszerűen jött, nagy feltűnést keltett. A tőzsdén nyomban meg is lett a hatása, mert az értékek egyszerre emelkedtek s a járadék kurzusa is felszökött 70 fillérrel. A bankok nem nagyon örültek neki. Ok már berendezkedtek a megszokott magas kamatlábra. Hogy mikép fognak alakulni a pénzviszonyok e megindult kis lendülettel, ki tudja azt ? Megtörténhetik, hogy a visszafordulás is meglepetésszerü lesz. erős viták és csatározások folytak a a kormányzat pártja és az ellenzék közt, Ugylátszik azonban, hogy a döntő mérkőzések csak 8-ika után való napokon, a teljes üléseken lesznek. A gazdavilág nem a politikai mérkőzést látja ezen áldatlan állapotokban, de szomorú és végzetesre válható gyengülését a mi gazdasági életünknek. legalább mi őszintén ráléptünk a megértés és békesség útjára. Azt hisszük, nemcsak nekünk van szükségünk erre a békére és kölcsönös megértésre, főleg gazdasági szempotból, de különösebben a horvát testvéreknek. A kikért és a kikre oly sokat áldoztunk. A magyar bizik is abban, hogy jobb felfogások fognak gyökeret verni Horvátországban, mikor újra alkotmányos életük birtokába jutottak. A horvát király-biztost, Skerlecz Ivánt kinevezték Horvát-Szlavón és Dalmátországok bánjává.
