Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-05 / 10. szám
2 TÉLI ESTÉK mulatságba — igaz, a mi magunk egyéniségét, önszemélyét. — Ne tessék a takarón túl nyújtózkodni. És ne tessék a mulatság kedvére adósságot csinálni. Vagy talán azért nem akarnak ma sokan mulatni, mert... mert nincs hitel? A váltók nem röpülnek olyan hegyesen, mint ennek előtte? Mert... mert? No ezt értjük ám! Ez volt eddig is a baj. A társadalom átka. A nagy csalódások íorrása. A sok csőd — és a többi. Hát ha magunk nem tudtunk eddig az arany közép útra jutni abban a kérdésben: mulassunk, ne mulassunk; vezessen, lökjön minket oda ez a mai komoly idő; a farsang komoly rövidsége. És mulassunk most az egyszer már igazán. Úgy, a mint telik. A mig a takaró ér. Mester. Tanácsadó. Nemesfüztelepek berendezése. Ma mintegy, negyvenezer munkáscsalád foglalkozik télen rendszeres mezőgazdasági kéziiparral s ennek következtében sok helyen előállott annak a szüksége, hogy e téli foglalkozás nyersanyagát termesszék és nemes- füztelepeket rendezzenek be. A földmivelésügyi minisztérium erre a célra ismét 30,000 K-val emelte a költségvetési tételt, amely összegből a községek, a termelő és értékesítő szövetkezetek a nemesfüztele- pek berendezéséhez államsegélyt fognak kapni. A földmivelésügyi minister minden községnek mely értéktelenebb területeit fűztermesztés céljaira berendezi, holdanként a rigolirozási munkálatokra 100 K segélyt és megfelelő mennyiségű ingyen fűzvessző- dugványt engedélyez. A községek egymásután veszik igénybe a minisztérium segítségét, amit annál köny- nyebben tehetnek meg, mert hiszen ez utón a már kihasznált és jövedelmet nem hajtó közterületeket vonhatják mivelés alá. A közegészségi legelő adómentes. A köz- igazgatási bíróság legutóbb az állattenyésztő községekre nézve rendkívül jelentős Ítéletet hozott. Kimondta, hogy ha a község abból a célból bérel legelőt, hogy a község marhatenyésztését előmozdítsa s evégett a bérbe vett legelőt a lakosság állatainak legeltetésére adja át, a lakosoktól pedig csak annyi legelőbért szed be, amennyi a legelő haszonbérének, kifizetésére szükséges, tehát nem nyerészkedik a bérleten, kereseti adót fizetni nem tartozik. Eddig a földbérletek, tekintet nélkül a bérlőre s a célra amelyre a kibérlés történt, harmad osztályú kereseti adó alá estek. Éjjeli őrségen. Katona (szuronyszegezve): Állj! Ki vagy ? öregasszony: Ne féljen katona ur — öreg vagyok; a vásárról megyek hazafelé; nem bántok én senkit, magát sem Vasárnap. A kéményseprő. Vállán a létrával hazafelé ballag, Előtte az ösvény keskeny, setét szallag. Csak ösztöne viszi, elfáradt a lába, Oh ha otthonn lenne már a falujába! Jaj, de még messze van ... az este is hideg. Azt hiszi megfagyott benne minden ideg. Szemét a hófúvás televerte hóval, Már-már perbeszállott a Mindenhatóval. Hogyisne! ily pogány időt sohse látott! Mióta a téli alkonyat leszállóit: Komor fellegekből sűrű pelyhü hó hull, Komor éjszakába bús éjszaki szél fuj . . . Megrázza a fejét — jég zörög szakállán, Hosszú létrája is reszket már a vállán. Tétova két szeme bármerre is kutat, Még hosszúnak látja hazáig az utat. Mig a foga vacog, mig az ajka reszket, Meglátja az utón álló fakeresztet. Gúnyosan reászól: mit ácsorogsz itten ? Talán nem is fázol, te, utszéli Isten!? Megbánta ha mondta . . . Hogy becsukta száját, Gyanús hangot neszei a nagy éjszakán át, Vinnyogó morgást hall közelébb-közelébb, Ijedten forgatja jobbra-balra fejét. Rémülten látja a fehérlő hómezőn, Hogy egy farkasfalka szimatol kémlelőn. Ah már észrevették . . . Erre ii'amodnak, Ki legyen az első, azon marakodnak. Szerelmes szent Isten, ments meg! szólt az ember, Mikor tisztába jött a veszedelemmel. És a másik percben ösztövér létrája Odatámaszkodik a kereszt karjára. Fenn van . . . Átöleli a kereszt két karját, Alant a farkasok csak a létrát marják, Hóban hemperegnek, szaladgálnak körbe, Felfelszimatolnak rémesen űvöltve. Egész éjszakán át nem fáradnak bele, ügy virradt fel rájuk a másnap reggele, Akkor diszkóinak egymást elelhagyva .. . S ott maradt az ember a keresztre fagyva. Molnár Károly. * melyik plánéta alatt jó születni ? Legmesszebb van tőlünk a legnagyobb égi plánéta a Nap, 150 millió kilométer, négyszázszor olyan messzire, mint a Hold. A Föld nem plánétája a Napnak, hanem megfordítva, mivel a Nap körül eső nagyobb égi testek a Merkur, Vénusz, Föld, Mársz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Naptunusz a naprendszerhez tartoznak. Ezeket a nagyobb égi testeket nem is hívja senki plánétának, hanem a millió meg millió bolygó csillagokat, melyeknek még a legszebb csillagos éjszaka is nagyon kis részét látjuk, mert nagy részük tőlünk igen messze van. Ósdi babona, mikor meghallod felebarátom, hogy most ez az uralkodó plánéta, meg emez. Nem kell arra adni semmit. Ez a babonás, tudatlan hiedelem még a pogány kornak a maradéka, mikor még a természet hatalmas Alkotója felől nem volt tisztában a hit. Sokszor hallani:
