Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-05 / 10. szám
TÉLI ESTÉK 3 — Nem jó plánétában születtem, azért nem boldogulok. Ha ezt úgy érti a felsóhajtó, hogy a kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, bököly, nyilas, bak, vízöntő, halak plánétákra való nézve nem volt szerencsés — akkor ez éretlen babona, melyet okos ember megmosolyog, mert tudja, hogy van egy pár plánéta, a mely alatt születni jó. Ezek: jó nevelés, házi békesség, munka, értelem, szorgalom, takarékosság, becsület, mértékletesség és Isten félelme. Ezek a szerencsés plánéták. Ezek alatt születni jó. Pedig ezen plánéták alá minden embernek módja van jutni, csak jó elhatározása legyen. De annyi bizonyos, hogy a gyereke jövőjével törődő ember már kicsi korától úgy neveli, (mert fiatal korában hajlik könnyen a vessző is,) hogy a munkát szeresse, hogy abban kitartó legyen, a maga kicsijét megbecsülje, Istent és szüleit szeresse. Szóval, hogy igazán bölcsőjétől fogva felette lebegjenek a jó plánéták. Levél Törökországból. Kaposvárról írják, hogy a Kaposvárra internált török tisztek közt van Nadsi pasa, törökvezérkari kapitány is, aki a novibazári szandzsákból jutott magyar főidre és a napokban levelet kapott édes anyjától, amelyet maga mutatott meg bizalmasabb körben, mint tanúbizonyságát annak, mint gondolkoznak a török anyák. A levél igy hangzik: — Kedves fiam! Örömmel olvastam leveledet, noha azt hittem, hogy még ott vagy a csatatéren és egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy mint menekült idegen ország kegyence légy. Bármennyire is örülök annak, hogy életben vagy, mégis jobban szerettem volna, ha az én fiam mint hős ott esik el a csata téren. Jól tudom, hogy az én fiam nem lehet gyáva de még is fájni fog, ha majd mint foglyot hoznak haza és számonkérik tőled menekülésed okát. Tudom, hogy a gyávaság vádja alól tisztázni fogod magadat, de az embereket ez nem fogja meggyőzni tudni, hogy az én fiam nem volt gyáva, hogy kénytelen volt menekülni. — Szomorúságban élünk itt. Gyász, gyász mindenfelé. Öcséd a kirkilisszei csatában elesett és a rokonok közül nagyon sokan pusztultak el a háborúban. Házasodás és az 1913. év. Az 1913. évben bennefoglaltatik a szerencsétlen »13« szám és ez a körülmény a babonás francziák között szörnyű tolongást okozott — a házasság körül. (Lám-lám a franciának babona kell, de az Istenben nem hisz. Szerk.) Mindenki házasodni akart még 1912-ben, mert azt htszik a boldogtalanok, ha 1913-ban tennék, hát mindenféle szerencsétlenségek zúdulnának a nyakukba. A babonásság miatt a párisi anyakönyvi hivatalokban olyan nagy a torlódás, hogy kénytelenek voltak sagéderőket alkalmazni. Nagy baj van az olyan házasságkötésekkel, a melyeket alaki kellékek hiánya, vágj' törvényes előírások miatt kénytelenek 1913-ra halasztani. Az egyik ilyen menyasszony kétségbeesetten kérdezte az anyakönyvest, hogy nem képzeli csak, hogy még egész évig várjanak. — Dehogy képzelem, — neve az anyaköuyvvezető — januárban meg lehet az esküvő! — De nem képzeli talán, hogy 1913-ban eszküszünk ? szörnyed el a szerelmes menyasszony és a vőlegény szintén. Erdőben. Rabló : Pénzt vagy életet! Berele Spitzer: Pénzem nincs! De itt van a feleségem, a Szálikám : ő az én életem ! Ezt elviheti. Gazdák világa. A gazda téli teendője a gyümölcsösben. Most amikor a gazda téli pihenő időszaka követtkezik, már csupa unalomból is szét kellene hogy nézzen gyümölcskertjébe, hogy gyümölcsfáit is részesítse egy kis ápolásban, amely ápolást ezek bőségesen fogják meghálálni. A gyümölcsfák téli ápolása abból álljon, hogy először is a száraz, elszáradt galyakat fűrészelje le a gazda, a fa törzsét tisztítsa meg a reátapadt mohától, ami vagy egy tompa késsel vagy pedig su- rulókefével vihető keresztül. A legfontosabb teendője azonban a gyümölcs fák körül azok megtányérozása vagyis tehát a föld felásása. A talajnak a törzs körüli felásása azért nagyon fontos dolog, mert ilyettén módon a levegő, a hideg, a meleg, az esővíz sokkalta jobban behatolhat a talaj mélyébe, miáltal a talaj kedvező változásokat szenved, a táplálóanyagok nagyobb mennyiségben változnak át olyanokká, amelyek vízben is feloldhatók s a fa által felhasználhatók. Nem elég azonban csupán a törzs körül egy néhány arasznyira felásni a talajt, hanem lehetőleg olyan nagy körzetben kell azt megcselekedni, amilyen nagy a fa koronája. Ezt az időpontot kell felhasználni arra is, hogy a fát megtrágyázuk, mert annak a körülménynek, hogy a mi gyümölcsfáink csak minden második, harmadik esztendőben adnak termést, leginkább az az oka, hogy a talajban nem áll rendelkezésükre elég tápláló anyag. A fák talajának megtrágyázására istálótrágyát, komposztot, vagy ezek híján műtrágyákat használhatunk, amely utóbbiak közzül káliszu- perfoszfát és meszel kell alkalmazni és pedig a szuperfoszfátból, amelyet ezen a címen rendelünk meg a Műtrágyát Értékesítő Szövetkezetnél Budapest, V., Fürdő-utca 8. alatt, a fa nagysága szerint 1—6 kilogrammot kell kiszórnunk olyan nagy területre, mint aminő nagy terület felelt a fa koronája van. Ha netalán fahamu bőségesen áll rendelkezésünkre, akkor ne káliszuperfoszfátot, hanem csak szuperfoszfátot alkalmazzunk 1—4 kilogramot torzonként, s emellet 8 —10 kilogramm hamut szórjunk egy fa alá, ezenkívül különösen csontármagú gyümölcsfa alá 3—4 kilogramm égetett meszet is szórjunk el; mindezt egyszerre, a talaj felásása előtt Ezeken kívül még az által is nagyon fokozzuk a fák termőképességét, ha kora tavasszal 1/2—2 kilogramm chilisalétromot szórunk el egy-egy fa alá. Ha gyümölcsfáinkat minden második évben részesítjük ilyen kezelésben, úgy bizonyosra vehetjük. hogy nemcsak a termésátlagok fognak fokozódni, hanem talán fagykártól vagy rovarkártól eltekintve, nem is lesz olyan esztendő, amikor a gyümülcsfák ne teremnének. ácsy. * A fiatal fák kifagyása. Gyakran lehet tapasztalni, hogy a faiskola fiatal fái, valamint a törpe fák is kifagynak, úgy hogy a törzsekben a fagynak kissebb nyomát sem lehet látni. Ilyenkor nem is a törzsek fagytak meg, hanem a gyökerek. Ez pedig
