Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-03 / 1. szám
TÉLI ESTÉK 7 Háziasszony. Töpörtős pogácsa. Két jó marék töpörtőt finomra vágunk, egy kis kanál zsírt és a töpörtőt liszttel a nyujtódeszkán nyujtófával jól összedolgozzuk, azután egy kis vizespohár tejben feloldunk 6 fillérért élesztőt, 3 kávéskanál cukorport s ezt, egy egész tojást, sót, egy kanál konyakot, a tésztába adunk és késsel jól kidolgozzuk úgy, hogy se kemény se lágy ne legyen a tészta, ekkor gyosan kis cipóalakra gyúrjuk, de mentül kevesebbet, a kézzel hozzáérni, kinyújtsuk, összehajtsuk, két órán át kelni hagyjuk nem tulmeleg helyen, miközben többször kinyújtsuk és összehajtsuk. Ha megkelt, hüvelyknyi vastagra kinyújtjuk kis szaggatókkal kiszaggatjuk, megvagdaljuk a tetejét, tepsibe rakva megkenjük tojással és a sütőben megsütjük, vigyázva, hogy ki ne száradjon. Az ecetes ugorka penészedését meggátolhatjuk, ha körülbelül 30 grammot tartalmazó zacskóban fekete mustárt teszünk'az ugorka mellé. Az alma utánérése. Általánosan ismeretes, hogy éppen a legnemesebb almafélék a fáról közvetlenül leszedve, korántsem olyan jók, mint később, ha egy ideig hűvös helyen állottak; az ilyen almáknak az utánérésre szükségük van, s ez alkalommal jutnak jóságok tetőpontjára, s ekkor iesznek legédesebbek, illatosak és zamatosak. Különösen a későnérő téli almák több-kevesebb keményítőt tartalmaznak a leszedéskor, amely keményítő lassan- lassan átalakul cukorrá, miáltal az alma édesebbé válik, az újabb vizsgálatok szerint az almában levő keményítő nádcukorrá alakul. Ezenfelül az alma édesebbé lesz azért is, mert a vizet párologtatván el, nedve sűrűbb és igy cukordusabb lesz Végül az eltartás közben a csersavat és a többi fagyarizü savakat más vegyületekké alakítja, az alma eltartás közben fanyarságát elveszíti, s igy kellemesebb izű és élvezhetőbb lesz. Legtovább áll el a gyümölcs hideg, száraz helyen. Mig a vékonyhéju gyümölcs- fajtákat, például cseresznyét, meggyet, stb. hónapokig eltarthatjuk a jégveremben, vagy alkalmas edénybe téve a kutban. Közmondasok-tára. Az élotbölcseségről. Némely ember a kárán lesz okos, másra az okosság hoz kárt. (Török.) Verekedésnél a gazdag arcát, a szegény kabátját félti. (Orosz.) * Senki sem felejti el olyan hamar a kapott jótéteményt, mint a gyomor. (Orosz.) Üres fejjel lehet élni, üres gyomorral nem. (Román.) * Jobb a nyílt ellenség mint az alattomos barát (Török.) Ne feledd a halált: ö sem feled téged. (Török.) # A füst a kételkedés, a láng az igazság. (Orosz.) Előbb tanuljuk meg, hogyan kell a kenyeret megenni, mint azt, miképpen kell megszerezni. (Orosz.) Édes a világ annak, aki nem ismeri, keserű a tapasztalt embernek. (Török.) * Kit nevezünk bölcsnek ? Aki el lehet a világ nélkül. És boldognak ? Aki azt hiszi, hogy a világ nem lehet el nélküle. (Orosz.) * Az élet kertjében a gyermekek a rózsák. (Orosz.) Mesemondó téli estén... A mi falunkban nagy, tágas műhelybe járnak estenként az emberek. Férfiak, kik eddig a korcsmát bújták. Ördögbibliát forgattak. Asszonyok, leányok, kik eddig la csak pletykát fontak. Híreket koholtak... Most kosarat, szatyrot, házi-ipar cikkeket készítenek. Fel-felhangzó, szivet fogó nóták, vidám tréfák közt. De milyen aranyos nóták közt. Aztán egyszer-egyszer elhallgatnak. Mintha templomban lennének, olyan mélységes csendben figyelnek, hallgatnak. Mert mesét is mondanak. De még milyen kedves, aranyos meséket. Mesemondó, lomha, lusta téli estéken, milyen aranyos meséket mondanak. Haliga’ csak!.. Most kezdődik éppen... Hallga’ csak... kérlek szépen... ❖ — Egyszer volt, honnan volt, nem is olyan régen volt... élt egy kis leány. Olyan volt a lelkem, mint az éppen kicsattanó bimbó. Olyan szépen feslett igen, hogy az emberek csudájára jártak. Liliom nem női olyan derékká. Virág nem feslik olyan sugárrá. Ez a gyönyörűséges szép kis leány egyszer habzó fehér ruhát kapott szüleitől. Mikor először felvette ezt a habzó, fehér ruhát: akkor akkor kellett ám csak látni. Nem anyától lett ő, hanem rózsafáról. Hej, boldog is volt. A boldogságnak boldoga. Talán földi leánnyal nem is cserélt volna. Hanem aztán, mi történt? — Mi történt ? —-Mi? — kíváncsiskodtak a leányok. — Hát az történt, hogy a leánykát elvitték egyszer a városba vásárt látni, mézes bábot venni. És a szép. fehér habzó ruha egy kicsi, alig látható pecsétet kapott. Kicsi, alig látható volt a pecsét. De a leányka olyan keservesen sirt. ügy sirt, hogy alig bírtak vele. Napok teltek, mig végre lecsendesedett. Aztán újra felvette a leány a szép fehér ruhát. És tudjátok-e mi történt? — Mi történt — zaklatták a leányok, égő kíváncsisággal, zaklató türelmetlenséggel. — Hát az történt, hogy most ő maga kívánkozott a városba. A vásárra. És szedett virágot, kosárba, kötényébe. És ment... egyedül ment a városba. A vásárra. És a ruha ismét foltot kapott. Nagyobbat, mint előbb. Láthatóbbat, mint akkor. Először. Mikor a vásárban volt. Mondották is otthon neki. Mutatták is a foltot. De a leány fel se
