Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-10 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 7 A háború. Mikor e sorokat irom a bolgárok csudás győzelme röpül a világ minden részébe. Egyik fővárosi újság igy ir öregbetüs vezércikkében. — A sötét végzet már ott ólálkodik a (török) fényes porta előtt. Szinte hihetetlen! A török had minden ütközetben vereséget szenvedett. Egyik pozícióját a másik után adta fel és vad futásban menekült vissza — Konstantinnápoly felé. A diadalittas bolgár hadsereg folyton nyomában van. Folyton tizedeli a török hadat és rohamlépésekkel siet a törökbirodalom fővárosa — Konstantinnápoly felé. A szövetséges Balkán-hadak Macedóniából, Albániából, a szandzsákból, mindenünnen kiverik a törököket. Drinápoly még áll, de el van vágva minden segítségtől. A görög hadak útban Szaloniki felé. A négy balkán fejedelem indulhat Konstantinápolyba békét kötni. * Negyvennyolc óra sem telik, a hírek már igy szólanak a háborúról. — Török győzelmek. A bolgár hirek hallgatnak. Baj lehet. Annál beszédesebbek a konstantin- nápolyi távírók. A keleti harctéren megfordult a szerencse kockája. A bolgár hadsereg, mely győzelmével bámulatba ejtette a világot, igen válságos helyzetbe került. Ha ez igaz, akkor ez egyértelmű Bolgárország katasztrófájával, pusztulásával. * Következő huszonnégy óra múlva: — Törökország sorsa meg van pecsételve. A kocka úgy látszik eldőlt. Ha nem csal minden, elérkezett Törökország vége. A török hirek hiába próbálták a múlt napokban félrevezetni a világot győzelmük hangos kürtöléseivel. A tények immár rácáfoltak. A török hadsereg teljes vereséget szenvedett. A törökök feladták az összes jelentősebb főhadiszállásukat. És szinte könyörögve kérik a nagy hatalmakat, hogy vessék magukat közbe a békéért. Ellenfeleitől pedig fegyverszünetet könyörög. így van a háború sorsa, mikor e sorokat Írjuk. Mi leszen a következő 24—48 óra alatt — tessék csak elgondolni. Már is jön kerülő utón a hir: Drinápoly elesett. * A háború iszonyatosságáról és kegyetlenségéről szörnyű képeket Írnak az újságok. Pedig csak úgy átlagozzák a jelentések a számokat. Például 4 ezer halottról, 25 ezer sebesültről beszélnek. 10 ezer elesettről is Írnak csak egy véres ütközet után. A török hadifoglyok százával menekülnek hozzánk, magyar földre. Ezek a balkáni háború befejezéséig itt maradnak és a mi vendégeink lesznek. Menekültek a szerb, bolgár és montenegrói kegyetlen üldözés elől. Borzalmas dolgokat beszélnek. A foglyokkal és legyőzött községekkel a győztes bandák rettenetes kegyetlenséggel bánnak. Krónikás. Mindenkit szőrit. Csizmát akart vásárolni a falusi atyafi a szerdai vásáron és annak rendje és módja szerint felpróbálja. A mester ugyancsak dicséri remekét, de a vevő a fejét csóválja és nagy komolysággal mondja, hogy nem jó, mert kegyetlenül szőrit. — Barátom! — szól rá a mester — most olyan világot élünk, hogy mindenkit szőrit a csizmája, a szorítás miatt tehát nyugodtan megveheti. A kandallónál. A két Fétör. — EREDETI REGÉNY. — Irta : Bodnár Gáspár. II. (2) A Rét-családot egy kis szerencse érte. Örökséghez jutott. Az asszonynak apja költözött a más világra, ott a Tiszamentén. Onnan fújt — a szerencse szele. Az az, nem jól mondom. Rét, az erdőkerülő nem tekintette — szerencsének. Többet várt. Sok gyermeke van az elhunyt öregnek. Már mint az apósának. Nagy örökség is elaprózódik! hát még a kisebb. A sok gyermekű apának olyanná lesz a birtoka, mint egy feldarabolt tehén. Mindegyiküké ez a tehén. Ha azonban egyszer feldarabolják, megkapja kiki a maga részét. De tehene egynek sem lesz a testvérek közül. Élő, egész tehene. — Baj az, mikor és a hol sok a gyermek, mondogatta Rét. Mert sok a testvér... Kicsinyek lesznek még a részek is. Ez a sivár gondolat, ez az önző kapzsiság, és a vagyon után való ácsingózásnak ördöge nem most egyszerre, pillanat alatt szállotta — kapta meg Rétnek lelkét. Az erdőben, a pásztortüzek lobogá- sánál, szalonnasütés alkalmatosságánál sokszor-töb- ször beszélgettek már erről az emberek. Beleker- | gették, vitték a jövő gondolatába a Rét eszét, meg szivét is. Belehajtották leikébe is a teksztust: — Egy örökös boldogul. Sok örökös — koldusok. Cifra — koldusok. Egy gyermek az utód, egy gyermek az áldás. Sok gyermek — szerencsétlenség. Az asszony is hallotta egyszer-egyszer ezt a beszédet. Szörnyű módra meg is ütötte a lelkét. Mint kicsattant, életerős virágot a fagy, úgy megütötte ez a beszéd az ő lelkét. Nem szólott; hallgatott, De életére rá ereszkedett valami titkos bu. . — Az én szegény apám semmit sem örökölt, mondotta magában. De csak magában. És mégis megsegítette a jó Isten, a ki sok gyermekkel ajándékozta meg. És egyformán szerette valamennyit. Verejtékezett, dolgozott és szerzett is. Az én uram elég tisztességes örökséghez jut. Még sem elégedett. Még sem akar több gyermeket. Nem Isten ajándékainak tartja, hanem fél tőlük, mint valami sorscsapástól. így bugott-busongott az asszony, mikor egyedül volt, mint a magányba rejtőzött madár, a mely madárnak fájdalmát, sebét még társai sem veszik észre. A Juliska fájdalmáról-siralmáról sem tudott ezen a földön senki sem. Csak ott fenn, a magasban ... a jó Isten látta... Még a francia kisasszonynak sem szólott. Pedig az a leány már észre vette, hogy az asszonynak szemeiben többször könny rezeg. Hányszor találta kisirt szemekkel. Ám, a leány abban a hitben volt, hogy Juliskát a bucsuzás, az eltávozás érzése háborgatja. Hiszen a bucsuzás mindig fájó, mindig nehéz. Mondotta, kérdezte is a még hátra levő estéken:
