Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-10 / 2. szám
8 TÉLI ESTÉK — Ugy-e megszokta ezt a kis fészket? Az asszony olyan érthetőleg bólintott bus fejével. Aztán könnyben úszó szemeit rávetette a nevelő kisasszonyra: — Pedig talán jobb innen, hogy elmegyünk. Itt megállott az asszony. Nagy, mélységes lélekzetet vett. És mintha a lelkében régen vergődő szavak szavak szakadnának ki, olyan nehezen, olyan hullámosán mondottta: — Talán bizony Elvirának is jobb volna, ha futna innen. Holnap. Holnap után. De minél előbb. A kisasszony arca hófehérré vált. De csak pillanatra. Mert aztán rögtön lángbaborult az a gyönyörű arc. A szivébe szaladt vér egyszerre visz- szaszökött az agyába, az aranyhajtól koronázott fejébe. ’Iszen egyszerre megértette a Juliska beszédét. — Jobb lenne — folytatta Juliska, ha futna, rohanna a veszedelemtől, a mely a kisasszonyt itt körülveszi. Templomi csend következett. Egyikük sem mert tovább beszélni. A nevelő-kisasszony most egyszerre, mintha csak villanyszikra érné, szellőként szalad Juliska keblére. És fuldokló zokogás közt suttogja: — Szeretem, szeretem azt a férfiút... De az magát nem szereti. Az magát megcsalja. Nem a lelke után jár. A teste kell, a maga teste kell neki. — Lehetetlen! — De úgy van édesem. Oh én ismerem. Oh én tudom! Oh én... sajnálom áldozatait... Magát is megcsalja. Mint a többit. De még hogy megcsalja... Elvira maga-maga elé bámult. Egyszerre összerezzent... de pillanat alatt kiegyenesedett, mint egy élő virágszál. ' C.S oda lebbent a bölcsőhöz, melyben az az egészséges pufók gyermek, Pétör aludt. Éppen mosolygott az arca. Mintha angyalkákkal játszanék. És nézte... nézte ez a szép, gyönyörű leány azt a gyermeket. A kis Pétört. Ki tudná leírni, mi gondolat kergetődzik ennek az aranyhaju fejnek világában? A szive hullámai közt. Vágyódásainak szárnyain. Talán a közeli boldogság reménye ? Vagy reménytelensége? Talán hit, talán csalódás? Talán lemondás? Vagy inkább az ifjúság könnyelmű, ábrándoktól megvesztegetett — ballépése. Aztán lehajtott az aranyos hajú fej. Meg csókolta az alvó gyermeket. A kis Pétört... De úgy megcsókolta... Képviselők fizetése. Legnagyobb fizetést kapnak a képviselők az Egyesült- Álamokban : 7400 dollárt azaz harminchétezerötszáz koronát évenként. — Utánna következik Argentina köztársaság évi 26.500 koronával. — Harmadik helyen Franciaország és Mexikó áll 15.000 korona fizetéssel; utánuk következik Ausztrália 10.000 koronával. — Uj-Dél-Wales, Uj-Zéland és Queensland évi 7566, — Magyarország hatezernégyszáz. Viktória 6000. — Japánország 5500. — Nyugat-Ausztrália 5000. — Parrguay 4600 korona évi fizetéssel. — Hollandia 4180, — Belgium 4000, — Németország 3720. — Svédország 1680 koronát fizet évenkint képviselőit: — Randa 13.250 Törökország 2400, Görögország 1800 és bolivia 1000 frankot fizet. — Némely állam napidijat állapított meg a képviselők részére : Oroszország 26 fran 67 eentime, Románia 25 frank és Ausztria 25 korona napidijjat juttat nekik. ______________ Mo ndja csak Lajos ur, mit mondjak a mamának ha megkérdezi, hogy micsoda szándékkal jár ön oly gyakran házunkhoz ? — Csak annyit mondjon, hogy gazdag anyóst keresek! A szerkesztő telefonja. Világi katholikus. Azért nem közöltük cikkét, mert már akkor tudtuk a püsp. karnak az ünnepekre vonatkozó és több fp. körlevélben olvasott felfogását és felfogásának megnyilvánulását. Igen örülünk, hogy a püspöki döntés teljesen úgy fogta fel az ünnepekre vonatkozó szándékát, mint ahogyan azt a mi kis újságunk már jóval előtte felfogta, magyarázta és a »Religio« Tájképeiben úgy a néppel, mint ahogyan az intelligencia felfogásával a közhangulatba beállította. A szatmári püspök például igen szép és világos körlevelében igy ir híveinek : »Jól értsétek meg szeretett Híveim ... Nem törli el a szent atya, nem szünteti meg az ünnepeket, nem változtatja meg hitünket, mint némely kötekedő emberek böstörködve mondogatják. Az említett napokon (mi már pontról-pontra megneveztük e napokat. Szerk.J ezentúl is zengeni fognak a templomok harangjai; épugy, époly rendben, époly ünnepélyességgel, fénnyel tartjuk meg a nagy misét, szent beszédet vecsernyét, az urnapi fönséges körmenetet... mint ezelőtt, csak a hívek lelkiismeretbéli kötelezettsége leszen megszüntetve a jövő január havának első napjától. A ki eljön e napokon az istenitiszteletre, nem parancs folytán, hanem önkéntss buzgóságból jön : nem kötelességet ró le, hanem szive áhítatának ad kedves kifejezést és különösebb lelki érdemet szerez. A ki pedig a felsorolt napokon nem jön templomba, a ki munkálkodni akar, az nyugodt lehet lelkiismeretében, hogy nem szeg törvényt, nem mulaszt kötelességet, nem követ el bűnt. Ünneprontásra nem lesz annyi alkalom, de annál több az érdemszerzésre stb. stb.» Hát olvassa csak a »Religiónak 1911. év szeptember havi »Tájképeit« Az ünnepekről. Olvassa csak a mi lapunknak 1911—12. évi számait »azokról az eltörölt ünnepekről« Olvassa ugyancsak a »Religiő«-nak 1912. év szept. havi cikkeit a »Mária ünnepekéről és a »Pázmány Képes Naptár«-nak idevonatkozó és még júliusban megirt cikkeit és egyeztesse össze a körlevél és minden magyar kath. főpásztor körlevelével... és akkor láthatja, mit érnek azok a szőrszálhasogató fejtegetések, mik egyes uraktól — a mi néplapjainknak lemosolygásával — Íródtak. És láthatja, hogy ki fogta fel a pápa óhajának, rendeletének szellemét és ki ismerte a magyar népleiket, a mely léleknek szent buzdulását nem azok az urak fogják ám ismerni, kik még azon is vitatkoznak, hogy ha a jó Isten a világot még egyszer teremtené, jL-vagyi 6 nap ajaffi tep^mtené-e .' _______ MOR VÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON, Rövid felelet.
