Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-29 / 14. szám
TÉLI ESTÉK. Az erdő mintegy százötven holdnyi területen ég. A mély völgyben fekvő erdő égését a vonatokon utazó közönség is láthatta s a hatalmas erdőtűz lángtengere az éjjeli órákban félelmetesen gyönyörű látványt nyújtott. A tüzet eddig nem sikerült eloltani, körülzárolására azonban megtörténtek a szükséges intézkedések. 20 évi börtön ártatlanul. Egy amerikai magyar lapból vettük át ezt az érdekes hirt. Az Allegheny megyei börtön ajtaja egy ősz magyar rab előtt nyílik meg néhány nap múlva. Húsz évi raboskodás után szabadon bocsátják az életfogytig való börtönre ítélt Tóth Andrást, mert ki tűnt, hogy a bíróság ártatlanul Ítélte el és más helyett bünhödötfhusz év óta a börtön falai közt-a szerencsétlen magyar. Tóth András élete valóságos rémregény, olyan, aminőt gyakran ir az élet. Hogy ez a regény a főhősnek nem börtönben való halálával végződik, azt az ártatlanul elitéit Tóth András a fiának köszönheti, aki 20 évvel ezelőtt még gőgicsélő gyermek volt. A fiatal Tóthnak ugyanis sikerült bizonyítékokat szerezni arra nézve, hogy nem az apja, hanem egy névrokona volt részessé annak a gyilkosságnak, amelyért apját elitélték. Gyilkossággal vádolták a Szamosszegről kivándorolt Tóthot két magyar társával együtt. A másik két embert tiz évi börtön után szabadon bocsátották, nemsokára meg is haltak. Tóth András, akit életfogytiglani fegyházra Ítéltek, azóta egyedül maradt. A mióta csak elfogták egyre hangoztatta ártatlanságát, de ügyet se vetettek reá. Fia, aki csak 18 hónapos volt, amikor őt elitélték, szép szál legénnyé fejlődött. A fiatal Tóth nemrég levelet kapott, amelyben tudatták vele, hogy meghalt egy Tóth István nevű névrokona, aki halálos ágyán bevallotta, hogy ő követte el e gyilkosságot s igy Tóth András, akit helyette elfogtak, ártatlanul szenved az Allegheny megyei börtönben. A fiatal Tóth hazautazott, megszerezte Tóth István hiteles vallomását s elhozva Amerikába, benyújtotta Allegheny megye törvényszékéhez, amely rövidesen elintézi az ügyet és szabadon bocsátja az ártatlanul elitéit öreg magyart. A jobb és bal oldal. Megszólal az asszony az ágyban az urához : — Apjuk, jobb oldalt van a gyertya, gyujsd meg. — Eszeden vagy asszony ? Éj sötétben hogyan lássam, melyik a jobb-, s melyik a baloldalam 2 Ki A SZERKESZTŐSE® TELEFONJA, ma s 0 a Busuló leány, A japán leányoknak van egy dala. Azt citáljuk az ön levelére ! Le is forog, fel is forog A kocsinak kereke. Bolond az a leány, a kinek Csak szive yan. És nincs esze. De meg ne haragudjék ám. K. L. A magyar zászló vagy címer bemocskolását vagy megrongálását 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetik. H. B. A tanítónői alkalmazás után húzott nyugdijat az illető nő tovább élvezi akkor is, ha férjhez megy. A férjhezmenetel folytán csak azoknak az özvegyeknek a nyugdija szűnik meg, akik a nyugdijat néhai férjük állása után húzzák. Gy. F. A birójelölési jog a főszolgabírót illeti. Házastárs. Csak az a közszerzemény, amit a közszerző házastársak a házasság tartama alatt együtt szereznek, vagy amit a házasság tartama alatt bármelyikük külön vagyona jövedelmez. Érdeklődő. Négy éve már, hogy megszüntették a nagyági bányaiskolát, ahol bányaaltiszteket képeztek ki. Most ősszel újból megnyitják a nagyági bányaiskolát, mely még 1836-ban létesült. B A KANDALLÓNÁL, fl ■ b n A paraszt nábob leánya. Eredeti népies regény. Irta : (12) Bodnár Gáspár. XI. A pesti ur akkor szedte össze magát, hogy tovább indulhasson, mikor Tóbiás, a paraszt nábob belépett... — Tessék egy kis harapni valóra a másik szobába fáradni. A pesti ur arca egyszerre kiderült. Nem a’ harapni való mián, de annak a gondolatnak biztos tudatában, hogy — a nábob még mindig az övé. Most már karmai közé kell szorítani. A fehérnépséget látni sem lehetett. Azok a csűrös kert felé mentek. Sok a dolguk. A nagy kúriában csak ketten maradtak. A nábob, meg — vendége. Borozgattak, iszogattak . .. — No hát? Pedzi Eszti? — Pedzeni pedzi, válaszol a pesti ur a rókának ravaszságával és a modern gavalér felkészülésével. De ő még ártatlan, kedves vadvirág. — Ugv-e vadvirág, ugrott fel a nábob. Pedig mi mindent áldoztam volna, ha — úri virággá nevelhetjük. — Oh, az még nem késett. A modern házasélet a legjobb iskola. Az a valódi nevelő intézet. Ott nemesedik meg igazán a kis falusi vadvirág. Ott lesz igazi nő. Úri nő. — Ott lesz? Még nem késő? Még minden rendbe hozható? Az Isten adja... Koccintanak ... A nábobnak olyan az arca, mint a tüzes gömb. Miér mer most kegyetlenül jól esik neki az ital. Őszintén szomjas. A pesti ur veszi is észre. De ő maga szörnyű óvatos. Csak nyalogat. Hiába sürüzi Tóbiás uram. hogy hát a magyar ember fenékig végez — a jó itallal. Már meglehetősen magas világban jártak, mikor néhány köhögés elrendezése után a nábob nála egészen szokatlan bizalmasságba esik. — Hát nézze csak, ügyvéd ur, fiskális ur könyörgöm ... — Mondja csak bátyám — hogy öcsém uram. így majd könnyebb lesz a kikötőben. — Ki—i—kötőben? — Igen, a házasság révpartjában. — Hát beszélt a leány fejével? — Beszéltem ... — Na ... na ... és és ? — Mondottam, kogy ő még kedves, szép vadvirág. De iszen vannak jelek, melyek biztosan mutatják, hogy a vad virág is disze, lelke lehet sőt akar lenni a szalonoknak. — No hát igen. Most a vadvirágnak kelyhe bizony, hogy nem Inyilik. — De bimbóból lesz a virág. És a mi gyönyörű bimbónk világa most még a falujához van kötve. Oda köti a gyermekkor. A gyermek emlékezete. De hiszen a leány, a
