Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)

1911-01-29 / 14. szám

6 TELI ESTÉK degebb lett és végül is oly rettenetes hideg időszak köszöntött be, hogy a Duna már december elején teljesen befagyott; a hidak láncszemeiről pedig karvastagságu zúzmoraszalagok csöngőitek le. Nálunk tehát egy és ugyanazon évszakban a legellentétesebb jellegű időjárás kerekedhetik, ami természetesen gazdaköreink munkabeosztását rend­kívül zavarja, sőt mi több, végzett munkáját gyak­ran veszéllyel fenyegeti. Ha az alacsonyan járó felhőzet és a levegő túlságos nedvessége miatt a tulajdonképpeni tél nem vergődik uralomra, akkor az enyhe idő miatt az ősziek túlságosan kifejlődhetnek s nem lévén hótakaró, egy éjszaka alatt beálló hideg egy egész ország éléstárát majdnem tönkre teheti. Az enyhe tél még egy igen-igen nagy veszedelmet rejt ma­gában. Tudniillik a gabonanemüek ellenségei egyál­talában mindennemű férgek és azok pondrói, nem­hogy kivesznének, hanem ellenkezőleg a meleg talajban pompásan áttelelnek s megizmosodva ta­vasszal sokkal nagyobb számban és sokkal falán­kabban kelnek pusztító vándorutjokra. Ezért gazda­köreink igen helyesen cselekszenek, ha e rájuk nézve kedvezőtlen időjárést némileg hasznukra fordítják s minden rendelkezésükre álló eszközzel e kártékony férgek ellen már most pusztító hadjá­ratra indulnak. De ez csak akkor jár kellő sikerrel, ha némi természetrajzi ismeretekkel rendelkezünk, amiért is gazdakönyvtárainkból a kártékony rova­rok életrajzának sem szabad hányozni. Hogyan lehet sonkát egy-két évig eltar­tani? Egy vesztfáli hentes több évtizeden át a kővetkező eljárással tartotta el a jól megfüstölt sonkákat: Először a füstölőről levett sonkát kendővel addig törülgette, amig az teljesen száraz lett. Azután tiszta agyagból majdnem folyékony pépet készített és evvel jól bekente a sonkát, különösen a húsos részét ujjnyi vastagságban. Az igy kezelt sonkát meg­hagyta szikkadni. Harmadnap a bekenést megújította, még pedig azért, hogy az esetleg megrepedezett helyeket teljesen befedje, elsimítsa. Mikor aztán kész volt a munkával, a sonkát a csontos részénél zsineggel megkötve, szellős helyre függesztette fel. Előbb azonban a megkötött csontos részt újra vas­tagon bekente lágy agyaggal. Ily módon a beagya- gozott sonkát több éven át megóvta az elromlástól és a rovarok támadásaitól. Ezt az eljárást különösen abban az évben nagyban gyakorolta, amikor a disznóhus olcsóbb volt, úgy hogy a legtöbb nyere­séget az olcsón beszerzett sonkákon érte el. Az agyagot minden nehézség nélkül levakarással és letörölgetéssel távolította el. A beagyagozott sonka nem szárad ki, ízletes és dús nedvü marad. Ezt az eljárást az illető hentes nagyon ajánlja mindazoknak, akiknek kisebb fogyasztókőzönségük ▼an és bizonytalannak mutatkozik, vájjon sonka­készletüket egy évben el tudják-e adni. De nemcsak henteseknek, hanem azoknak is ajánlja, akik saját fogyasztásukra több sertést vágnak le és esetleg a sonkákat az évben mind nem fogyasztják el. B ■ MI ÚJSÁG? 9 B — Pap, aki kézimunkát tanit. A jó tanító megbecsülhetetlen munkása a mi szegény nemzeti kultú­ránknak. Megindító és felemelő az a lelkes, önzetlen buzgó- ság, amellyel egyik-másik községünk derék tanítója nyese­geti a reá bízott emberpalántákat. Mennyi szeretet, mennyi jóság árad egy-egy elhagyott, szomorú kis falusi iskolában ... A tanító munkáját kiegészíti a jó lelkipásztor. Hiszen a pap is csak tanító, bár a hit nyelvén szól a hívekhez. És hogy egy-egy okos lelkipásztor milyen áldás a népre, azt gyönyö­rűen példázza ez a kis eset, amelyről most adnak hirt nekünk: Gratzer Pius bencés áldozópap. Nyalka község plébánosa felismerve a női kézimunka nagy gazdasági jelen­tőségét, az iskolás leányok számára kézimunka-tanfolyamot nyitott. Mivel pedig a községben nincs tanitónő, a derék pap, aki szivén viseli híveinek anyagi érdekeit is, meg­tanulta a legkülönbözőbb kézimunkákat, részint szakköny­vekből, részint gyakorlat alapján s most ő tanítja a kis iskolásleányokat horgolni, csipkét verni, hímezni... — Nagy idők tanúja. Munkácson meghalt Lourisen János nyugalmazott görög katholikus esperes és 48-as honvéd, aki a hírneves vörössapkás kilencedik zászló­aljban szolgált. Ez a zászlóalj Abauj, Zemplén. Borsod, Bereg és Ungmegye diák ifjaiból alakult és arról volt ne­vezetes az egész országban, hogy soha meg nem hátrált és félelmetes szurony rohamát sehol sem bírta kiállani az ellenség. Lourisen mint őrmester küzdött a dicsőséges hon­védzászlóaljban, amely Damjanich tábornok hadtestébe volt beosztva. A boldogult hü maradt ifjúkori eszményképéhez, amiért egykor vérét áldozta és utolsó kívánsága is az vol^ hogy tegyenek egy függetlenségi lapot a koporsójába. A közbecsülésben állott ősz hazafi nemcsak Munkácson, hanem egész Beregvármegyében őszinte mély részvétet keltett. — Hódmezővásárhely külvárosa vesze­delemben. Hódmezővásárhelyről írják. Hódmező­vásárhely külvárosának lapályosabban fekvő része a sok esőzés következtében viz alatt áll. A viz alámosta az épü­leteket és ma délután egy nagyobb ház összeomlott. A ház lakói inég idejekorán kimenekültek. A hatóság egész ház­sorokat lakottat ki a veszélyes városrészben. — Téli szivárvány. Ritka természeti tüne­ményről írnak Székesfehérvárról. A városban pénteken kora délután a keleti égbolton hosszabb ideig volt látható egy teljes szinpompájában ragyogó hatalmas szivárvány. — Szélvihar a Dunán. Péntekre virradó éj­szaka és pénteken délelőtt nagy szélvihar dühöngött a Dunán. A szél erős árama a Duna felszínéről elsodorta a napok óta zajló jeget és csak a pesti oldal mentén úszik egy kevés törmelék jég, ott, ahol csendesebb a Duna folyása. A szélvihar erős hullámzást okozott a vizen és tömérdek jeget sodort ki a Margitsziget és a Gsepelsziget sekélyebb partjaira. — Az orv vadász tragédiája. Tabajdon — mint Székesfehérvárról Írják — Gulyás János gazda szen­vedélyes orvvadász, elment vadászni az ottani erdőbe és ahogy a bozótban meghúzódva vadra lesett, véletlenül elsült a fegyvere, a lövedék a mellébe fúródott és összeroncsolta a balkarját is. Még volt annyi ereje, hogy a kocsijára fel­kapaszkodva, megindíthassa a lovait, de mikorára a kocsi haza ért, holtan találták rajta Gulyás Jánost. — Elfogott templomrabló. A fogarasi csen­dőrjáratnak sikerült a budapest—predeáli vonat egyik má­sodosztályú kocsijában Héjasfalva és Homoród között a rendőrileg körözött Lormer Áront letartóztatni, akit azzal vádolnak, hogy Szeben vármegye több templomában betö­réseket követett el. A minapi resicai templomrablást már rábizonyították. A többi esetet azonban Lormer tagadja. —- Égő erdő. Borzalmasan szép látványban volt része szerdán este a fiumei vonat utasainak: a Buccari és Meja állomások közt fekvő Ponikve község határában levő babér- és fenyőerdő eddig ismeretlen okból kigyuladt.

Next

/
Thumbnails
Contents