Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-29 / 14. szám
TÉLI ESTEK. GAZBAK VILÁGA. Néhány szó háziállataink téli takarmányozásáról. Hogy állatállományunk takarmányozásának kérdése milyen nagyfontosságu, azt mindenki tudja. Kevesen ^vannak azonban, akik a jószág helyes takarmányozásával is tisztában volnának. Legyünk azért figyelemmel az alábbiakra, amelyben — mivel ez most éppen időszerű — háziállataink téli takarmányozásáról lesz szó. A helyes takarmányozásnál elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy áz állatainknak nyújtott takarmány helyes arányban legyen azzal a munkával, amelyet végeznek. Tudjuk ugy-e, hogy a kevés munkát végző állat erős takarmányozás mellett elhízik, lomha lesz, az erős munkát végző, de gyönge takarmányon élő állat pedig annyira leromlik, hogy tavasszal szinte a csontjai zörögnek. Tudnunk kell azután, hogy milyen takarmányból mennyit adhatunk a jószágunknak. Ehhez azonban szükséges ismernünk a takarmány tápláló értékét. A téli takarmányozásra alkalmas takarmányok közt első helyen áll a réti széna, amely annál értékesebb, minél nagyobb gonddal történt a betakarítása. Különösen a növendék állatok takarmányozására alkalmas, mert nem hizlal s nem teszi hasassá a takarmányozott állatot. A lóhere és lucerna széna, valamint a zabos bükköny, különösen az erős munkát végző igás állatok s lovak takarmányozására alkalmas. A fiatal állatot azonban előnyösebb réti szénával takarmá- nyozni, mert a lóhere és lucerna széna elhizlalja és vérét sürüsiti. A szalma- és polyvafélék közül legértékesebb a lóhere és lucerna szalma, amelyek értéke nem sokkal kisebb a rosszul betakarított széna értékénél. Értékesebb takarmánnyal vegyítve felhasználható zab és árpa szalma is. Az árpa polyvát ne használjuk fel a takarmányozásnál, mert az könnyen megsebzi az állat száját és — különösen, ha az állatok tisztántartására nem fordittatik kellő gond — vérmérgezésre, vág}7 kisebb-nagyobb szájbetegségekre vezethet. A szemes takarmányok közöl a zab leginkább lótakarmány. De nem csak a csikó, hanem a borjú nevelésnél is elsőrendű szerepe jut. A malac nevelésnél — mint takarmány — első helyen áll az árpa, hizlalásnál pedig a tengeri. Lóabraknak — mivel a ló nagyon izzad tőle — a tengeri nem alkalmas, legfeljebb igáslovainknak adhatjuk, de csak zabbal keverve. Mint kisegítő takarmányok igen jótékonyan hatnak (különösen a tejkiválasztásra, hizlalásra és az állatok vérének higabbá tételére) a répa és burgonya. Vigyázni kell azonban, nehogy romlott, fagyott állapotban étessük fel az állatokkal. Egészséges állapotban is csak keveset adjunk belőlük, mert lehúzzák az állatok hasát. A cukorrépa termelés után visszamaradt fej és szelet is értékes táplálék. Fejős tehenek és erős munkát végző állatok takarmányozásánál ne sajnáljuk a korpát, esetleg olajpogácsát, vagy szemes terményeket. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy csak jó vizet (legjobb a jó forrás- és kutviz) itassunk. Állott és tisztátlan viz sok állati betegségvolt már okozója. Akinek kevés állatja van, okosan teszi, ha a sót"mindig állatjai előtt tartja, hogy azok akkor és annyit nyaljanak belőle, amennyi jól esik. M. T. Hogy lehet fehér borból vöröset csinálni ? Észrevétlenül vessünk egy kis apróra tőrt brazíliai ciklán forgácsot (Fernambuk) a fehér borral megtöltött pohárba s a bor vörös lesz, azután néhány csepp citromlével ismét fehérre változtathatjuk. 1B HÁZIASSZONY. BB A baromfiak téli kezelése. Baromfiállományunkra télen nagyobb gondot kell fordítani, mint az év többi részeiben. A baromfi-ólat télen nem szabad fűteni, mert a fűtött ólakban tartott állatok sokkal könnyebben megbetegszenek és elhullanak. Legcélszerűbb ha az ólat egyenletes melegben tarthatjuk. Némelyek a padlóra vastag rétegben lótrágyát szórnak és azt keményen lehengerelik; ezen almot a tél folyama alatt kétszer kicserélik. Az igy elkészített padlót hetenkint egyszer vagy kétszer 2 cm-nvi vastagságban szitált hamuval vagy száraz falavelek- kel hintjük be. Az ülőrudak 7 cm. átmérővel és lefaragott élekkel bírjanak és félméter magasságban helvezendők el. Az állatokat óvjuk meg az esőtől és főleg széltől. A havat a közelből el kell távolítani, mert ettől igen könnyen szembaj támad. Nagyon hideg időben langyos vizet itassunk és reggel inkább meleg eledelt, úgymint; főtt burgonya korpával, kenyérrel és egyéb hulladékokkal keverve adjunk. Az emésztés előmozdítása céljából tört tojáshéjat s megőrölt csontokat adhatunk. Zöldséget és vágott répát is kell adnunk. Az esti eledel rendesen magfélékből álljon. Felváltva árpa, kukorica, ocsu, stb. A beteg állatokat el kell különíteni és amennyiben remélhetjük kigvó- gyitásukat, szintén meleg helyre tegyük. Forró zsírt ha véletlenül az asztalra avagy a padlóra öntünk, úgy lehetőleg öntsünk rá hideg vizet. A hideg víztől a zsir megfagy és nincs ideje arra, hogy a fának sejtjeibe beszivódjon. Szappanfőzés. Egy fazékba 8 liter esővizet, 3 és fél kgr. zsiradékot, 1 és fél kgr. jó mosószódát teszünk s mindaddig főzzük, mig a lúg aljából kibuggyan. A főzés körülbelül két óráig tart s a kavarást egy percig sem szabad félbehagyni, mert akkor mind kifut a szappan. Ha gondosan megfőztük, vegyük el a tüztől, tegyünk bele egy marék sót és mikor szépen megtisztult s kihűlt, vegyünk egy asztalfiókot, terítsük ki nedves ruhával és szedjük oda a szappant vigyázva, hogy a lúgból ne jöjjön a szappanba. Ekkor tegyük a fiókot kissé szellős helyre. Pár hét múlva, ha jól kiszárad, igen jó szappant nyerünk.
