Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-29 / 14. szám
2 TÉLI ESTÉK cigányokat »rubrikákéba sorozni, ezt a mi hatóságaink már régen tudják, bajosan ment velük a dolog; egyik se tudta, hol született és mikor, hová illetőségű, nem tudták, milyen az anyanyelvűk és melyik vallást követik. Azután meg gyanúba is fogták az egyen ruhás urakat, akik faggatták őket. Amikor azután a népszámlálók másnap megjelentek, a cigányok már odább állottak; helyettük néhány nap múlva egész más karavánt találtak a külvárosokban. Most azután a bécsi sajtó hosszú cikkeket ir a cigányokról és csodálkozik, hogy mily gyorsan elillantak. Mi, akik ugyancsak ismerjük a cigányokat, nem csodálkozunk ezen, sőt még azon se, hogy a karaván távozása után a rendőrségre egy egész sereg följelentés érkezett ellenük csalás és lopás miatt és sok szülő keresi rajtuk elveszett kis gyermekét. Ahol nincs mit lopni. Szegény ember házában kereskedik egy éjjel tolvaj. Felébred a szegény ember s megszólal: — Óh, szerencsétlen, te sötét éjjel kutatsz nálam, mikor én fényes nappal sem találok semmit. BB HITÉLET. Dl A bányásznép hite. Irta és a felsőbányái Katholikus Legénvegyesiilel huszonöt éves jubileumán elmondotta Bodnár Gáspár. *•* III. Az igaz szociálizmust az Egyház hirdeti. Milyen volt a munkásnép helyzete, mig Krisztus Urunk a földre nem jött: arról a történelem, az emberiség hagyományai nyílt és nagy bizonyságot tesznek. A munkásember rabszolga volt. Ember számba se vették. Hiszen maga a munka, a dolog is szégyenszámba ment. Húzta a szegény nép munkásnép az igát, mint az igás jószág. És úgy is bántak el vele, mint a teherhordó állattal. Ütötték, verték embertelen módra. Csak amikor Bethlehem pusztáján kigyult a megváltás világossága, mikor Jézus, nevelő atyjának, a munkás ácsnak házában maga is kezébe vette a munka eszközeit: akkor és attól kezdve lett szabad a munkásosztály. A keresztről lecsurgó vér szentelte meg a munka eszközeit is. A kereszténység, az Egyház hirdette igenis először, hogy a munkásember éppen olyan gyermeke a mennyei atyának, mint a társadalmi osztálynak bármely más tagja. Tehát ur, gazdag, szegény egyaránt részese a mennyei hazának is. Mert Isten előtt minden ember — egyenlő. íme, láthatjátok hogy az igazi szociális, tehát társadalmi életnek az Egyház az első forrása. Az igazi egyenlőségnek, a munka igaz értékének első melegágya a Krisztusi tan, a kereszténység. Amely azt hirdeti, hogy igenis a kalapács, a fonca, a zúzó, a csákány éppen olyan érdemszerző Isten] előtt, mint a lángésznek munkája, mint a tudósnak tudománya. Hogy mikor a bányász kis mécsesével leszáll a föld sötét, veszélyes gyomrába, éppen olyan nagy és értékes munkát végez az emberiség és önmaga számára, mint a tudós ember, mint a lángész, aki az eszének fényességével behatol a tudomány véghe- tetlenül mélységes titkaiba. Igen, keresztény hívek! Ilv értelemben és ily igazságosan igér a mi hitünk minden embernek, tehát a munkásnak is mennyországot. Mert ugyan mondjátok meg: mi is volna a mi és mi a munkásember célja az örök élet. a mennyország nélkül? Egy nyomorult nap, mely tart reggeltől estig. Egy rövidke ut, melynek végére érünk, alighogy megkezdettük. És miért küzdenénk? Miért is hullatnók verejtékünket? Hogy aztán megsemmisüljünk? Hogy elpusztuljunk, mint a gép, a melyet félrelöknek, hogy elkorhadjon? No ilyen életet nem várhatunk egy bölcs, egy nagy, egy igazságos Istentől, azt már csak minden józaneszü ember belátja. Hanem igenis várunk a mi jóságos Istenünktől egy más, egy síebb, egy örökké tartó életet. Ahol az osztó igazság a maga teljes erejével és fényével ragyogni fog. Ahol megkapja ki-ki jutalmát és büntetését egyaránt. Ahol fel vannak jegyezve a munkásember verejtékhullásai. Ahol minden könycseppet ismernek. Minden fejsze, minden csákányvágás nyomában fakadt sebet értékelnek. (Folytatjuk.) Esterházy Károly gróf püspök. II. József, midőn Egerben időzött, Esterházy Károly gróf püspöknek volt vendége, a püspök nagy pompával vette körül a császárt s egymásután adta a fényesebbnél fényesebb ebédet II. József egy ily nagy ebéd alkalmával kötekedő kedvéi ben volt. — Püspök ur! Kegyelmed az apostolok utódja, csakhogy az apostolok nem éltek ám ilyen gazdagon I A házigazda nagyot nyelt és hallgatott. Másnap azonban, midőn az ebédet jelentették, bevezette a császárt egy szűk szobába, hol még csak az udvari pap volt jelen. Az asztalon agyag-tányér, fakés és favilla. Az ebéd három tál egyszerű ételből állott. A császár, ki gyomra iránt nagy tisztelettel viseltetett, csak várta, várta, hogy a furcsa kezdetnek mi lesz a folytatása *? Remélte, hogy majd csak hoznak még valami izletesebbet is. Pedig bizony nem hoztak még üres tálat sem II. József nem palástolhatta boszankodását: — Püspök ur. miféle tréfa ez ? — Semmi tréfa, felséges uram. Tegnap Esterházy gróf vendégelte meg felségedet, ma pedig az egri püspök, az apostolok szegény és méltatlan utódja. * * « Az egri líceum, melyet Esterházy gróf püspök épített kivívta II. József bámulatát is. — Mennyibe került? — kérdezte a püspöktől. — Ki van fizetve, felség! — válaszolt Esterházy. (Köztudomású, hogy a fényesen fölszerelt, nagyszerű intézet költségeire vonatkozó minden Írást megsemmisített, hogy soha se tudhassák meg, mennyijébe került a tudomány e csarnoka.) A császár faggatózni akart a főpappal. — Szép nagy épület ez a líceum. Jó lesz kaszárnyának — mondotta mosolyogva. — Felséges [uram, ezt nem a püspök hanem a gróf építette — válaszolta Esterházy büszkén. Miért vesz az ember uj kalapot ? (yptpv iU9u u»fíbui pi»K)
