Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-29 / 14. szám
14-ik szám. A sok egyesület. Néhai való Thaly Kálmán, a faját szerető ősz kuruc, halála előtt kevéssel egy nagy figyelmet keltő társadalmi beszédében azt a nyilatkozatot tette: — di magyar társadalom már alig-alig bírja el a sok egyesületet Igaza volt az ősz kurucnak. A mit mondott ma is igaz. Ma is úgy van, amint mondotta. Magunk is érezzük. A lelkűnkből a tapasztalatunkból, csaknem ajkunkról szedte ki és le mintegy ezt a nyilatkozatot. Anyi és oly temérdek szánni ma már Magyarországon az egyesület, hogy se szeri, se száma. Nincs esztendő, de talán hónap sincs, melyben egy-egy uj egyesület ne teremne. Tultengésben leledzik társadalmunk — az egyesületek termelésében. Annyi bizonyos. Kell, nem kell, a közszükséget szolgálja-e vagy csak egyesek magánérdekeinek talaját akarja egyengetni — az ma kérdésbe nem jó. Sőt éppen azt látjuk, hogy azon egyesületek szakadnak szét újabb egyesületek megalapitására, melyek egységes, osztatlan és nagy eszméket szolgálnak. Elégséges, ha ott a valóban szükséges, igazán életrevaló egyesületekben egyeseknek hiúságát sértik meg, legalább szubjektív, öngondolkozás szerint érzi valaki a sértést: már megtörténik a válás. Már uj egyesület alakul. Uj címmel, cifrább, tetszetősebb jelszavakkal — és legtöbbször ismeretlen, szalmalángu vezetőkkel. így történik aztán, hogy fajunk nyomorusága, a széthúzás, a különválás* az együtt való nem akarás az egyesületi életben is felüti fejét. Ezért van, hogy a különben égető szük- ségü, nagy, igazi célokat szolgáló szövetkezetek, egyesületek tengődnek, intenzív munkás benső életet nem élhetnek. A közönség pedig alig birja a tagsági dijakat fizetni, sőt ha egyszer-kétszer meg is fizeti, hátat fordít azon egyesületeknek is, melyek pedig pénzét, munkáját, érdeklődését valóban megérdemli. A vén kuruc Thaly Kálmán orvosságul azt ajánlotta, hogy a rokoncélu egyesületek olvadjanak egybe. Bizony, hogy megszívlelni való tanács. Tapasztalt, rendezett koponya gondolkozása. Mily erőt képviselne egy-egy egységes eszmének gyakorlati megtestesítésére alakult egyesület. S voltaképen ez lenne az igaz tömörülés. A szó teljes értelmében vett szövetkezés. A megoszlás enyészetet rejt méhében. Az erős, a komoly egyesülés, tömörülés, egységes szervezet, együttes munka nagy erőt képvisel. g q A cigányok és a bécsi népszámlálás. Az egyáltalán nem meglepő, hogy Bécsben vannak cigányok. Hova nem jutnak el a vándor karavánok ? Melyik világrészben nem ismerik ezt a villogó szemű, torzomborz rongyos viharvert külsejű népet, amely mindenütt ott van és mindenütt lop. Bécsben csak annyiban terelődött újabban reájuk a figyelem, mert a népszámlálás idején nagyobb karavánok tartózkodtak az osztrák fővárosban és a népszámlálóknak sok bajuk volt velük. Bajos is a
