Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-02-27 / 18. szám

2

TÉLI ESTÉK

#

enyhe, úgyszólván tavaszi teleknek szomorú következményei szoktak lenni.

Nem csak az, hogy akkor akarja a tél jussát kivenni, mikor már fáink virágdíszben pompáznak szőlőink rügyeznek, sőt fejlődésbe kapnak, kalászaink reményekkel kecsegtetnek, de más szempontokból is.

Különösen közegészségi szempontok, tekintetekből.

A télnek meg van a maga gondviselésszerü szerepe. De még milyen szerepe. Meg kell tisztítania a nagy természetet. Meg kell semmisítenie a légben rejlő miazmákat. Képesítenie kell nyugalmával, szen- dergésével, tisztitó, oldó hatalmával a természetet az újra való feltámadásra.

Nos, az idén nem töltötte, nem tölthette be a tél ezt a hivatását.

Amerikában nagy, kemény tél volt vagy talán van is. Nálunk tavaszi napok járták. Tavasz a télben. Bizony fordított dolog.

Eltekintve a termények helyzetétől tehát: csupán a közegészséget illetőleg is félő, hogy járványok fognak fellépni és más következményekkel is számolnunk kell.

Nincs jegünk. A szenvedő emberiség e a valódi áldása hiányozni fog a községek, sőt városok jégvermeiből.

Mi leszen? Mit fogunk tenni, ha azt éppen a nagy vidékeken nélkülözni fogják?

Azért szükséges az előrelátás. Azért kell már korán figyelmeztetni, ha szükséges rászorítani a népet, a községek lakosait, hogy a közegészségügy érdekében, a járványok ellen minden megelőző (preventív) intézkedéseket megtegyenek.

Viggázni kell a tisztaságra! Ha szükséges, áldozatokat kell hozni, hogy az állóvizek, csatornákban megszorult bűzös folyadékok annak idejében és rendje szerint levezettessenek. Az udvarok tisztaságára. sőt a házak, a tűzhelyekre is nagy gondot kell fordítani.

Az előrelátásra soha nagyobb szükség nem volt, mint éppen most, mikor a veszedelem úgyszólván felénk vigyorog.

A falusi népért. Az OMGE. kebelében alakult szociális szakosztály első ülése csütörtökön tartatott meg. Majláth József gróf, a népmentő munka régi kipróbált zászlóhordozója, szövetségünk oszlopos tagja nyitotta meg. A felebaráti szeretet igaz szocializmusát a betlehemi jászoltól vezette le. A szakosztály alelnökeivé Gaál Jenő főrend és Bernát István, szövetségünk igazgatója, választattak meg. Ezután következett Szilárd Ferenc dr. Szövetségünk ügyésze előadása: A falusi nép védelme a pálinkaivás és korcsmázás veszedelme ellen. Határozati javaslatai: A korcsma-engedélyek kiosztásánál az egyén kipróbált megbízhatósága, tisztessége legyen a főszempont s ebben az irányban a pénzügyigazgatóságok kor- mányutasitást kapjanak. Ugyanebből az okból, ahol csak lehetne, ne nyerészkedő éskapzsi magánegyének, hanem erkölcsi alapon létesült s ellenőrzött szövetkezetek kapjanak elsősorban italmérési engedélyeket s ezeknek száma fokozatosan apasztassék, a korcsmái hitel pedig végképen eltiltassék s a vasárnapi

üzletszünet a korcsmákra kiterjesztessék. Pálinka bér vagy jutalom fejében seholse járjon ki a cselédnek. A hetibérek fizetése ne történjék a munka szüneti nap előestéjén, hanem hét közben. Végül sürgeti a részegségnek vagy ittasságnak, mint enyhítő körülménynek korlátozását. Legyen szabad itt megtoldani ezeket a nemes felfogásra valló javaslatokat egygyel, ami a gyűlésen szóba nem került, pedig az alkoholizmus csökkentésének legbiztosabb ellenszere. Alakuljon minden községben Gazdakör, hogy a föld- mives, ha pihenő napjain beszélgetni s társalogni akar — ami az emberi természetnek egyenes szükségérzete — ne legyen kizárólag a korcsmára utalva

Manuel király házassága.

A fiatal portugál királyt fél Európa (követe) házasítja. Különösen egy nagyhatalmasság diplomatája — amint a Mon dimanché meséli — követett el mindent, hogy nyélbe üssön egy házasságot. De a portugál anyakirálynő, a miniszterek és a családi tanács vonakodtak.

— De miért ? — kérdezte a követ.

— Igen fiatal még a király.

— Ha nem fiatal egy ország kormányzására, miért lenne fiatal a házasságra ?

— Az a különbség — felelte egy régi anekdotával a portugál kormányférfiu — hogy könnyebb ám egy országot elkormányozni, mint egy asszonyt.

A mindennapi kenyérről.

Irta és felolvasta :

Dr. Schőber Emil.

(Folytatás.)

Semmisem történik ok nélkül, mindennek van oka s igy annak is van oka, hogy a buzalevél miért készít keményítőt s miért gyűjti azt össze a magvai- ban a buzaszemekben ? Bizonyára nem azért, hogy nekünk táplálékul szolgáljon. E kérdés azonban nem tartozik már a mindennapi kenyér történeténeiméhez s igy részletesebb tárgyalását is mellőzöm. Teljesség okáért csak annyit jegyzek meg, hogy a keményítő nem marad meg a levél sejtjeiben, nanem egyrésze átszivárog a szárba s mivel a szár is sejtekből áll, átalakul a szár sejtjeinek falává. Másrésze meg a buzaszembe vagyis a magba gyűl össze azért, hogy a buzaszem csirája csírázáskor piciny szintén sejtekből álló testét- belőle felépíthesse.

Tisztelt Hallgatóim! Hogy megtalálhassuk mindennapi kenyerünk bölcsőjét a mag összetételeiből, inndultunk ki s azt mondtuk, hogy a magban 66°/* keményítőn kívül, még 15% fehérje is van. Látni való, hogyha a kenyér bölcsőjének minden szál deszkáját, minden szegjét ösmerni akarjuk, foglalkoznunk kell kissé a 15°/0 fehérjével is.

A buzaszemben többféle fehérje van. Legfontosabb köztük a sikér nevezetű. Először azért, mert a húsnak egyik közeli rokona, tehát nagy a tápláló értéke, vagyis a kenyér táplálóértékét rendkívül fokozza. Másodszor nevezetes azért, mert a sikér kölcsönzi a tésztának azt a tulajdonságát, hogy papír vékonyságúvá kihúzhatjuk s okozza, hogy olyan süteményt, mint a magyar, földön sehol e kerek földön nem találunk, mert a magyar búza sikér tar-