Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)

1910-02-06 / 15. szám

TÉLI ESTÉK 7 fii ■ MI ÚJSÁG? ■ ■ Paris pusztulása. A gyönyörű francia fővárost, Párist, úgyszól­ván a végpusztulás fenyegeti. Mintha csak a vízözön szakadna le, a napok óta tartó esőzés szünetlenül ontja zuhogó cseppjeit és folyókká nő az utcákon az ár. Ellepi a házakat, először csak a pincéket tölti meg, de azután följebb és följebb lopakodik és sok helyen már — különösen a környéken, el­érte már a második emeleti magasságot is. A piszkos, szennyes áradat hömpölygő útjában fölfal mindent, ami útjába akad és csak a vizár el­tűnésével lehet majd megállapítani a kárt és az áldozatok számát. Az alámosott utcák megnyíltak és több helyen elnyelte a föld a járó-kelőket. A lakosság vagyono­sabb része elmenekül Párisból, mig a lakosság szegényebb része nagy nyomorban van. A veszedelem után fenyeget még az igazi rém. Attól tartanak, hogy ki fog ütni a járvány, a mely meg fogja tizedelni Páris lakosságát. Az összes nagyobb városokban gyűjtést indí­tottak az árvíz által sújtott párisiak részére. Morgan Piertson párisi dús gazdag polgár százezer frankot ajánlott föl erre a célra. A nagyobb lapoknál már eddig is jelentékeny összegek folytak be. A pápa 30.000 frankot, az orosz cár és Albert belga király 10—10 ezer frankot küldtek a párisi érseknek az árvízkárosultak javára. Őfelsége Falliér es elnöknek az árvízkatasztrófa alkalmából részvétét fejezte ki és a károsultak se­gítségére 25.000 frankot küldött. Vilmos császár táviratot intézett Falliéres el­nökhöz, amelyben az árvízkatasztrófa alkalmából részvétét fejezi ki. Viktor Emánuel olasz király a párisi árvízka­tasztrófa alkalmából részvétiratot intézett Falliéres elnökhöz, egyben pedig a katasztrófa kárvallottjai­nak segítségére 50.000 lírát küldött a francia kül­ügyminisztériumnak. A kormány 50.000 frankot adományozott a párisi árvíz sújtottak segítségére. Január 30-án éjfélkor erősen csökkent a viz az utcákon. A lakosság látszólag megnyugodott. Száz és száz ember a fagyos, derült napot arra használta föl, hogy az árvíz állal ellepett területe­ket bejárta. * — Rudolf trónörökös halálának évfordulója. Hét­főn volt 21 éve, hogy Rudolf trónörökös meghalt. A szo­morú évforduló alkalmából O felsége meglátogatta a csa­ládi sírboltot és hosszasan imádkozott a szerencsétlen vé­get ért trónörökös koporsója mellett. [Mint minden évben ez idén is elhalmozták koszorúkkal a koporsót, melyben a király és nemzet reményét tették nyugalomra. — Még három üstökös. Ezt az esztendőt üstökös­évnek lehet nevezni. Most két üstököst kisérnek figyelem­mel a csillagászok: a Halley-félét, meg a Johannesburgban fölfedezett 1910 A nevűt. Ezen a kettőn kívül még három­nak az eljöttét lehet biztosan elvárni. Közöttük a Tempel II. nevű az első, a melyet 1873-ban fedeztek föl. Nap kö­rüli útja valamivel több, mint öt és egynegyed év és 1910 februárban esik legközelebb a naphoz. A másodikat Arest fedezte föl 1851-ben. Keringési ideje hetedfél esztendő és az idén szeptemberben kerül legközelebb a naphoz. Végül a harmadik a Tempel I. Ennek a keringési ideje megegye­zik az Arest-félével és novemberben jut legközelebb a naphoz. Raillaud a francia tudományos akadémián nemrég tudatta, hogy a Tempel II, üstököst már föl is fedezték messzelátóval. A Halley-üstököst már közel 2000 év óta is­merik a csillagászok. Első megfigyelése Kr. e. 239-ik évben Kbinában történt, mint azt visszafelé következtetni lehet, mostani eltűnését Cowel és Crommelin ez év őszére előre jelezték számításaik alapján. Legutoljára 1835-ben volt lát­ható. A Halley-üstökös ugyan nem tartozik a legnagyobbak közé, mégis egyes alkalmakkor — igy 1066 és 1456-ban — nagy feltűnést keltett fényességével és csóvájának nagy­ságával. Ilyenkor Földünkhöz s kölönösen az északi részhez közel jutott. Fénye és nagysága évszázadokon át szinte vál­tozatlan, dacára a természetesen bekövetkező fokozatos anyagvesztességnek. — Négyes lakodalom. Szuchy Lörincet, aki Maászt községben tekintélyes, jónevü gazda, az a ritka családi öröm érte, hogy egy napon tarthatta négy gyermekének lakodalmát, amennyiben Ferenc és .Károly nevű fiai, Margit és Anna nevű leányai ugyanegy napon léptek oltárhoz szi­vek választottjaival. A négyes menyegzőn nemcsak a község népe, de a közeli falvakból érkezett nagy vendégsereg üd­vözölte a boldog apát. — Háromlábú és kétfejű gyermek. Esztergomból Írják : Nagysáp községben egy cigányasszony szörnyszülöttet szült, melynek három lába és két feje volt. Az újszülött csak néhány óráig élt. — Emberhalál a velencei tóban. Székesfehérvárról Írják: A befagyott velencei tavon nádvágással foglalatos­kodó munkások alatt a jég beszakadt és négy ember a viz álá merült. Kettőt sikerült társaiknak kimenteni. Tóth Bá­lint és Kis István pákozdi lakosok azonban a vizbefultak. — Földrengés a Dunántúl. A Dunántúl több helyén szombaton éjjel földrengést éreztek, amely nagyon megré­mítette a lakosságot. A földrengést a budapesti egyetem műszerei is jelezték. Az első rengés 12 óra 59 perckor kez­dődött s vége 1 óra 9 perckor volt, a második 1 óra 13 perctől 1 óra 23 percig tartott. Az inga legnagyobb kilen­gése az első rengésnél 13 és fél mm., a másodiknál 7 és fél mm. volt. Mindkét lökés elég erős volt arra, hogy jelenté­keny kárt okozzon. — Pécsről jelentik, hogy éjjel egy óra­kor heves földlökésre riadt föl a lakosság. A földrengés fél percig tartott és moraj kisérte, A földrengésre az ágyak megmozdultak és az órák több helyen megálltak. — Csák­tornyáról jelentik : Az éjjel egy órakor tiz másodpercig dél­nyugatról erős, hullámos .földrengés volt észlelhető öt má­sodpercig tartó utórengéssel. A lakosság ijjedten riadt föl álmából a földrengésre és csak nehezen nyugodott meg. — Letenyéről táviratozzák : Az éjjel 12 óra 15 perckor föld­rengés volt észlelhető. Tiz perccel később még egy lökést éreztek. — A hóvihar áldozata. Zomborból Írják : Strasits András 35 éves gazda mámoros fejjel gyalogosan indult hazafelé a tanyára. Útközben erős szél és havazás lepte meg. Strasits úgy akart magán segíteni, hogy egy szalma­kazalban meghúzta magát, de reggelre megfagyott. — Halál a farkas veremben. Kassáról Írják : Felső- gagy lakóit a közeli erdőkből a szigorú tél miatt a farka­sok állandó rettegésben tartják. Néhány falubeli embernek erre az az ötlete támadt, hogy a falu fölött lévő bozótos lankáson farkasvermeket ássanak. A farkasvermek be is váltak, mert alig egy hét leforgása alatt mintegy húsz far­kast ütöttek benük agyon. Csütörtökön hajnalban a falu népe ismét kivonult botokkal, husángokkal, kövekkel és puskákkal felfegyverkezve, egy legény azonban szerencsét­lenségére hátramaradt a csoportból és néhány pillanat múlva rémes kiáltást hallottak az előlhaladó emberek. A hátramaradt legény az egyik farkasverembe bukott, és mi­előtt társai segítségére siethettek volna, a veremben meg­fogott farkas szétmarcangolta. — Magyarok katasztrófája Amerikában. A kolo- radói Primeróból Írják, hogy a Colorodo Faul And Iron- társaság bányájában borzalmas szerencsétlenség történt tegnap, a melynek egész sereg magyarországi munkás lett áldozata. Robbanás következtében száznegyvenkilenc mun­kás rekedt a bányában s félő, hogy valamennyien életüket vesztették. Mint Newyorkból jelentik ma reggelig tizenöt bányász holttestét hozták napvilágra. Egy későbbi priemerói távirat szerint délelőtt hetvenkilenc holttestre akadtak egy szellőztető aknában. A szerencsétlen munkások bizonyosan a menekülés útját keresték arra felé A munkások nagy része magyar és tót.

Next

/
Thumbnails
Contents