Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-06 / 15. szám
8 TELI ESTEK ■ A KANDALLÓNÁL. nun Szép Aranka. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. ^ ^ VIII. Öt évtized múlott el már a szerencsétlenség napja óta. Ötven esztendő! Félszázad! Az idők nagy tengerében egy csepp. Az ember életében minden. Egy egész élet. ötven lépcső az aggság felé. Elkészült hid — az örökkévalósághoz. Szép Aranka hű marad fogadásához. Makula nélkül való lélekkel járdalta meg ezt a nagy gyászos időt. Gyászban, fekete ruhájában. A szüzesség liliomával. A tiszta élet tiszteletet parancsoló nim- busával. Ellenállott minden kisértetnek. Gazdagság, jólét vagy egyszerű, boldog családi tűzhely integetett feléje. Gvakran. Esztendőről esztendőre. Öt nem téritette le útjáról — ez az integetés. Haladt a vég felé. Lassan, de biztosan várta az időt, mikor ő is elmúlik. És végre is egyesül azzal, akit szeretett. Aki iránt hű maradt. És marad koporsójának zártáig. ...A nap éppen ébredőben van. Gyönyörű szép nyári reggel hasad a hegyek felől. A madarak vidámabban csevegtek, mint máskor. A kis kert virágai is korábban nyitják ki kelyhüket a reggeli harmat számára. A napsugarak csintalanabbul játszadoznak Aranka kis szobájában... Az ő szive is mintha megifjodnék. Pedig megöregedett. Lelke csudás fiatalon maradt, de testén meglátszott az — idő. Csak arca maradt fiatal, eleven. Szemeiben égett a tűz. Az életdac helyett, jóságos, szelíd tekintet költözött. A fellegek nem tudták elvenni szemének fényét. Sem arcának üdeségét. Azon az arcon mégnem romboltak az esztendők barázdái. Az a szem éppen olyan kék volt, nefelejts szinü, mint mikor még gyönyörű tavasz mosolygott belőle. Fejét, vál- laira omló gyönyörű haját befútta a hó. De lelkében még mindig a tavasz derengett. Alakja kissé meghajolt. De megmaradt karcsúsága, lépésének méltó- ságos lejtése és frissessége. Öreg volt, de nem vén. Éltes volt, de nem is közeledett még — a második gyermekkorhoz. Acélosan lépett. Fürgén igyekezett a templomba reggelenkint. És még most is el-elment a bányához. Vitte a koszorút, hordta a virágot. Késő ősszel is. Az ősz utolsó virágát. A búcsúzó kökörcsint. ... Most is útra készen áll. Kezében koszorú. Éppen indulni akar. Kopogtatnak. Oly erősen, hogy Aranka szinte összerázkódik. — Szabad, szólott azért lágyan, csendesen. Egy ősz ember, aggastyán bukott be. Nem is lépett, nem is szaladt. A szó legteljesebb értelmében bebukott. Melle lihegett. Arcán mosoly eikká- zott. Ajka mozgott, a nélkül, hogy egyetlen szól birt volna kiejteni. Csak hápogott, mint a néma ember, aki kínos erőfeszítéssel jelzi, hogy lelkében vihar dúl. De kifejezni nem tudja. Muta Náci volt. Az egykori suhanc Muta Náci. A város régi-régi alakja. Akit annak rendje és módja szerint annak idejében bemutattunk. — Mi baja az Istenért, kérdezte meglepődve Aranka. De az aggastyán még most sem tudott feleletet adni. Csak hosszú, ráncos fejű kezével hadoná- zott, mintha vonaglásban volna. Aranka felemelte az ősz embert. Amint függő helyzetbe juthatott a vén ember, meg is szólalt. — Megtalálták I — Kit találtak meg. Mit beszél a vén ember. Mondja! Kit találtak meg. Szóljon. — Megtalálták, ismételte az aggastyán. — Kit! Kit. Az Isten szerelméért, hát beszéljen már. — Az u—u —rát! A Gyű—gyű—rit. Aki megróni... romlott! (Folytatjuk.) Hát aztán mibe halt meg ? Plébános: Hát hogy van az ura Pákáné asszonyom, hogy van “? Pákáné : Meghalt a lelkem, meghalt, csókolom a kezét, lábát a becses kérdésiért. Plébános : Hát aztán mibe halt el ? Pákáné: A kis fekete gubájába. HB A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA, m BBBi Akit kikosaraztak. Tehetsége nyomait vesszük észre. Csak a párbeszéd, a személyek beszéltetése ... döcögős még. És pl magyar embert ilyen párbeszédben mutatnám be: — Lepipálást pedzed... — Jól pedzed, ecsém. — A Juliska erányában? — Perszé’ hogy megest jó nyomon járssz. Azért pedzed! Csak kitartás, gyakorlat és különösen elég megfigyelés. A többi megjön magától. — Szomszéd. A jóllakott ember méltóságával nem mindig alkotnak helyes Ítéletet a nagyok az osztó igazságról. De hát mi nem tehetünk róla. — Beregi. így helyes, igy beszél a magyar: »Tulnan rajta!* Bár csak igy káromkodnék a magyar: A jó hajnalhasadását ennek a kerek világnak. Vesszen a numerusa! A Pon- ciusát is szidja a magyar. A fészkes fülemilét is emlegeti. Mindezek jámbor, jó, szelíd lelkek indulat vagy tréfás kitörései. Az utolsó kérdésre Így szoktak felelni magyarán : »Jánosnak egyúttal oda szolgál az esze!» »De most már osztég elég legyék ám !» A legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ményezői forduljanak utbaigazitásért a —--— i „HANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ============= BUDAPEST. .................. Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménnyel műkődnek MORVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
