Téli Esték, 1910 (12. évfolyam, 11-18. szám, 13. évfolyam, 1-10. szám)
1910-02-06 / 15. szám
TÉLI ESTÉK ■ mn GAZDÁK VILÁGA, b sa eb A tehenek haszonszolgáltatása. Farrington tanár a »Farmers Bulletin« egyik utóbbi számában kimutatja, hogy az ugyanegy istállóban álló tizennégy tehén közül mennyi hasznot hozott egy éven át a hét jobban fejő és a hét gyengébben tejelő tehén. A végeredmény az volt, hogy hét tehén adott 2878 korona jövedelmet, holott a hét gyengébben fejő csak 1140 korona jövedelmet hajtott, pedig egyformán fogyasztották a drága takarmányt. Egy év alatt a különbözet a hét darab tehénnél tehát 1738 korona. A gyakorlatból a magyar gazdák is tudják, hogy nagy különbség van a jól élő gyengébben fejő tejelőtehenek között, ha nem is állapították meg a jövedelmezőségi differenciát számszerűleg. Ám az .amerikai tanár számadatai meggyőzhetnek minden gazdát arról, hogy saját érdekünkben levő dolog irgalmatlanul kiselejtezni a rosszul tejelő teheneket, mert csak a jókat érdemes tartani és etetni. * A tehenek fejéséröl. A tehenészet jövedelmezősége a tejhozam mennyiségétől függ, a főcél tehát az, hogy a tehenek egyenként jó tejelők legyenek és tejelési képességük a lehetőségig fokoztas- sék. Azonkívül, hogy a tejelőképesség fokozására törekszünk, nem szabad eltekintenünk attól sem, hogy a tehenet mennyi időn át fejhetjük, vagy az mennyi időn át marad szárazon. E kérdések hasz- nothajtó valósítását egyedül a tehenek rendes tejé- sének alkalmazásával érhetjük el. Sok panasz hangzott el már amiatt, hogy a legjobb fejőstehenek hihetetlenül kevés idő alatt megapasztják tejüket; ennek okozója lehet a tehénnek helyváltozása, takarmányváltozások, az időjárás, de leginkább a gondozó személy változása. A nyugodt, az állatot szerető tehenész mindig nagyobb tejhozamot fog elérni, mint az ideges, kapkodó, mérges természetű. Jó bánásmóddal a legvadabb tehén is jámborrá tehető és napról-napra jobban fogja leadni a tejet, mig a goromba bánásmódban részesülő tehén csökkenteni fogja a tejet és gyorsan elapaszt. A fejéshez ha hozzáfogunk, azt szakadatlanúl folytatni kell mindaddig, mig a tejmirigyekből a tej teljesen ki nem fejetett. Sok tehénnek az a sajátságos ösztöne lép fel a fejés kezdetén, fejés közben, vagy a fejés vége felé, hogy a tejet vissza iparkodik tartani; de a tehén csak azon ideig képes a tejet visszatartani, mig légzését visszatartja és ez az oka azon körülménynek, hogy a fejésnél egy ízben hiába fejünk, tej nem jön, és ismét ha a fejés szakadatlanúl történik, megindul a tej, mert a tehén hosszabb ideig nem képes visszatartani a légzést és igy a tejet sem. A fejést mindig maroknyomással, vagyis a marokfogást fent kezdődő és lefelé haladó nyomásával végezzük, még pedig, hogy jó eredményt érhessünk el, először fejjük ki a tehenet a tehén jobboldalán ülve, azután üljünk hozzá a baloldalon és fejjük mindaddig, mig meg nem győződtünk arról, hogy a tőgyből a tej teljesen kifejetett. Ezen jobb és baloldali fejési mód azért szükséges, mert az embernek jobb keze rendesen erősebb lévén, ha mindig ugyanazon egy oldalon, például a jobb oldalon fej, akkor a hátulsó, bal kézzel fejt tőgyek sohasem lesznek oly jól kifejve, minj az első két- rész tőgv. Ha azonban a fejést jobbról is, balról is végezzük, ez esetben a kézi erő és ügyesség egyenlő hatásával a fejés ‘egyenlőbben és hasznosabban végezhető. A tejmennyiségre nézve, egyenlő jó táplálás mellett kedvező befolyással van a többszöri fejés, mert a mindenkori kifejés előmozdítja a tej képződést. A naponta háromszori fejés tehát — bár több munkával jár — hasznot hajt. A hirnlos bábu. Vilma hollandiai királynőről jegyzi föl egy angol hetilap ezt a kedves gyermekkori apróságot. Mikor egyszer a kis Vilhelmina egy fehérhaj u tábornok mellett ült, ezzel a kérdés fordult szomszédjához: — Van bátorsága ahhoz, hogy itt mellettem üljön ? — Már hogyne volna — hangzott a válasz. — Hiszen ez csak nagy tisztesség rám nézve. De szabad tudnom, hogy miért lenne okom a félelemre ? — Hát csak azért, mert előbb játszottam a babámmal és képzelje, a szegénynek himlője van — felelte a kis királynő. Ea m eh HÁZIASSZONY, b a n ■ 0 ■ Hibák a baromfitartásban. Sok háziasszony portáján körülnézve olyan hibákat láttam baromitartásukban, amiket jónak látok e helyen megemlíteni, hogy okulhasson belőlük a hasonló hibákat elkövető olvasó. A szűkös udvart, ahol a disznóóllal kapcsolatban a baromfiól is van, a Bözsi leány a múlt vasárnapon az igaz hogy összesepregette, de azóta sok mindenféle szemét gyűlt rajta megint össze s eső is lévén, sáros latyakok is keletkeztek. Erre a szennyes, latyakos földre szórja fel a gazdasszony a baromfinak szánt, bizony nem valami sok és nem is egészen jó eleséget, a Bözsi lány meg ráereszti arra az ólból a kácsával, lúddal vegyes tyúkféléket Van azután nagy sürgés forgás, verekedés, eleségnek sárba taposása s kivájkálása. Hát nem ez a sürgés-forgás a baj ebben a dologban, sem az hogy homok s miegyébb föld részek kerülnek a baromfikba, mert az okkal-móddal még hasznukra van, hanem az a baj, hogy a szennyezett talajjal olyan anyagok is bekerülhetnek az állatokba, amelyek megbetegitik s meg is ölik. Miért ? Azért, mert igen sok ilyen portán az is járja, hogy be betekint oda akadálytalanul vándor tyukász. kóborló cigány s behurcol fertőző anyagot, pl. a kolerának, difteriának, tyukhimlőnek csiráját s a porta talajának ilyen befertőzését még talán a gazdaasszony és Bözsi leány is azzal tetézi, hogy az efféle betegségben elpusztult dögöket s annak veszedelmes hulladékát a szemétre dobja, az udvaron szétszóródni hagyja, s aztán csudálkozik és jaj- veszékel, mikor az egészséges aprójószág megfertőzi magát és egyszer csak kezd tizével húszával is gunyasztani, csipázni, tántorogni s elhullani.
