Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-07 / 2. szám
2 TÉLI ESTÉK itt van az a pont, melyen az egész úgynevezett nemzetiségi kérdés megfordulhat. A magyarnak természetét ismerni kell. A magyar vendégszerető, jólelkü, igazságos. Ha arra kerül a sor az ingét is odaadja. Megosztja jogát, kenyerét. Odaadja szivét-lelkét. De egy teltétel alatt! Hogy meggyőződjék arról, melyszerint akivel egy fedél alatt lakik, akivel egy són és kenyeren akar élni — az bensőleg őszinte, igaz és megbízható ember legyen. Hát amondók vagyunk, hogy a magyar, ha szóval eddig la ki se fejezte kendőzetlenül, de érezte, tapasztalja, különösen az oláh- ság és tótság egy részétől, hogy ott náluk éppen ez az elemi kívánság, az egyetértésnek eme alapfeltétele, a békének egyedüli gyökere hiányzik: a benső, igaz őszinteség. Tehet a magyar bármit, odaadhatja jussának, alkotmányának tejfelét, ha ez a benső őszinteség hiányzik: falra borsót hány. Míg ha egyszer ez meg van — vele együtt megoldatott minden, de minden kérdés. A legeslegnehezebb is. Nem lesz akkor nyelv kérdés, nem lesz sérelmi kérdés, nem lesz egyáltalán nemzetiségi kérdés. Majd megmutatjuk apránként, hogy miben kell megnyilvánulnia annak a benső, igaz őszinteségnek. Államokkal, társadalmakkal, nemzetekkel nem szabad kísérletezni. * Az erény vagy mint győztes tér vissza, vagy sehogy. * A gazdagok számára teremtette Isten az orvosságot, a szegények számára az egészséget. SZÖVETKEZETI ÉLET. A gazdakörök. A napokban olvastunk egy tudósítást a szövetkezeti gazdaköri életről — Magyarországon. Tudós anglus irta, aki nem rég itt járt nálunk, közöttünk — a magyarok hazájában. Lelkesedett, csudálkozott a magyarok buzgósá- gán, lángoló hevületén, amivel átkarolják az uj kor leghatalmasabb eszméjét: az egyesülés, a szövetkezés eszméjét. És azt Írja, hogy e téren valóban követésre méltó példát kell minden nemzetnek venni — a magyaroktól. Büszkeség töltené el lelkünket e dicséretre, ha nyomában azonnal az aggódás, a félelem érzése nem zendülne meg lelkűnkben. Tszen arról szó sincs. A magyar talán elsőben ért meg minden szép, nagy, emberi eszmét. Az ő lelke olyan, mint az a hires hárfa, melynek húrja minden legkisebb szellőre szépen, kedvesen, lelkesen szólal meg. Csak az a baj, hogy ez a zengő húr hamar eljátsza énekét. Ez a feszült húr hamar elernyed. Az a láng, mely lobogva, csattogva magaslik, hamar lelohad és igy még parázst se igen hagy maga után. ügy van az, hogy például a gazdakörök száma is örvendetesen megszaporodott. Alig van már életre való község, vidék, ahol gazdakör ne lenne. Készülőben, fejlődésben is sok van... Csak azon aggódunk, vájjon ez a készség, ez a lelkesedés, ez az egyesülésnek megértett áldása erős gyökeret fog e vetni ? És..? Vájjon azokban a gazdakörökben az első, úgyszólván tüneményes lelkesedést fogja-e követni ennek a szép felbuzdulásnak megfelelő gyakorlati, áldásos élet. Vájjon igaz-e, hogy a magyar vezető emberek, ékes szavakra kész emberek szeretnek valamit megalapítani, de nincs kitartásuk azt meggyökere- siteni. Hogy a magyar fizeti egv-két esztendeig azt a néhány garast, melyre az egyesületi életnek okvetlen szüksége van — aztán hallgat, mint dinnye a fűben. Hogy nem marad meg egy eszme mellett, hanem csapodároskodik, mint a pillangó, mely mindig más és más virágra száll. Hát van igazság benne, de nem merem mondani, hogy egész igazság. Az igazság a középén van. Minden attól függ, hogy és mikép van feldolgozva a talaj, melyre a gazdaköröket építjük. Aztán azt az épületet milyen benső tartalommal, mondjuk élettel látjuk el. Igazán, minden ettől függ. Az eddigi tapasztalatok is ezt bizonyítják. Ahol ezek az előfeltételek és életanyagok meg vannak: ott meg van a biztosíték is arra, hogy a gazdakör nem csak névleg, de valójában meg van. Él és működik. Itt az ideje, hogy a gazdakörök megnépesedjenek lassan. Gondoskodni kell már jó előre, hogy oda a tagok vágyakozzanak. És ott feltalálják második otthonukat. Otthon pedig az ember nem csak szórakozik, de dolgozik is. A gazdakörnek is megvannak a maga dolgai, munkái. Nem csak a vezetőknek. Minden tag kiveheti a maga arató részét a szórakozásból, de a munkából is. Nyíljanak meg tehát az ország két ezret meghaladó gazdakörei a társadalmi, nemzeti, községi, családi munkákra és tisztes szórakozásra. A lú. Lovat vásárol a cívis. Ócsárolja, a mint illik s ezt vágja ki: — Mi-e? Hisz ez nem is lú! — Nem lú? — Tán fülemülének nézi kelmed!
