Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-25 / 9-10. szám
6 TÉLI ESTÉK nem mer vakmerőén szembe szállani veled. De ha kihívóan villog a szeme, vagy közönyösen néz rád, nyilvánvaló, hogy nem őszinte. Azt tartják a lélekbúvárok, hogy a fénytelen és változó kifejezésü szemek : szellemi elmaradottságra vallanak. Megtörténik, hogy a szemből visszatükröződő erélv sokszor csak testi, nem mindig a lélekből fakad. Az, ami a lélekben van, mélyen nyugszik. Ám, ha kitör, a szem kifejezését egészen megváltoztatja. Sok függ a szem szépségét illetőleg attól is, hogy hogyan mozog. A természetes mozgást érjük és nem a mesterséges szemforgatást. A természetes szemjáték a nő legerősebb fegyverei közé tartozik. Az antropológusok azt mondják, azt tartják, hogy a szemek fénye és csillogása emeli a nő szépségét. És hogy ez a fény és csillogás nagyban függ a szem alkatától és attól, hogy tulajdonosa milyen egészséges. Akinek a lelkiismerete nyugodt, azaz lelkében harmónia van, annak a szeme kitágul, fénylik, erőt és önméltóságot fejez ki. Elannyira, hogy a szemek beszéde csudásabb módon hat az érzékekre, mint az ajkaké. Azért lehet a szem oly bűvös reklám — a házassághoz. * * * A férfi szem is — csodás. Vannak nők, kiknek szeme szinte férfias erejű. Ezzel a férfi szemnek adják meg az elismerést. Fönséges látvány a jellemes igazságos férfi tekintete. Az oroszlán bátorsága, a nap tüze, heve, melegsége olvasható ki a vitéz férfiú szeméből. A nagy lélekjelenlét birtokosát is megmutatja a férfi szeme. A megbízhatóságot, a megbánást, az egyéni dispoziciót. De a gyávaságot, a léhaságot, a megbizhatlan könnyelműséget is könnyen elárulja. Saját szemével és nem máséval lát a független, önálló férfiú — mondja Széchenyi István. A férfi szeme is ábrándozik, de gyakran az ő ábrándja igen józan pillantásokat vet a jövőbe. A férfi szem villámokat szór, mikor a léleknek viharja van. Vagy sötétlik, mint a barna éjszaka. Mint a barna éjszaka, olyan szeme pillantása. A férfi szeme lelkének gondját is visszatükrözi. Mint a női lélek könnyelműségét... Vannak emberek, kiknek szemei azonnal gyanút gerjesztenek bennünk. Á szeme se’ jó áll! Vagy mint a magyar közmondás tartja: Szeme se’ áll Isten igazánba'. Legsajátságosabb a szem, mikor azonnal lemutat a lélekre. Mikor van valami a tekintetben. meg a mosolyban, valami olyan sunyi vagy legalább is megbizhatlan. A két szinü ember szeme — az ő cégtáblája. Csak tudni kell erről a cégtábláról olvasni. — Láttad a szemét, láttad ravasz tekintetét? — szokták kérdezni. Mert lehet ám olvasni róla. Az emberi ajk elnémulhat. A szem beszéde nem. Önként elárulja magát egy feledett pillanatban. Nem jó jel, ha a a férfi szemed közé nem mer nézni. A ravasz ember mindig más felé néz. Mint a kancsal mészárosról szól a szálló ige. Hogy más felé üt, mint ahova néz. * * * Óh, szép, a gyönyörűségnek gyémántos ragyogása — az ártatlan gyermek szem is. A kékszemü gyermek olyan, mint a tavasz első pirkadásakor a tisztuló-viduló kék égboltozat. A nefelejts — első himporos, virágzása percében. Az még gyermek tud lenni a gyermekkel, aki megérti a gyermekszem beszédét. Csak aki ezekbe a szemekbe jól belenéz, az érti meg a lélek ébredését. A csudálkozást, mikor érteni kezd, az örömöt, és bánatot, mikor érzelmében a tudatosság első szikrája kipattan. A vágyat, mely önzővé teszi, a rokonszenvet, mely szociális érzésének első megnyilatkozása. Aki ezeket a jelenségeket meg nem figyeli, az sohasem juthat be — a gyermekek csudás világába. Az az élet egyik létező boldogságától fosztja meg magát. Mily csudások azok a kis szemek, mikor harmat csillog bennük, mely az anya első melegének hatása alatt felszárad. És mikor záporként ömlenek könnyei. De nyári záporként, mikor másik percben — kacérkodva szóródnak rajta a napsugarak. Láttátok-e aztán, mikor a bimbójából feslő leányka szemei egyszer csak idegesen nyugtalankodnak? E nyugtalanságot ébredező szive okozza. S vettétek-e észre az itjuvá vált fiúcskát, mikor szemében lelke kohójának első szikrái csillagként tünedeznek elénk ? * * * A szem csudája — a könny is. Az anatómusok e csudát azzal magyarázzák meg, hogy az indulat képzettömege, mint energia mozgásba hozza az izmokat, idegeket. A nőknél — mondják — e hatás leginkább és legelőbb a könnymirigyekre gyakorol tátik. Azért sírnak többet a nők és könnyebben, mint a férfiak. Nem puszta beszéd, de valóságos érzet, hogy a könny — könnyít. Azért mondja valaki, hogy a férfiak nem is tudják talán, miilyen megkönnyebbülés az a nőre nézve, hogy ha jól kisírhatja magát. Mert lélektani jelenség, hogy valamint nagy, mérhet- len boldogságunkban nem tudunk úgy örülni, mint elgondoltuk, mélységes bánatunkban is kiapadnak könnyeink. És ez a megfagyott könny okozza a — legnagyobb fájdalmat. A boldogságos Szűzről nem írja a szentirás, hogy sirt. Csak hogy a kereszt alatt állott. A nők sokat sírnak. De nem mindig van köny- nyeinek igaz forrása. Erre céloz Hamlet-nek az anyjához intézett szava: Gyarlóság! Asszony a neved ! Csak egy Rövid hó: még czipöje sem szakadt el, Melyben atyám tetemét kikisérte — Niobe móŐjára könnyé válva; s im Atyám öcscsével egybekél — Egy hó alatt, még tettetett könnyeinek Kisirt szeméből el se tűnt sava - — S ő újra házas ... (Hamlet—Bákosi fordítása.) Eötvös is beszél Karthausi-á)ában olyan nőkről, kik férjük koporsójánál fuldokolva ontottak könnyeket és egy-két hó után, ha kezükbe kerül a szemfedő darab, melyet őrjöngő fájdalmukban tépnek emlékül: nem tudják, feledik ; kinek hült szivét takarta.
