Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-19 / 8. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1909 december 19. 8-ik szám. A KERESZTÉNY CSALÁDOK LAPJA Megjelenik minden vasárnap; Elölizetési ára: 4 hónapra . j . . . 2 K — fillér Olvassuk el! Társlapunkra a Magyar Föld mivelöre előfizetést hirdetünk a következő 1910. esztendőre. Már most, idejében jelezzük lelkiismeretesen, hogy a Magyar Földmivelő az 1910. esztendő minden vasárnapjára megjelenik. Kivéve a nagy munkaidőt július és augusztus hónapokat. E két hónapban szünetelni fog. Ezt a szünetet azonban pótolni fogjuk tartalom gazdagsággal és időleges melléklettel. Elhatározásunkat a következő nyomós érvek érlelték meg. A gazdanép nyáron nem olvas vagy csak ritkán jut ideje arra. Ezt a hozzánk érkezett levelek bizonyítják. Az előfizetések berendezése is. A lap nyomdai költsége 12 év alatt éppen még egyszer akkora lett. Négy koronáért ilyen terjedelmes lapot ma nem lehet adni a ráfizetés veszedelme nélkül. És csak az ingyen való dolgozással. Lapunk tehát jövőben is h korona lesz egész évre. Félévre 2 korona. A. Téli Esték előfizetői, ha február végén bekül- . denek 3 koronát, kapják a Magyar Föld mivelőt egész november 1-ig. A Magyar Földmivelő éppen olyan tartalmas és érdekes, mint a Téli Esték. Egészen abban a szellemben és emelkedettségben. Kérjük lapunk barátait, hogy előfizetésüket már most — küldjék be, hogy a szétküldésben zavar ne támadjon. A karácsonyi és újévi számolást mind a két lapot illetőleg egyszerre küldjük meg. Tehát két számot. Hogy legyen az ünnepkörben bőséges olvasmány és legyen pihenő, szentelt ünnepe a szerkesztőségnek és a nyomdának is. A karácsonyi és újévi számok oly érdekes és dús tartalommal jelennek meg, hogy versenyezhetnek az ország bármely nagy lapjával. Szatmár, 1909. dec. 15. Bodnár Gáspár, szerkesztő. A boldogulás útja. (B. G.) Gazdasági bajainknak egyik fő okozója: népünknek saját sorsa iránt való közönye. Hogy a mi népünk nagy része csak hogy éppen a mával törődik, de alig gondol a holnapra. A jövővel meg éppen nem vet számot. Nagy baj ez, mert az ilyen közönyösség nem csak a munkakedvet támadja meg, de úgyszólván lehetetlenné teszi a jobb jövő felé való haladásnak még reménységét is. Az ilyen veszedelmes közöny tényleg zsibbadtá teszi a mi községeink egész sorait. Csendes ott minden, mintha csak temetőhely lenne, a hova a jólétnek utolsó maradványait hantolgatják már. Mint késő őszszel itt-ott még marad egy-egy lomb, egy-egy virág, egy-egy üde pázsit: úgy községeink nagy-nagy számaiban itt-ott látható még a régi jólétnek egy-egy nyoma, egy-egy tűzhelye .... A többit mind behantolta az előrehaladott idő, az oktalan hitelműveletek, a rossz gazdálkodás, a szívtelen uzsora, a takarékos élet félredobása, a rossz nevelés, az erkölcstelenség és a többi .... És ezeken a hantokon, mint a sirály madár ott ül a közöny, várakozván a jólét nyomainak is az eltemetésére . . Ugy-e szomorú kép? Szomorú, de való kép. El kell ismernünk azonban, — hogy ennek a siratni való állapotnak nem
