Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-19 / 8. szám
2 TÉLI ESTÉK csak a nép közönye, illetőleg nem csak a nép oka. Mikor Magyarországon ötven esztendőkkel ezelőtt a jobbágyság, a földmi vés nép szabaddá lett . . . azok, kik önkényt, jószári- dékból szabaddá tették ezt a népet, mintegy igy szólották a népnek: — Szolgáim voltatok; most szabadok vagytok. Menjetek, haladjatok a magatok utján, vezessen benneteket a saját józan eszetek, belátásotok és okosságtok. így szakadtak el egymástól azok, kiket az ős föld össze kötött, úgy szólván egy tanyára, egy sóra, kenyérre, közös érdekre utalt. A nagy birtokok úgyszólván lehámozták magukról azt a hivatást, melyet eddig teljesítettek: a kis emberek, a föld népének ügyeivel való foglalkozást, bajoskodást . . . Közönyösek lettek a nép iránt. A föld népe meg elkezdette a szabad, a nem jobbágyi életet és ötven éve halad ezen az utón. És ez ölven év tulbőven elégséges volt arra, hogy bekövetkezzék az, melyet csak egyes aggódó lelkek sóhajtoztak, hogy t. i. a nagyobb birtokok természetes összeköttetésben kell, hogy álljanak a kisebbekkel, a földes urak vezető kezére, irányító jóakaratára éppen olyan szüksége van a föld népének, mint a nap melegére, fényére a többi égi testeknek. íme, el kellett érkeznie az időnek, mikor a természet ellenes elszakadás megbo- szulta magát. Mikor az egymástól való mesz- sze . . messze távozás után ismét egymást keresik: a nagyobb birtokosok és a föld népe. Mikor a gazdasági állapot felétek sir, ti a földnek urai és esengve kér: — Ne késsetek, itt az idő, hogy töltsétek be régi szerepeteket, melyre nagyobb va- gyonotok, összeköttetésetek, tudásotok után hivatva vagytok. A jobb jövőnek tehát édes magyarom két útja van. Az egyiken ti nektek kell halladnotok. És ez utón kell, hogy józan gondolkodás, a bizalom vezessen bennetek. Ébredjetek fel tehát a közönyből és siessetek erre az útra! A másik utón pedig a földbirtokosoknak, a művelt embereknek kell felétek sietni, hogy segítségetekre legyenek. Tehát ezeknek is le kell rázni a megszokott közönyt, a néppel való nem törődést. E két utón haladva a vezető osztály és a verejtékkel dolgozó emberek szövetsége fog létesülni. A jobb jövőnek, a boldogulásnak ez az egyedüli biztos útja. Közmondások. Tüzet tűzzel nem lehet oltani. Csak az anyánk szeret mindhalálig híven, — szeret hibáinkkal, szeret önzetlenül. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. mikulás. II. A Miklós napja rendszerint a karácsonyi vásár kezdetét jelenti. A játékosboltok vásárlásra ingerlő kirakatait ilyenkor rendezik be újra. A gyermekálmok elevenednek meg, főleg a nagyvárosok áruházainak emeletnyi magas tükörablakai mögött. Jerünk csak be egy ily fényes, pompázó üzletbe, vegyük a kezünkbe sorba a játékszereket ezeket az apró-cseprő tárgyakat, csecsebecséket, amit ha megveszünk és a gyerekek kezébe adunk, az öröm ujjongó kitörése követi; egy-két hét múlva azonban vásárolhatunk újakat, mert a réginek minden része eltöredezett, kicsorbult. Egyszóval csaknem valamennyi játéktárgy gyors fogyasztásra készült dolog, tömegcikk. Értéke mindössze pár fillér, de mert millió és millió fogy el belőlük, évente milliónyi értéket képviselnek. És ez a sok millió jórészben mind külföldre vándorol ki. A játékszerkereskedésben akármit veszünk a kezünkbe, az mind idegen, külföldi készitésü tárgy. Ott vannak, teszem azt, a babák, bababutorok, babaedények, a labda, a különféle társasjátékok, a dominó, a tekejáték stb. Egytől-egyig mind külföldön készült dolog, a legtöbb természetesen Ausztriában, Csehországban. Pedig ha jól megnézi az ember ezeket az apróságokat, látja, hogy azoknak előállítása egy cseppet sem ördöngös dolog, sőt a legtöbb olyan, hogy gyári berendezés nélkül, háziiparszerüleg előállítható. A nyersanyag mindenhez bőven megterem itthon, nem kellene más, mint azoknak a jóakarata, akik a magyar ipar, a háziipar sorsát intézik és egykettőre virágzó keresetforrást lehetne teremteni sok szegény vidéknek. Pár év előtt az apatini háziipari kiállításon jártamban láttam igazán figyelemre méltó háziiparilag készült bababutorokat. ügy hallottam, hogy egy odavaló asztalos kezdte meg ezek készítését s ma már 10- 15 család él ott ebből. A bútorokhoz való fát messze földről hozzák oda — és a játékbútor- készítés mégis oly jövedelmező, hogy az apatiniak alig győzik a rendelést. Vajon, amit Apatinban meg tudtak csinálni, miért ne lehetne az ország többi vidékein is? A nagyobb vasúti állomásokon mintegy 3 év óta van magyar ipari készítményeket árusító csarnok. Én ezt az intézményt elvinném az ország minden nagyobb városába. Ezekben a csarnokokban tudvalevő nem szabad mást árusítani, mint a magyar ipar termékeit. Bizony addig bajosan gondolhatunk
