Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-12 / 7. szám
1 8 TÉLI ESTÉK A KANDALLÓNÁL. Szép ranka. — Eredeti regényünk. — Irta : Bodnár Gáspár. — Valami festőről suttog a világ, szólt halkan az öreg. És körülnézett, mintha még a falaknak is fülök lenne. — Festő! Festő! — Igen, táncoltál vele: — Hát ’iszen a vőlegényem engedelmével táncoltam. — Hogy gazdagságot ígért neked. — Hát ’iszen ígérni mindenkinek szabad. Elfogadni, az már aztán más dűlőhöz tartozik. Ebben a pillanatban lépett be egy ember. Nagy rámás képet hozott. — A festő ur küldötte, az esküvő emlékére. Az öreg bányász egyszerre felugrott, mintha villanyszikra érintette volna tagjait. — Kicsoda küldötte ? — A festő ur. — Vigye vissza azonnal/ — Édes jó apám. Csak nyugodtan legyünk. Lássuk, micsoda kép ez. A nagy rámás képről lehull a lepel. És kibontakozik Aranka alakja. Szép liliom termet. A megszólalásig hű arc, szemek. — Szép, igen szép kép, szólott a leány. S alig végezte szavait, belépett Magyar Gyuri. A vőlegény. Az atyus ismét összezsugorodott. Majd a belépő legényre, majd a leányára nézett. Villámlástól, mennydörgéstől tartott. — Nézze Gyuri, szólott a leány nagy nyugalommal. A festő küldötte. Gyuri elmerült a kép nézésében. Tekintetét majd a menyasszonyára, majd a képre szegzi. — Mi ez a te szépségedhez édes mézem. Mint a kézzel készített virág, az Isten virága mellett. És aztán hirtelen a képet hozó emberhez fordult: — Mondja meg a festő urnák, hogy megnéztük a képet. Igen szép, igen derék munka. De nekünk nincs módunkban azt megfizetni. Mi szegény bányászok vagyunk. Másképpen pedig el nem fogadhatjuk. — ’Iszen, nem is úgy küldötte a festő ur. — Érti barátom, hogy másképpen el nem fogadhatjuk. Az ember ismét betakarta a képet — és eltávozott. Az öreg megelégedetten bólintott. Aranka pedig boldogan mosolygott. És többé egy szó sem esett se a képről, se a festőről. Hanem Gyuri, a boldog vőlegény csintalan bizalmaskodással közeledett menyasszonya felé, hogy megcsókolja.-- Hohó, vőlegény uram. Még nem szabad ám ... — Hiszen édes láncom, három nap múlva úgy is... — No lássa, ügy annál inkább megvárhatja a jussát... Aztán kiegyenesedik a leány, mint aki érzi fölényét. Aki Isten és ember előtt elmondhatja, hogy férfi csók nem érte még szűzies ajkát édes apja- urán kívül la. Nefelejts kék szemébe süt lelke ártatlan derűje és olyan édesen, olyan gyermekes mosollyal ábrázatán kötekedik Gyurkával. — Nézzen meg jól most. Mert az esküvőn el leszünk fogódva. A vőlegény nem birt magával. Átkarolta a leányt, összecsókolta hattyú nyakát, a homloka márványát. Ahol csak érte ... csókolta ruháját, dolgos két kezét. Csak orcájához, édes szájához nem nyúlt.. . Az atyus csak nézte... nézte. És gyermekké lett gyermekeivel... (Folytatjuk.) Szótartás. — Ej, ej, Mihály! Megint részeg? Nem megígérte, hogy soha többé korcsmába be; nem teszi a lábát? — Nem is megyek én oda be, főtisztelendő ur, ina is csak úgy kiadattam magamnak az italt az utcára. Találós kérdések. — Hány font a hold ? — Egy font, mert négy fertály. — Ki vágott az anyján fát“? — Ádám, mert főidből teremtette az Isten s így anyja a föld volt. — Möddig lőhet mönni égy’ jó lovon? — A fejétől a farkáig. — Melyik tóba nincs viz? — A hintában. — Hányát fekszik, hússal dögönyözik, mi az? — Tésztadagasztás. — Erdőn nyől — parton születik. Vízben él, tűzben hal mög ? — Hajó. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. :*SS3* Cs. L. — M. Kérem, ne tessék rohanni, sietni. Egy hölgy roppant sebesen megy. Tisztes aggastyán látja ezt. Mikor a vasúton találkozik a rohanó hölgygyei, atyailag szólítja meg: — Nem szívbajos ön, nagysád ? — Oh dehogy. A világért se. — Hát akkor ne tessék sietni, rohanni. Mert bizonyosan az lesz. (Tessék ezt jól megjegyezni.) Alkalmazott. Nem világfájdalom az. ’Iszen ez jogos. Inkább nyavalygás. Ez már bont, ront, öl. Hű olvasó. Bárcsak inkább hű fizető volna« Szíveskedjék a hű olvasást — a hű fizetéssel egyensúlyba hozni. T.-Ujlak. P. J. Igen jó, de nekünk magas és hosszú. Népiesen irj és röviden. Szívesen látunk. Iparos. Hja, a kérges tenyeren minden megszerzett garas nyomot hagy. Éppen azért kellene az iparosnak megbecsülnie — a garast. Közöljük. Előfizető. Türelem, kitartás és a siker nem marad el. Tudja meg, hogy a szerencse is olyan, mint a kényes kisasszony. Százszor kell neki köszönni, mig egyszer visszaköszön. Kiváncsi. A franciával azt mondjuk : »Buta kérdésre — nincs felelet.« MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
