Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-11-28 / 5. szám

2 TÉLI ESTÉK Aztán gondolkodva kell ám olvasni, És ez a kivánalom maga után vonja a másikat is. Hogy egyszerre csak keveset olvassunk. De aztán azt megolvassuk ám. Sokan például falják az újságokat. Hát még a regényeket? Futva, rohanva szalad­nak végtől-végig a sorokon, a betűkön. Mintha a tatár kergetné őket. És aztán mi marad meg, akad fenn — a lélekben? Semmi, de semmi. Csak a szemük látott. Az érzékük csiklandozott. De a lélek üres maradt. Miként sokan vannak, hogy mohó sietséggel esznek, de egy óra múlva nem tudnák megmondani: mit ettek, ügy a rohanva olvasó se tud be­számolni azzal, mit olvasott. Csak azt mondják szép volt. De hogy mi volt benne szép, arról hallgatnak, mint a dinnye a tűben. Tovább is van mondjam még? B. G. A faluk boldogulása. I. Ma már a legegyszerűbb ember is szives sze­retettel néz az iskolára, mert tudja, hogy az emberi lelket itt pallérozzák ki. Nemcsak sajnálja, hanem szégyeli is írástudatlan voltát az ember. Mire az első hó leesik s a jégvirág oda tapad a párás abla­kokra, őszbe csavarodott emberek ülnek be az is­kola padjába, avagy a községházára járnak nagy tö­megben, hogy tanuljanak. A betütanulás mellett az is örvendetes, hogy a nép nagy érdeklődéssel tanulja a gazdasági ismere­teket is, holott eddig idegenkedett attól, hogy őt bárki fia földmivelésre tanítsa: mert azt tartotta, hogy jól eltanulta öreg apjától. Ma már annyira va­gyunk — hála Istennek — hogy a nép is belátja a tanulás szükségességét, mert nem áll meg semmi tudomány a világon. Azok a földmivelésügyi minisz­ter támogatásával a gazdasági egyletek, gazdakörök által rendezett téli gazdasági előadásoknak a téli időben, mikor a falusi emberek rá érnek, évről-évre több-több hallgatójuk van. Abból indulnak ki, hogy ha a jó pap is holtig tanul, nekik is tanulniok kell, mert a ki nem tanul, az alul marad. Kézzel foghatóan, világosan bebizonyították ezek az előadások, hogy akik tanultak és az utasítás folytán gazdálkodtak és egy ugyanazon földet mű­velték, azokkal, akik nem akartak időt vesztegetni a tanulásra, azok a tanult kioktatott gazdák kétszeres jövedelemmel gazdálkodtak. így aztán az eredmény a csökönyősök figyelmét is megmozgatta s ma már nincsen hitetlen tamáskodó ember ott, ahol ilyen gazdasági tanfolyamot rendeztek. A siker, az elért eredmény hire nem maradt a falu szűk határai között. Ma már országszerte érdeklő­déssel várják a gazdasági téli előadásokat s a nagy ér­deklődésre való tekintettel Darányi miniszter az idén is kétezer ilyen tanítást rendezted az érdekelt gazdáknak. Gyermekvédelem a vasúton. A Máv. igaz­gatósága a tanuló gyermekek utazásának megkönv- nyitésére a kereskedelmi miniszter rendelete alap­ján a következő intézkedéseket tette : Azokon a nagyobb forgalommal biró állomá­sokon, ahol egynél több jegykiadási pénztár van és ahonnan a tanulók a szünidők kezdetén, illetve a tanév végén tömegesebben utaznak haza. egyik jegy­kiadási pénztárt, ha az a tömegforgalom igényeinek sérelme nélkül lehetséges, a jelzett időre a tanulók részére jelöljük ki és azt szembetűnő módon meg­felelő felírással látjuk el. Azokon az állomásokon pedig, ahol ily külön pénztárak nem jelölhetők ki, a menetjegyeket a tanulók részére, az iskolaigazga­tóság kérésére esetleg 24 órával előbb is kiszolgál­tatjuk. Azok a tanulógyermekek, akik ebbeli minő­ségüket a tanintézet részéről kiállított igazolvány­nyal, tanulóbérletjegygyel, vagy egyéb okmánynyal igazolják, III. o. jegygyei is a II. o. váróteremben tartózkodhatnak. Ez utóbbi kedvezményt a tanulók­nak iskolalátogatás céljából történő mindannapos utazásaira is kiterjesztjük. Megengedjük, hogy a ta­nulókat az állomásra kisérő intézeti közeg, ha e minőségét az iskolaigazgatóság által kiállított igazol­ványnyal igazolja, a tanulók felügyelése céljából a II. o. váróteremben pályaudvari belépőjegy nélkül tartózkodhassék és a tanulókat a beszállásnál való segédkezés céljából a vonathoz is kikisérhesse. A tanulógyermekeket a III. kocsiosztályban a lehetőség szerint együttesen és külön szakaszokban helyezzük el, s ha üres szakasz rendelkezésre nem állana, a jobb utasok közé ültetjük őket. A III. kocsiosztály túlzsúfoltsága esetén pedig elsősorban a tanulógyer­mekeket helyezzük át a magasabb kocsiosztályba. Abban az esetben, ha a tanulók utazása előzetesen idejekorán bejelentetik, a tanulók részére külön ko­csiszakaszokat tartunk fenn. Azon tanintézeti közeg részére, aki a tanulógyermekeket a hazautazás al­kalmával a rendeltetési, esetleg az elágazási állomá­sig elkíséri, az utazás célját magában foglaló és az illető tanintézet által láttamozott kérvénye esetről- esetre félárujegygyel való utazásra jogosító igazol­ványt engedélyezünk. Az utazó tanulógyermekek fe­lett a felügyeletet, ha a tanulók kiséret nélkül utaz­nak, a személyzet köteleségévé tesszük. Az állomási személyzetet, nevezetesen a kapusokat és hordáro­kat kötelezzük, hogy a tanulókat a beszállásra nézve jóakaratulag útbaigazítsák avégből, hogy a tanulók a megfelelő vonatot megtalálják, a jegyvizsgáló ka­lauzokat pedig utasítjuk, hogy gondoskodjanak, mi­szerint a tanulók a megfelelő kocsiba száljának, a felszállásnál különösen a kisebbeknek a jegyvizsgá­lók segítségükre legyenek, és a gyermekekre útköz­ben ügyeljenek. Mindezeken kívül utasítottuk az üzletvezetőségeket, hogy a gyermekvédelem ügyé­nek kiváló nagy fontosságánál fogva a tanulógyer­mekek utazásának a megkönnyítése érdekében min­den lehetőt kövessenek el, a vasúti személyzetet a szükséges utasitásokkal azonnal lássák el, őket az ügy kiváló horderejére figyelmeztessék és különösen is utasítsák, hogy a tanulógyermekekkel általában a a legnagyobb jóakarattal és szeretettel bánjanak s őket mindenben a legmesszebbmenő támogatásban részesítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents