Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1909-11-21 / 4. szám

TÉLI ESTÉK.

365

azon részeit, pl. az ászokfák alját és közeit, továbbá a fák tövét stb., hol a penész állandóan fészkelni szokott, tenyérnyi vastagon behintjük közönséges hamuval. Ez a mint nyirkosodik, a belőle fejlődő lúg megöli a penészt, holott a pincében semmi másnak nem árt.

TANÁCSADÓ

Kit hijjunk komának? Nagy örömünk volt. Fiunk született és az asszonynyal majd perbe mentünk azon, hogy hát kit hijjunk komának ? Az asz- szony csak azt fújta, hogy hát szegények, tehetetlenek vagyunk, hát bizony jó lesz, ha az uraságot meginvitáljuk, legalább annak a kis ártatlannak lesz pártfogója, meg aztán... tetszik a többet tudni. Én meg bizony már kezdettől fogva azt forgattam, hogy bizony Szekeres gazda lesz az én komám, a ki mindig jó tanácscsal látott el és a ki majd az én fiamtól sem sajnálja a jó szót. Úgy is lett! Vájjon helyesen cselekedtem-e?

Feleletet. Nagyon helyesen cselekedett. Bár tudjuk, hogy az uraság is keresztény kötelességének tartja, hogy felebarátjának kérését — ha csak lehetséges teljesítse. De bizony keresztkoma után soha se nézzünk a gondolattal, hogy hát... tudja a többit kigyelmed is. Mert a keresztapának az a kötelessége első sorban, hogy keresztgyermekének leikéről, becsületességéről gondoskodjék. Vagy ha arra módja van és a szülők eltalálnak halni, módja szerint az árvákon is segítsen. Hát persze igy kellene lenni! De a mai világban már itt is nagyot fordult a dolog sora. Azért mindig okosabban cselekszünk, ha a kereszlkomaság választásában nem tekintgetünk nagyon felfelé, hanem maradunk magunk közt, vagy mint mondani szokás, magunk fajtájú embert választunk. Sokszor egy becsületes földmives ember jobban szivén viseli keresztgyermekének sorsát, mint a felebbvaló, kitől pedig oly sokat vártunk.

*

Mikor évül el az adó ? Számos ház, vagy földtulajdonosnak okozott már kellemetlenséget, hogy esetleges jogügylet tárgyává tett ingatlanaikon 30 -40 év előtti időkből keletkezett kincstári tartozások voltak bekebelezve. E terhek töröltetése hosszas irkálás után s mindig az ingatlan tulajdonos költségével járt, holott egy kis vigyázat mellett az ilyen terhektől könnyen és költség nélkül megszabadulhattak volna. Olyan adótörvényünk nincs, mely kimondaná, hogy a telekkönyvi bekebelezés a kincstári terhek elévülését kizárja. És éppen abban a téves hitben van sok községi elöljáró is, hogy a bekebelezett tartozás el nem évül. Tévednek s azért figyelmeztetjük a közönséget, hogy a bekebelezett adó vagy illeték is elévül 5 év alatt, ha annak behajtása nem szorgalmaztatok Az igy megterhelt ingatlan tulajdonosa tehát, ha a behajtásnak 5 éven át való nem szorgalmazást igazolni tudja: a tehertől megszabadul, mert azt a kir. adóhivatal vagy pénzügyigazgatóság hivatalból, költség nélkül törölheti. A bekebelezett adóterhek behajtása iránt pedig az elüljárók rendszerint elnézők, azt vélvén, hogy biztosítja azokat a telekkönyvi feljegyzés örökre.

HÁZIASSZONY.

A kotlókról.

Sokszor történik a baromfiakkal olyasmi, amely sokféle tűnődésre ad okot, hogy ez vagy ama baj mitől származhatott. Ennek a kapcsán írja egy tenyésztő a következőket:

Nem szabad elfelednünk, hogy a tyúkfélék melyeket reggel a szabadba egész nap sokféle megfordulnak, mert Isten óvjon az olyan sokféle tyúktól, mely folyton az ajtóban leselkedik. Tegyük fel, hogy a szomszédasszony nem tart olyan rendet udvarában, mint mi magunk s szemétdombra kiöntött csirkebél vagy más baromfihulladék, avagy a tojásban megfult csirke, liba stb. Ilyesmit, ha a tyúkok megtalálnak, igen kedves falat ez nekik, szaladnak vele körül az udvaron; az ilyen tyúkok lesznek azután csirkeevőkké. Nézi a felpattant tojásban a pityegő csirkét, hozzávág elborítja a vér, miért még jobban kap rajta s.igy egyenkint mind felfalja őket. Az ilyen csirkeevő tyúkokat legjobb kimustrálni. Husevésre rászokik a legjobb tyukunk is, ha alkalma van hozzá s erről aztán leszoktatni alig lehet.

A rendetlenes Kotlásnak is többféle okai vannak. Amely tyúkok bőségesen, jól élnek, télen nagyon , meghíznak és akkor nem tojnak és nem kotolnak. Attól is igen sok függ, hogy mivel tartjuk télen tyúkjainkat.

A takarmányozás beosztása olyan legyen, hogy jó erőben tartsa az állatot, de ne hizlalja; azért igen üdvös zöldséget is adni a szárnyasoknak, változatosan beosztva. Apróra vágott főt burgonyát valami őrlöttel meghintve, legalább napjában egyszer adjunk állatainknak és s konyhából mindig kerül nekik valami jó falat, például a káposzta vagy kelkáposzta fel nem használható levelei. Ezeket le kell forrázni, de a forró vízbe egy kanál zsir teendő, miáltal a levelek jobban összeesnek; olykor olykor egy kis zsir igen egészséges mindenféle szárnyasainknak és ugyanakkor egy kis paprikát is hintünk a már apróra vágott levelekre. Tengerit keveset etessünk tenyészállatainkkal, mert attól az állatok hájra híznak, főkép a tyúkok. Sokan azt hiszik, hogy a nehéz tele van tojással és hamar tojni fog és csak várják, de hiába várják, a hájból nem lesz tojás.

Az ilyen bajokon úgy segítünk, hogy adunk nekik savanyu káposztát s répát megfőzve és soványabban tartjuk őket; ez igen sokat használ. Az olyan tyúkoknak, amelyek már sokat és nem kotolnak, savanyu kovászt, savanyu káposztát és répát kell adni és öt-hat fészektojást, hogy szívesebben üljön a fészken.

Hogyan etetjük a már tojáson ülő t}mkjainkat, mikor és mit teszünk? — ez mind igen fontos arra nézve, hogy a tyuk békével üljön tojásain. A tyuk, mire lerakja tojásait, rendesen lesoványodik, könnyű lesz és mellén a tolláit elveszti; ezek a jó kotlók s az ilyeneket táplálóbb eledellel tartjuk. Megjegyzendő a kotlókat szabadban kell etetni, ha nincsenek kint, hogy megadjuk nekik a szabad mozgást, futást, fürdést egyszóval, hogy felfrissítsék elzsibbadt testüket és a nekik nyújtott táplálékot szabadabban szedhessék fel és akkor békével ülnek. De megkotlósodnak