Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-21 / 4. szám
364 TÉLI ESTÉK meki sor derengéséből. Még úgyszólván rajta volt a gyermek leányka hamva. Rövidke perkel szoknyájában első pillanatra annak is látszott, gyermeknek. Szépen, csinosan de egyszerűn öltözött. Hosszú, gesztenye szinti haja hullámosán omlott vállaira, melyet most piros kendő csikkal takart he. Szoborrá vállán nézte, figyelte, bámulta a festő a szép bányász leányt. Sokáig, nagyon sokáig. — Hát ő az — Aranka. Ő miatta van hát a nagy harc, irigység, csetepaté a kis város úri tűzhelyein. Pedig ez a leányka olyan ártatlan, olyan szelíd, mint az angyal. Ő mit sem tud ezekről a hullámokról, melynek mozgatója akaratlanul is. (Folytatjuk.) Élelmes ember. Ügynök: Hordár, mennyiért viszi el ezt a levelet? Hordár: 30 krajcárért. Ügynök: Köszönöm, csak azt akartam tudni, hogy mennyi marad a zsebemből, ha magam viszem el. GAZDÁK VILÁGA. A bor palackozása. Palackozni mindig csak jó minőségű és teljesen érett finom borokat kell; azonban ezeket is csak akkor, midőn évenkint 2 — 3 szőri lehúzás és ügyes derítés által annyira megtisztultak, hogy az erj-anya- gok legkisebb nyoma sem észlelhető bennök, vagyis kristálytiszta színű és tükörfényüek. Hogy pedig ezen állapotot borainkon fölismerhessük, legokosabban cselekszünk, ha próba által győződünk meg boraink palackképességéről. Nevezetesen azon borból, melyet palackokra akarunk lehúzni, vegyünk egy félliteres üveggel, dugaszoljuk be jól azután tegyük ki valamely helyre a szabad levegőre (pl. háztetőre), s hagyjuk itt 5 —6 napig, ha ezen idő alatt sem színében, sem izében nem változott, akkor bátran palackozható és bárhova szálitható. Próbára tehetjük még a következő módon is: vegyünk abból a borból egy félpohárral, csepegtessünk 5—6 csepp cseresznyeoldatot, és ha ezután a bor tiszta marad, üledéket, csapadékot nem ver, akkor szintén palack-képesnek mondható, azaz palackérett. Tehát az olyan bor, mely a fentebb említett próbák valamelyikét kiállotta, bátran palackozható. Erre nézve azonban meg kell választanunk az időt, vagyis télen, amikor legjobban ráérünk borainkat az eladásra előkészíteni. Mielőtt hozzáfogunk ezen fontos munkához, szükséges, hogy a palackokat tisztára kimossuk, mi legcélszerűbben történik tiszta homokkal. A kiöblítés után a palackok szájjal lefelé vagy kosárba, vagy lécek közé állitandók, hogy a viz kicsurogjon, és szárazra szikkadjanak. Mindenekfölött különös gondot kell fordítani a dugók megválasztására; erre nézve a következő négy szabály tartandó szem előtt: 1. A dugóknak a lehető legruganyosabbaknak kell lenuiök. 2. A vett dugók kiforrázandók és szellős helyen kiszáritandók. 3. A dugó vastagsága a palack nyakával azonos legyen. 4. A dugók egyenesek legyenek, s a hegyes dugók csak a házi- és asztali használatra fordíthassanak. Amint azután a fent elsoroltakkal rendben vagyunk, következik a palackozás. Erre nézve a legcélszerűbben cselekszünk, ha abba a hordóba, melyben a palackozandó bor van, már jó előre beleütjük a palackozó csapot, mert ha akkor verjük bele, midőn már palackozni akarunk, kőnynyen felzavarhatjuk a bort. Mielőtt a csapot megnyitnék, a hordó száját okvetlenül fel kell nyitnunk, s okosan cselekszünk, ha egy kis öszszegöngyölt pamutot helyezünk a hordó szájára, nehogy valami gaz beleessék és hogy azért a levegőnek kellő nyomása legyen. Főszabály a palackozásnál az, hogy ha egyszer a csapot megnyitottuk, azt többé ne zárjuk be, mert a gyakori ki- és bezárás által könnyen felzavarnók, miért, ha palackozunk, két palackot tartsunk a csap alá, s amint az egyik tele van, rögtön a másik tartandó alá, s ilyenkor ne tekintsük azt a pár cseppet, mely a palackváltásnál a kármentőbe csepeg. Fődolog továbbá, hogy a palackot sohasem szabad csordultig tölteni, mert a dugaszolás alkalmával könnyen elrepednek az üvegek, hanem mindig any- nyit kell belebocsátani, hogy a nyakába két centiméter ürestér maradjon. Amint az üvegek a fentemlitett módon megtöltettek, következik a dugaszolás. Dugaszolni azonban csak akkor szabad, ha a bor gyöngyözése vagy habozása megszűnt. Ha borainkat szállítani akarjuk, akkor a dugókat kézzel belenyomni nem tanácsos, sem kalapáccsal beverni, mert az utóbbi esetben sok palack áldozatul esnék ezen célszerűtlen eljárásnak, hanem erre szolgálnak a dugaszoló-gépek melyek a dugót összenyomva tolják az üvegbe, s itt kiterjeszkedvén, jól elzárják. A dugónak azt a végét, mely a bor felé irányoztatik, a dugaszoláskor okvetlen meg kell bélyegezni az arra készült sütővassal, mert sok eset fordult már elő ezen fontos dolog hiánya miatt, hogy a borok kicseréltettek, de ha az ilyen dugót valaki egyszer kihúzza a palackokból, mi természetesen dugóhúzó segélyével történhetik, azt többé vissza nem dughatja^ mivel az ki lukasztódik, tehát ez a kis munka igen fontos szerepet játszik a bor szállításánál. Ha most már ezen bedugaszolt borok nem küldetnek el azonnal, állványokra vagy homokba kell elrakni, azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy a palackokat nem szabad felállítva elrakni, hanem zrésútosan kell fektetni, hogy a bor a dugót mindig érje. s ez által a dugó kiszáradása gátolva van. # A pince-penész ellen. A penész, különösen tenyészetére kedvező körülmények közt, nagy meny- nyiségben telíti a pince légkörét az ő spóráival (csiráival), vagyis a pince levegőjét megfertőzteti, ami pedig sok bor-betegséget okozhat. A pince-penész irtása tehát fontos dolog, de az eddigi irtás-módozatok csak ideiglenes sikert mutatnak fel. A pince penész irtásának egyszerű és mégis tökéletes módja abból áll, hogy a pince földjének
