Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-14 / 3. szám
6 TÉLI ESTÉK Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a buzakenyér tovább tartható el, mint a rozs vagy kukoricakenyér. Leggyorsabban romlik az oly kenyér, melynek lisztje nem volt egészséges és amelyet nem sütöttek ki kellőleg. A keletien tésztából készített kenyér már magába véve is egészségtelen, gyomornehézséget és főként gyomorégést okoz. Persze, ha ilyen kenyér még sokáig áll, még rosszabb, egészségtelenebb lesz. Ki könnyen eltartható kenyeret akar sütni, az használjon száraz, jó lisztet, dagasztáskor a legkeményebbre hagyja meg a tésztát és tartsa benn a kenyeret a kelleténél valamivel tovább jó átfűtött, meleg kemencében. A kenyér megpenészesedését pedig akképen lehet megakadályozni, ha a kenyeret szellős, tágas, elsősorban száraz helyen tartjuk, állványra helyezve. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert az oly kenyér, amit valami elrejtett, sötét zugba, vagy éppen — mint sok helyütt szokták — az ágy alá dugnak, könynyen és gyorsan romlik. Kiszáradt kenyeret megpuhithatunk, ha gyengén hevített kemencébe rakjuk. Szép dolog a takarékosság! De a penészes kenyeret még sem szabad elfogyasztani, mert az egészségünk a legfontosabb dolog. Már pedig a penészes kenyeret még a sertéseknek is csak akkor szabad adni, ha erősen forró vízzel azt előbb leöntöttük, miáltal a penészméreg elveszti erejét. Varjak. Midőn az alkony már leszállt S az ég bíborba öltözött, Csak egy-egy őszi rózsa nyit A hervadó fűvek között. Fehér nyártörzsek rostos ágát Immár sürü köd ülte meg: Mint fekete felhőborulat' Emelkedik egy bús tömeg ... Szállnak a varjak. Ki tudja merre és hová, Hazátlan bujdosó csapat? Meglibbeni szárnynyal mint egy-egy Sötétlő gond az éj alatt, Kutatva távol messzeségben: Uttalan utjok merre van?.... Egy vén juhász botjára dűlve Utánuk nézett hosszasan ... Szállnak a varjak. Valahol messze tengeren Hányódik épp most a hajó; Csillagokat keres a szem, Meg-meglibeg a viganó. Legény, leány Amerikában Keres — talál-e? — jobb jövőt; A vén juhász nézi a felhőt, Mint hogyha látna szemfedőt... Szállnak a varjak. KÖZEGÉSZSÉG. Gyermekeink védelme. A napokban jön éppen a szomorú hir, hogy Baján százkilencvennégy gyermek vörhenyben megbetegedett. Az összes óvodákat, iskolákat bezárták. És ezzel talán azt is mondhatjuk, hogy a járvány nemcsak Baját keresi fel, de széthull, elterjed az országban. Útját talán részenkint teszi meg. De évről-évre, időszakról-időszakra megteszi. A szülők folytonos rettegés közt élnek. A hatóság, a lakosság meg tehetetlenül áll, vagy megteszi ugy-ahogy azon intézkedéseket, amiket a törvény elő ir — papiroson. Mert nálunk tagadhatlanul minden meg van papiroson. Más kérdés azonban: vájjon végre is hajtják a bölcs, a célszerű intézkedéseket. Vagy különösön: a közönség átlaga megérti-e ezen intézkedések benső értékét, hasznát, a megelőzés okosságát. Mert a közönség közreműködése, lelkiismeretes közreműködése nélkül nincs hatalom, amely ezeket az intézkedéseket végrehajthassa. Külföldi országok bámulva csudálják, mily előrelátó, hatalmas szervezetünk, intézkedéseink, mily előrehaladott felfogásunk van nekünk a közegészség ügyben. Ha tudnák ! Ha tudnák és megvizsgálnák, hogy mindezek csak a papiroson vannak meg. Hogy úgy a városok, mint a községek a legnagyobb könnyelműséggel kezelik a közegészségre vonatkozó intézkedéseket. Nálunk főleg a városokban, de a községekben is fő: a lukszus. A lukszus öldösi az egyes családokat, öldösi nemcsak a városokat, de a községeket is. A haladás fokmérője nálunk: a látszat. Hogy mutassunk, fényeskedjünk. A valódi, igaz, benső restauratio, alapos megépítés: nem a mi természetünk. Pedig egy hires államféríiu mondotta, hogy addig ne merjen egy város, egy község se mellőzhető, tehát lukszus kiadást tenni, mig a közegészségi állapotokat meg nem javítjuk és érte mindenünket fel nem áldozzuk. Amit csak feláldozhatunk. Mert ’iszen az első az egészség. Úgyszólván napról-napra igy köszönthetnők egymást: — Csak az Isten egészséget adjon! Az egészség ami legdrágább kincsünk. Egészséges ország haladhat csak. Beteg ország soha se juthat a virágzás, a megelégedés ösvényére. Egészséges családokon épül fel a társadalom erkölcsi és anyagi ereje. És mégis, mi minden után futkosunk. Mindenre költünk. Építsünk, alkossunk. De mikor a közegészségi viszonyok javításáról van szó: akkor fösvényes- kedünk. És azt mondjuk: — Majd holnap! A holnap pedig meghozza a rettenetes öldökléseket. Háború, ágyú és fegyver nélkül. Több ember hull el betegségben, pl. a sorvadásban, több gyermek a ragadós betegségekben, mint amennyi elhull a háborúkban. Ha a baj, mint villám beüt: akkor a fejünkhöz kapdosunk. Iskolákat záratunk be, cédulákat ra
