Téli Esték, 1909 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1909-11-14 / 3. szám
TÉLI ESTÉK 7 gaszlunk a fertőző házakra és a többi. És azt gondoljuk, ezzel mindent megtettünk. Pedig semmit sem tettünk! Azért kell e. kérdésbe alapos elmélyedéssel leszállanunk. ür. Az őszi ültetés. Csodálatos, hogy a legtöbb ember milyen szívósan ragaszkodik a szokásokhoz. Szakemberek magyarázzák, hogy a fákat, cserjéket és rózsabokrokat legjobb ősszel elültetni s majdnem mindenütt tavasszal végzik ezt a munkát. Ha a természet ősszel pihenésre fér s a fák és cserjék nedvkeringése megszűnik, megkezdődhetik az át-és elültetés ideje. Azok a fák és bokrok, a melyeket ebben az időben ültetnek el, sokkal jobban vernek gyökeret és életerejük sokkal nagyobb, mint azoké, a melyeket tavasszal ültetnek el. A nedvkeringés ugyanis már januárban ismét megindul s a nap uj életre kelti a vegetációt. Az újonnan elültetett fa, vagy cserje most zavartalanul kezdheti meg életműködését. Ha az ültetést tavaszra hagyják, a mikor már minden fa és bokor hajt és rügyezik, akkor a nedvkeringést mesterségesen visszaszorítják s az életműködést hosszabb időre megzavarják. Ezzel nemcsak gyöngítik a növényt, hanem életrevalóságát is csökkentik. Mindenki tapasztalhatja, a ki érdeklődik a kertészet iránt, hogy az ősszel ültetett fa és bokor tavasz ébredtével erőteljes rügyzésbe kezd, mig a tavaszkor elültetett fa vagy cserje sokszor május végéig is sínylődik s csak lassan, fokozatosan tud életre kelni, a legtöbbször azonban végképpen elpusztul. önálló lett. Koldus: Könyörgöm egy kis alamizsnáért. Ur: Hiszen maga azelőtt azt a vakot vezette. Koldus : Igenis kérem, de most — önálló lettem. KOYRÖL-mÁSItÓIi. Iszákos falu. A pálinka ördöge tudvalevőleg Oroszországban urlakodik a legrombolóbb hatalommal. De még az orosz viszonyokhoz mérten is elrettentő az az állapot, a melyet az illetékes körök az Irkutzk mellett levő Blajocsinsk nevű orosz faluban tapasztaltak. A falu lakosága, mely azelőtt szorgalmas, derék munkásnép volt, annyira a pálinka hatalma alá került, hogy már semmivel sem törődik, nem dolgozik, hanem naphosz- szat csak pálinkát iszik. Öregek, ifjak, gyermekek, sőt még az asszonyok is állandóan részegen tántorognak végig a falu utcáján, vagy pedig a falu korcsmájában ordítoznak vadállati hangokon A múlt esztendőben a falunak 180 lakója fagyott meg. Ezek az emberek annyira részegek voltak, hogy az utakon úgy hullottak el, mint a legyek és többé fel sem keltek. A mellettük elhaladó, de szintén részeg falubeliek szemeláttára fagytak meg, a nélkül, hogy valaki is segített volna rajtuk. Könnyen elképzelhető, hogy ezeknek az embereknek milyen utódaik lehetnek. A 8—10 éves gyermekek, a kiknek a legnagyobb része hülye, bamba tekintettel kóborolnak az utcákon : iskolába nem járnak, de annál gyakrabban térnek be a csapszékbe, a hol szüleikkel együtt isszák a pálinkát. Az irkutzki kormányzó, a ki a borzalmas hir hallatára azonnal kiszállt a faluba, elrettentve látta, hogy az anyák pálinkát kevernek a gyermekek tejébe és azzal itatják őket. A falu egy év alatt 100,000 rubelt költött pálinkára. mi újság ? Oh emberek... Oh idők ... Szabadkán élt egy előkelő ügyvéd család. Gazdagság, jó jövedelem, egyetlen leány. Az anya maga mondja, hogy kőből van a szive, az apa a családon kívül keresi örömeit. Leányát, kit az anya nem csak hogy nem szeret, de időről- időre- jobban gyűlöl.. .úgy szólván titokban kényesz- teti, kedveli. Mert tart a feleségétől. A leány korábban fejlődik, mint a természet rendje kívánja. A nevelése mellékes, a ruha, a pucc, a korán való hiuságos kacérkodás tölti be egész lelkét. A leány szeret. Szeret egy tisztet. De a dús gazdag család nem teszi le a kauciót. A leány férjhez megy egy cívis emberhez, akit nem szeret. Következik egy boldogtalan házasság. És egy ártatlan gyermek. Az apa elhal. Az anya görcsösen ragaszkodik az egész fél milliós örökséghez. Egyezkedni akar, 25 ezer forint apai kielégítést ajánl. A vő és leánya nem fogadják el. Az anya rögtön áldatlan gyűlölettel kergeti el leányát apja ravatalától. Az unokáját látni sem akarja. A boldogtalan házban a fiatal asszony az örökség reményében esztelen költekezik. Tenger adósság. Elválás, végelválás. Az elvált asszony a szabad élet lejtőjére téved. Szeret és szerettetik. Majd uzsorások kezébe kerül. Már már 100 ezer forintnál több adóssága van. Haverda Mária, — igy hívják az asszonyt — közös háztartást kezd egy kétes existenciáju, pálya nélküli emberrel. Majd fogad másokat is. Pénz nincs. Az élettel öklelőzni kezdenek. Anyja kitagadja egy krajcárt se’ ad neki. Látni sem akarja leányát. Se unokáját. Hiába békitik. A hitelezők szorongatják Haverda Máriát. Egyszer csak Szabadkán szenzációs eset történik. Az öreg Haverdánét, Jánosi, a közös háztartásban élő szerető lelövi. Elfogják Máriát, Vojtha nevű férfit, mint bűnrészest és Jánosit, mint gyilkost. A múlt héten kezdték a végtárgyalást. Rettenetes érdeklődés. A vérszag, a szép asszony sorsa a vergődő gyilkos és a gyanúsított Vojta védelmezése, hazudozásai oda gyűjtik a szabadkai közönséget, a törvényszék tárgyalási termébe, akár egy színházba, ahol a színészek valami idegrázó véres drámát játszanak. Hát ime, egy szomorú jellemző akarat ami társadalmi életünknek. E kell ma, Cirkusz, dráma, pikáns színdarabok és véresszagu törvényszéki tárgyalások. Úri asszonyok páva módra öltözködve rohannak, sietnek a tárgyalásra és ott töltenek isszonyu jelenetek közt napokat, hetet. Hát hol van itt a női szemérem. A női gyöngédség kedves himpora. Hol van az érzés, az önbirálat ? Valóban elkomorodik az ember a társadalom gondolkozásán. ’íszen, igy nem csuda, ha a lelkek a szivek képtelen élet hullámai közt elégedetlenek és hivatásuk betöltésére gyengék, gyávák és erőtlenek. FIGYELŐ. * — A kivándorlók furfangja. Az Amerikába igyekvő parasztok sok mindenféle ravasz fogással élnek, hogy célt érjenek. A minap egy sereg kivándorló a határrendőrség félrevezetése végett egyházi zászlókkal processziót rendezett, de a bucsusok rajtavesztettek a csaláson. Most ismét több felvidéki legény cigánygunyát vett föl, hegedűt, vonót vitt a kezében és négy fölfogadott igazi cigánymuzsikus társaságában útra kelt.
