Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-3. szám

10 TÁROGATÓ SZEPTEMBER. A madarak útra cihelődnek, de a tücs­kök még szólnak, a virágok nyílnak és kezdődik az a pompás időszak, amelyet kanadai ősznek nevezünk. Ez tényleg létezik, nem úgy, mint a kanadai tavasz, amelyet a melegebb légkörével — lega­lább is itt Kelet- Kanadában — csak várunk egyik napról a másikra. S mi­kor a várást kezdjük már unni, a hőmé­rő felszökik 80-ra s azon vesszük észre magunkat, hogy itt van a nyár. Szeptemberben a Természet befejezte a feladatát. A gyümölcsök megértek s újra itt van az alma, a friss, és nem az, amelyet hűtőkészülékekben őriztek. egész éven át; az őszi barack, a szilva, szőlő, dinnye, főleg a változatos sárga dinnyék egész serege s akinek pénze van rá, kosárszámra cipelheti haza s frissítheti fel magát ezekkel a napsuga­ras erőforrásokkal. Valamikor a bará­taim Baranyában ősszel szőlőkurákat tartottak s vagy két hétig alig fogyasz­tottak egyebet. Azt mondták, hogy ki­tisztultak s a belsejük uj életre kelt. Az ősz a fotográfusoknak is ad vala­mit: ez a tájképfelvételek időszaka, mert a meghosszabbodott árnyékok, felhős egek és a lombjukban ritkuló fák a szép­ség megrögzítésének sok lehetőségét kí­nálják. Nincsen szebb színes fénykép, mint az, amely a vörösödő faleveleket mutatja s az ilyen őszi képek felvidítják az embert ahelyett hogy lahangolnák. Persze az éjjelek már hűvösek, de annál jobban tudunk aludni. Néha egy fagyos éjszaka is ránk köszönt, de fittyet hányunk rá, mert tudjuk, hogy nem tartós. Nem engedjük magunkat lehan­­goltatni az elkényesztetett és beteges városi poéták pesszimista jóslásaitól. A Természet sohase lehangoló s aki nem emberek közt, hanem vidéki magányos­ságban él, mintegy a Természet karjai­ban, az mindig meg tud vele barátkozni. (Cz. A.) de főleg a 73 éves Casals cselló játékát s ismét megerősödött abban a felfogá­sában, hogy Casals a világ legnagyobb élő csellómüvésze. Örvendetes, hogy ezeket a hangversenyeket az angol Co­lumbia hanglemezeken megörökítette. * Kina kommunista vezetője, Mao Tse­­tung, 1940-ben kiadott egy könyvet Uj Demokrácia címmel. Ebben lefektette a marxizmus Kínába való fokozatos be­vezetésének az elveit. Kina — szerinte — félfüggetlen ország lenne, amely ugy­an Oroszországhoz csatlakozna, de fenn­tartaná a Nyugattal való kapcsolatait. A kapitalizmust fokozatosan elvizenyő­­sitenék, mig a kommunizmust teljesen uralkodóvá tehetnék. De Mao tervez, Stalin végez. Kina igazi központját, Mancsuriát, gazdaságilag és katonailag Szibériához fűzték; Kina kereskedő ré­tegét eliminálják s nem engedik, hogy a Nyugattal kereskedelmet folytasson. Mancsuriát az oroszok ugródeszkának használják egy Japán vagy a USA el­leni habomban. Shanghai már ghost­­town-ná vált. A kínaiak zúgolódnak, de a szokásos orosz választ már megkapták: purgálják azokat, akik az orosz füttyre nem akarnak táncolni! * Koreában kitört a háború 1950, junius 24-én. Ezt a dátumot érdemes lesz meg­jegyezni, mert kezdete lehet egy újabb világégésnek. A támadók a kommu­nisták voltak, akik Moszkva segitsége nélkül nem harcolhatnának és Moszkva akarata ellenére nem is mernének har­colni. Moszkva bábjai ők.... *

Next

/
Thumbnails
Contents