Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-2. szám
8 TÁROGATÓ áldozták a szabadságért? Kövekező cikk: Rákosi Mátyás, mindannyiunk édes apja. Feldiszitettük az osztályunkat. Persze, Rákosi. Igazgatói iroda. Kép — persze, Rákosi. Orosz Írónő meséje. (Az első, Írója jelzett mese.) Uj gazda házat épit. (Kolhoz propaganda.) A faluban kigyullad a villany. Szájtátott parasztok. Hát hiába, a kirgizek és csukcsok csak idehozták a kultúrát. Cikk az édesanyáról, aki gyárban dolgozik, utána takarít, főz, este meg a szakszervezetbe megy. Szóval se mondja, de sokat fárad, szegény. Csak, hogy milyen örömmel végez mindent. Képzelem. Propagandacikk a Szabad Népről. (Senki tévedésbe ne essék: ez csak egyetlen napilapunk cime. Távolról sincs szó szabad népről. Lenin, Stálin és Rákosi képével díszítjük osztályunkat. A rendőrség nem engedi, hogy árulók, kémek megzavarják az ország rendjét. (Kénytelen vagyok figyelmeztetni az olvasót:ne felejtse, hogy 7 éves gyerekeknek szól a könyv.) No és most másodszor fordul elő Magyarország neve, mint példa a nagybetűvel írandó szavakra. De a Szovjetunió dicsőítésével már telefirkálták a könyvet. Második mese az iró nevével — persze orosz. Magyar irói mü még nem volt. Lenin és Sztálin. Két óriási arccal. 5 oldalas cikk. Még mindig semmi magyarokról. No végre. Petőfiről egy kevés, de igy: “Megvalósult, amiért száz évvel ezelőtt, Petőfivel az élén, küzdött a magyar nép. A hatalmas Szovjetunió fölszabadított bennünket az urak elnyomása alól”. — Petőfi -tudtommal s a világ n^nden müveit embere tudtával — az oroszok elleni harcban vesztette életét, akik 1849-ben szabadságharcunkat letiporták.) Ezek után már olyan kis hazugságtól persze nem ijednek meg, hogy “a szegény ember gyerekét még magánúton se engedték vizsgázni.” Noha egy évszázada már, hogy büntették a szülőt, aki nem iskoláztatta 12 éves koráig a gyerekét. Nemrég olvastam a Szovjet kultúra c. nyomdatermékben (egyetlen jó papírra nyomott folyóiratunk), hogy egész Uzbekisztánban pl. egyetlen elemi iskola se volt. Elhiszem. De miért akarnak itt is úgy viselkedni, mintha itt se lett volna? “Csak a gazdagokat gyógyították”, — Szemenszedett hazugság. Én egyszerű munkás létemre kislányomat 7 hónapig tartottam jó kórházban s operáltattam a legelső sebésszel — a munkásbiztositó költségén. A kötelező biztosítással megelőztük Angliát. Végre egy őszinte szó: “Pár évtizeddel ezelőtt Oroszországban az alma, körte, szőlő ritkaságnak számított”. Hát ültessenek, jó, igyekezzenek, helyes, hozzák be azt a pár évszázados elmaradottságukat. De mit akarnak a boldog, gazdag, müveit Magyaországon ezzel a propagandával? Igaz, hogy az ő dulásuk óta nem vagyunk már azok. De az emlékezetünk még megmaradt. III. osztály. Történelmünk lapjairól — no végre. De mi? Két nepmese Mátyás királyról — azaz mégcsak nem is róla, hanem egy okos parasztlányról, aki szellemesen megfelelt Mátyás királynak; aztán Mátyás 3 lustájáról, illusztrálandó a dologtalan udvari népet. Egy olvasmány Dózsa Györgyről (elhallgatva, hogy a parasztlázadás vezére nemes volt), márc. 15-éről (jól meghamisítva), Petőfi Nemzeti Dala, elsikkasztva e szakaszt: “És áldó imádság mellett mondják el szent neveinket”. “Hallottatok már Rákócziról, Petőfiről, Kossuth Lajosról?” — kérdi ezután. — “Talán még nem mindnyájan; de hallottatok mindannyian a mi nagy vezetőnkről, Rákosi Mátyásról”. (Ez dűlt betűvel. A többi név nem.) “Rákosi Mátyás küzdött a magyar nép szabadságáért és ezért üldözték, sőt sok évig börtönbe vetették a nép ellenségei. Vele együtt harcoltak a többi kommunisták; sokan vértanúhalált is haltak közülük. Sokat fogtok még hallani róluk: Ságvári Endréről, Rózsa Ferencről és a többi hős szabadságharcosról. És ismeritek az emberiség legnagyobbjának, Sztálinnak nevét is ... “stb. És továbbra se mond semmit Rákócziról, Petőfiről és Kossuthról. Ellenben a következő cikk cime Rákosi Mátyás, ha-
