Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-3. szám
TAROGATÖ 7 pefala tenyérnyi kihagyás nélkül tele vöröscsillagokkal, Rákosival s a legdicsőbb Szovjetunióval. Operációra tolnak egy beteget, a kórházi folyosó okádja a vöröset elgyötört teste és idegei felé. Visszanyargalok a gyárba, ma szeminárium van. Hetenként egyszer, kötelező. Marxizmust-leninizmust adnak elő s mi felelünk. A tanítás színvonalát jó kétszáz esztendővel vetették vissza, mikor a tanító* előadta az anyagot s a tanítvány elfelelte s kész. Egyéni véleményért kicsapás járt. Itt is. De nem a szemináriumi estéről, abba beleegyezne mindenki. Hanem az állásból. A hét egy másik estéjén sajtónapot kell tartani minden munkahelyen. A soros elmondja a Szabad Népnek azon a héten megjelent főbb cikkeit, ha Rákosi beszélt, azt szóról-szóra fel kell olvasni, a kisebb bolygókét csak kivonatolni. Hozzá is kell szólnunk, persze hízelgéstől tekeredő, nyálkás szóhinárokat, mást mit is lehetne? Ha valaki sohse szól hozzá, az “nem tud beilleszkedni” s állását veszti. Majd minden hétre jut egy kötelező kivonulás. Hol lelkesedni, hol tiltakozni szállítanak bennünket. Ha valamit alá kell írni, meg se nézzük, aláírjuk. A halálos ítéletünket is. Miért ne? Ha ők akarják, úgyis alá kell vetnünk megunkat. De ne mondja senki, hogy szórakozni nem megyünk. Azt is legalább hetenként egyszer. Próbáljam nem megvenni a nyakamra küldött jegyet. Még elmenni is muszáj. Kikérdezik a darab tartalmát. Irgalmatlanul végig kell unatkozni az összes “szovjet hőstetteket” s “amerikai aljassákokat”. 8 éves kislányomat is elcipelik. Az iskolai könyvtárakból kiselejtezték a Tamás bátyja kunyhóját, mint ami “káros hatással van az ifjúság lelkületére”. Viszont az Uttörő-szinházban adják darabbá átírva. Teljesen elsikkasztották Tamás bácsiból a vallásosságot s életének csak külsőségeit tartották meg. S a végén az erkölcsi tanulság: György és Eliza azért menekültek meg, mert dolgoztak a szabadulásért s Tamás bácsinak azért lett olyan csúnya vége, mert nem állt ellen. A színdarabban tényleg csúnya vége van, mert keresztényi lelkületének kioperálása után nem is maradt belőle egyéb, mint hogy agyonverik s nyomorultul elpusztul a szalmán. A müvet megtoldották egy pappal, akinek alakja az emberi aljasság szeméttelepe. A János vitéz is belépett a kommunista pártba. A magyar huszárok kozáktáncot ropnak benne s a végén hazafiasságra tanítják Petőfit: nem marad János vitéz Tündérországban, hanem “hazajön, hogy beálljon egy gyárba”. Mikor az egész ország harsogva nevetett a gyáron, visszaszipkázták s csak a “megmunkálásokra váró földekre” hozzák vissza János vitézt, azzal a hátsó gondolattal, hogy majd belép a kolhozba. A francia királyt nevetséges, szánalmas figurává sülyesztették. Egy alattvalója azt is mondja neki: “Kuss!” (Hogy fér aztán ezzel össze az a propaganda, hogy a királyok zsarnoki módon kizsákmányolták a népeiket — ennyi logikájuk már nincs.) De a Dzsingisz kánról szóló film bezzeg nem gyalázza a Magyarországot leigázó mongol hordák uralkodóját. Nem az uralkodó ellen van tehát kifogásuk, csak a nemorosz uralkodó ellen. De jól van ez igy. Ép ezzel szolgáltatják ők maguk legerősebb bizonyítékát a természeti törvénynek: a nemzeti érzés a leghatalmasabb minden emberi törekvés között. S épp azért hozhatnak ide bármilyen filmet Dzsingisz kánról s tehetik kötelezővé a megnézését iskolának és üzemnek — a magyarok nem őt fogják tisztelni, hanem IV. Bélát, ki a tatárjárás után újjáépítette az országot. A kötelező Uttörő-szinházba menés pedig igy történik: a tanítónőnek elküldenek annyi jegyet, ahány gyermek jár az osztályába. S annyi forintot kell visszaküldenie, akár eladta, akár sem. Rá kell hát tukmálni a gyerekekre s ha nem akarja egész kis fizetését rááldozni, fogcsikorgatva kell csapnia a propagandát az Ízléstelen lélekrombolásnak. Én meg az állásommal játszanék, ha nem küldeném a gyereket. De nehogy valaki azt higyje, hogy ha nincs állásban, megmenekül a mozibamenéstől. Vagy legalább is az anyagi támogatásától. Feleségem gyógykezelésre jár és várja, hogy a fürdősnő iszapba göngyölje. Jön is — de jegyet kínál eladásra. Ha nem vesz, várhat a göngyö-
