Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-3. szám

1

6 tárogató

TÁROGATÓ

A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D.

438 Jarvis St.; Apt. 804, Toronto 5, Canada Published by The United Church of Canada

Printed by

THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada

Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa.

LEVÉL MAGYARORSZÁGBÓL.

Ülök a rádió mellett. Éjszaka van. Okosabb volna lefeküdni, hisz kora reggel munkába kell mennem. De csak 11 óra felé lehet a nyugati állomásokról szép zenét kapni s kell valami felüdülés agyongyötört idegeinknek. A közeli állomásokat, amikre a szovjet ráült, nem lehet hallgatni. Az egész világ ünnepli a kétszázéves Bachot. Mi nem. Nem volt or ősz. Nyithatod a rádiót bármikor: Nyiklaszkencsenszkaszja énekli Szrbzsouszvencsonszkij mozgalmi dalát vagy-ha beszélnek-két percen belül meghallod e szavak némelyikét: “dolgozók — élmunkás — tulteljesit — Sztálin — Rákosi — dicsőséges Szovjetunió — aljas imperialista háborús uszitók.”

Hajnal. Lógok a zsúfolt villamos oldalán. Oldala, teteje, rikit a vörös propaganda frázisoktól, orrán hatalmas kivilágított ötágú csillag s két vörös zászló, ablakain mikulás girlandok. Ez csak a hétköznapi dísze a villamosnak. Ünnepkor (s minden hónapban kitalálnak vagy egyet) még vörösebb és még pojácább. (Mit ünnepeltünk dec. 21-én?kérdi tőlem valaki. — Sztálin születésnapját. — De azt tudod, hogy ezentúl dec. 20 — a is ünnep lesz? Mert még az anyja kínját is meg kell ünnepelni.)

Elfordulok hát a villamostól s nézem az utcát. A kereskedések cégtábláiról leparancsoltak minden megkülönböztető elnevezést. A boltosok — nem lévén pénzük uj cégtáblára — csak rámázoltak a betiltott szavakra: a Huscsarnokból a csarnokra, a Budai kis cukrászdából a Budai kis-re, Kulcskirályból a királyra, Riviéra virágüzletből a Riviérára, sőt a Fodrász szalonból is csak a Fodrász maradhatott. A legviccesebb az Atrium

italház, amiből bekenték az Át és i betűket s a “ház” — at, hogy legalább a “rum” és “ital” maradjon, az szabad. A város cégtábláinak fele idomtalan foltokkal van elcsúfítva. Két éve egy propaganda plakát ezt harsogta: “Termelj többet, jobbat.” — Mily szomorú, gondoltam akkor, hogy reakciószámba vennék, ha aláírnám: “szebbet.” — Ma már be is zárnának érte. Tilos a szebb. És tilos minden ötlet, ami — bár a legártatlanabb is — nem a kommunista propagandát szolgálja. Semmiben sem szabad szebbet és érdekesebbet csinálni, mint az előirt norma.

Meinl Gyula üzletein ellenben rajta “felejtették” Meinl Gyula nevét, Középeurópa legnagyobb kávé és tea behozataláét. (Bocsánat, rájárt a nyelvem “Középeurópára”, noha manapság Keleteurópának mondanak bennünket. Régebben Oroszországot tekintették Keleteurópának. De most van igazuk: Európa Oroszország nyugati határával végetér.) '-Szóval a Meinl. Mint minden német vagyon, úgy ez az üzlet is orosz tulajdonba ment át. De ha kiírnák rá: “Szovjet bolt”, senki se tenné be a lábát. S ezért nemcsak gondosan titkolják, de rajt is hagyják a patinásnevü cégjelzést. Bíznak abban — s igy is van —, hogy a hajszolt munkával, szemináriumokkal, sajtónappal, örökös ünneplésekkel és demonstrációkkal, kötelező kivonulásokkal, munkahelyek dekorálásával agyonfárasztott emberek nem érnek rá magánnyomozást folytatni cégérek hazugságai mögé.

Hiszen talán ez is az egész cirkusz célja: az agyonfárasztás, egészen az agy eltompulásáig.

A gyár ormán egész Budapestről látható magasságba építve óriási vörös csillag, este kivilágítják, sokmás társával együtt. A kapualjától munkapadomig rikoltoz szemembe a propaganda s mára a diszitő-felelős a gyalupadomra is ráragasztott egy szovjet-paradicsomi idillt. A papír türelmes. De én nem. Rámásztam: vakarja le onnét, mert.... Nem muszáj ránézni, mondja, de őt megfeddették, hogy kevés a dekoráció s nincs eléggé váratlan helyeken. — Úristen! hiszen már a W.C. belső oldalán is van.

Este munka után elszaladok injekcióra. A váróhelyiség, a rendelő esem-