Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-3. szám
TÁROGATÓ 5 pénzügyi, hanem az erkölcsi és értelmi helyrehozás feladata. Azt kérdezi az alvasó, hogy mit csináljunk? Közvetlen választ erre nem adhatok. A szóbanforgó eseteket nem lehet nyilvánosan letárgyalni, mert a szétágazó kommunista szervezetek és kémek azonnal jelentenék őket a csatlós kormányoknak. Azonfelül csak olyanok találhatnák meg a helyes megoldást, akik a már meglevő Bizottságok keretein belül megfelelő tapsztalatra tettek szert. A lehető legjobb terv az volna, ha az otthoni számüzöttek számára külön osztályt teremtenének a már meglevő szervezeteken belül. Itt csak annyit tehetek, hogy felhivom a figyelmet a következő pontokra: 1. Megfelelő utakon és módokon rokonszenvet és megértést kellene tanúsítani azok iránt, akiknek élete otthon mindjobban elviselhetetlennek bizonyul. Éreztessük velük, hogy a Nyugat nem feledkezik meg róluk és tud a csatlós államok jövő felszabadításában való jelentőségükről. Talán névtelen ösztöndíjakat lehetne létesíteni, hogy az anyagi gondjaik enyhüljenek. 2. Hogy a menekülésükben segíthessük azokat, akik menekülni tudnak, a határok gyenge pontjait evidenciában kellene tartani. 3. Vízumokhoz kellene segíteni őket. A konzuli hivatalokkat utasítani kellene, hogy ne növeljék ezeknek a szerencsétleneknek a nehézségeit a barátságtalanságukkal és hivatalos szőrszálhasogatásaikkal. Tudok olyan esetekről, amelyekben az előírások tulszigoru kezelése valódi tragédiákhoz vezetett. Menotti lehangoló uj operája, A Konzul, nem túlozza a helyzetet, amikor olyan kisemberek százai, akiknek összeköttetéseik nincsenek, mégcsak meg se tudják közelíteni a fenséges hivatalfőnököt, mert annak a kapusai vagy szolgái egyszerűen elűzik őket. Hogy e probléma kezelésének a helyes szelleme mennyire fogyatékos még a törvénykezési testületekben is, nagyon is nyilvánvalóvá vált Vintilla Bratianu és családja esetében. Ezt a romániai liberális vezetőembert, aki elmenekült a bukaresti kommunista betyárbanda halálos Ítéletétől és az Egyesült Államokba jött, most deportálás fenyegeti, mert az uj törvénykezés nem volt előrelátó. És bár ezt a katasztrófát elhárítja néhány előkelő ember támogatása, könnyű elképzelni, hogy mi lett volna a sorsa számtalan kisembernek. 4. A menekülteknek valami anyagi támogatást kellene adni az első néhány hónapra és megfelelő munkaköröket, fizikaiakat és értelmiségieket egyaránt, hogy felépíthessék az uj exisztenciájukat. 5. A kollégiumokat és egyetemeket biztatni kellene, hogy a hatáskörükben szerény állásokat nyújtsanak. VII. Tudatában vagyok annak, hogy ennek a tervnek és minden hasonló tendenciájú tervnek a főakadálya az a messze szétágazó félelem, hogy kommunisták vagy társutazók szivároghatnak be. Ez a félelem indokolt s én nem tartozom azok közé, akik lekicsinylik. Ennek a tábornak a tagjai majdnem mindenap belépnek az országunkba. Ellenben az én tervem módot nyújt ennek a veszélynek az ellensúlyozására. Minden igazi otthoni száműzött (s az uj szervezet biztosítaná az uj menekültek minőségét) százszorosán ellensúlyozná minden olyan kém vagy ötödik kolumnista működését, aki lopva vagy csalással jutott be. Minden igazi otthoni száműzött az amerikai életmód apostolává válna. HIVATÁS Ne annyira az izgasson bennünket, hogy mi mit szeretnénk csinálni, hanem inkább az, hogy Isten mit akar, hogy csináljunk. Ehhez szükséges egy csomó imádság, kombinálva minmagunk érdekeinek és képességeinek szigorú megvizsgálásával. Nem sok értelme van tehát annak, hogy ügyvédek akarjunk lenni, mikor Isten a jó truck-hajtó temperamentumával és képességével ruházott fel bennünket. Mint Sokrates mondta: Ismerd meg tenmagadat. Ez a hasznos és boldog élet első törvénye. (John C. Cort)
