Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-3. szám

4

TÁROGATÓ

az otthoni számüzöttek tudnak olyan dinamikus erőt létesíteni, amely elég erős lesz ahhoz, hogy kiküszöbölje a régi ellenségeskedő szuverénitások elavult rendszerét.

Arról a területről jött számos levélből tudom, hogy az otthoni számüzöttek közül sokan egész világosan látják, hogy az ő személyes tragédiájuk bensői eg össze van kötve azzal az államrendszerrel, amelyben élnek. És ezek az otthoni számüzöttek kezdettől fogva jobban tudják, mint a későbbi kimenekültek, hogy a népi demokrácia ténylegesen mit jelent. A testi és erkölcsi szenvedéseik révén felismerték a moszkovita demagógia minden félrevezetését. A bolseviki berendezkedés és a bolseviki életmód, amely a kenetes valóságból véres és könyfakasztó valósággá vált, beoltotta őket a bolseviki ellenméreggel olyannyira, hogy a bolseviki méreg nemcsak hogy nem vehet erőt rajtuk, hanem ellene szenvedélyesen küzdeni is tudnak. Sokkal hatékonyabbnak ők, mint a mi egész propagandánk, beleértve az Amerika Szavát (Voice of America-t). Csak három levelet idézek, amelyek különböző csatlós-országokból jöttek. Egy kiváló tudós, aki tisztában van a helyzet reménytelenségével, igy ir: “Innen kimenekülni mindinkább élet-halál kérdéssé vált. Manapság csak aláaknázott mezőkön át lehet azt megpróbálni. Ha tovább várunk, a menekülés teljesen lehetetlenné válik. És nemcsak az életünk veszedelméről van szó ezzel a meneküléssel kapcsolatban, hanem ki tudja, mi történik velünk a semleges területen, vájjon megengedik-e, hogy tovább mehessünk? És mindezt feleséggel és kisgyerekkel megtenni, még csak növeli a felelősséget. Az amerikai egyetemek — úgy látszik — nem segíthetnek a menekülésünkben, ahogy pedig reméltük. Tudom, hogy intellektuális szempontból megértik a helyzetünket; de élni ilyen körülmények között, egészen más dolog. Az árvíz nem vár addig, mig a külvilág halandó komolyabb segítséget adni és az ár hamarosan összecsap a fejünk felett. A végső reményen az, hogy a Nemzeti Bizottságunk támogatásával beléphetünk Amerikába és komolyan résztvehetünk a Vasfüggöny mögötti törvények reformjának a tanulmányozásában és újra felvehetjük az egyetemi élettel való kapcsolatot. Ezek az inditékai a szabadság területének elérésére irányuló uj törtetésemnek. Ez a törtetés bizonnyal a legutolsó, ha az események ilyen tempóban haladnak. És ha idegen segítség és bátorítás nélkül menekülünk, csak az Isten tudja, hogy milyen nyomor, milyen lélekekölő tétlenség és végső összeomlás vár reánk Európa valamelyik koncentrációs táborában.”

Egy másik levél egy másik országból leírja az értelmi munkások nyomorát. “Most a kommunista diák-szervezetet bujtották fel ellenünk. A fennálló cenzúra meggátolja az írásaink nyomtatását. Idegen könyveket már csak a Tudományos Tanács révén rendelhetünk, amely már kijelentette, hogy csak orosz és francia kommunista könyvek behozatalát engedélyezi.”

Ismét egy másik országból az iró igy panaszkodik: “A mi vidéki városunk nagyobb szállodáit és barakkjait vasrácsokkal látták el, megtömték rendőrséggel és nyilván börtöknek szánták őket. Találgatjuk, hogy kiknek vannak szánva ezek az előkészületek - vájjon a parasztságnak vagy a megmaradt értelmiségieknek? Szeretném tudni a véleményét arra nézve, hogy milyen lehetőségét látja a menekülésünknek? Lehetséges volna a kockázatot kisebbíteni? Adhat valami bátorítást arra nézve, hogy nem kell elpusztulnom valami ismeretlen táborban, hanem van valami lehetősége annak, hogy folytathatom a szabadság intellektuális előkészítésére vonatkozó munkásságomat? IJjabb időben olyan sok embernek engedélyeztek az Egyesült Államokba való belépést, politikusoknak, szellemiek iránt nem érdeklődő embertömegeknek, volt náciknak és más reakciósoknak. Nem remélhetjük mi, hogy a kétségbeesett tudósok szörnyű sorsa felébreszti Amerika figyelmét és hogy ad nekünk alkalmat arra, hogy a közös célunk érdekében dolgozzunk?”

VI.

Kétségtelen, hogy az otthoni számüzötteknek ez a kategóriája sajátos feladatot jelent, amely különbözik a politikai emigránsok, DP-sek és menekültek problémájától. A föfeladat nemcsak