Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-11-01 / 5. szám

TAROGATÖ 3 kos Horthy uralom megakadályozott, nehogy a munkáslakta negyedek jobb sorba kerüljenek. A Budapesthez csa­tolásnak most két éve s azóta még csak annyi hasznát láttuk, hogy fővárosi mér­tékre emelték az adónkat. Valaki hát felszólalt s villamost, vízvezetéket és csatornázást kért. Az előadó ellenben azt válaszolta, hogy a terület még gyé­ren lakott s a közmüvek nem fizetődné­­nek ki. A mellettem ülő munkás el­vesztette béketürését s közbekiabált: — Hát azért élünk tán szocialista ál­lamban, hogy ne azt nézzék: kifizető­dik-e? hanem a munkások érdekét. Ha egy helyen ráfizetnek, más helyen meg­nyerik husszorosan. — Állítsák vissza akkor a régi, kisebb adókat! — kiabálták mások is. Az előadó hamar az órájára nézett s észrevette, hogy késő van. Búcsút mon­dott hát s mi szétoszoltunk. Pedig sze­rettem volna tőle még valamit kérdezni: Hiszi-e mindazt, amit mond, vagy már nem tud kimászni előadói tisztjéből, amit egyszer, nagy bolond fővel elvállalt — vagy mit kap érte s megéri-e neki a rendszerváltozástól való félelmet? LEVÉL HAZULRÓL. (Az alábbi részlet egy másik hazai tu­dósításból való, amelyet a figyelemre­méltó UJ MAGYAR UT c. folyóiratból vettünk át. Egy svájci heti újság szin­tén érdemesnek találta a leközlését. In­telligens ember Írása.) Tudományos szempontból jellemző a Liszenko-felé ügy is (biztos hallottál erről az örökléstani vitáról.). A Ma­gyarországon a Micsurin-Liszenko-féle kísérletekről és eredményekről megje­lent írásokból semmit sem tudhat meg az ember, amivel megállapításaikat el­lenőrizhetné. Hozzávéve ehhez még azt a minősíthetetlen, modortalan stílust, ahogy Liszenko “kritizálja” a Morgan­­iskolát és a nyugati genetikát, az em­berben a legnagyobb jóindulat ellenére is felébred a gyanú, hogy megbízható, ellenőrzött kontrollkisérleteket csak azért nem publikálnak az oroszok, mivel ilyenek nincsenek is. Jogosan felvethe­tő ellenvetésekre csak dogmáikat ismét­lik, és a kísérleti feltételekről nem árul­nak el annyit, hogy azok más által is megismételhetők legyenek. Egyet a széleskörű Micsurin - propagandával mindenesetre elértek: alig lehet ember paradicsomunkban, aki kapásból ne tudna 15-20 Micsurin- viccet előadni. Ezekután bizonyára nem lep meg, ami­kor azt irom, hogy a könyvkereskedé­sekben modern külföldi szakkönyv egy­szerűen nem kapható, de más olvasható könyv is alig. Az “ideológia” mindent eláraszt. Soha nem álmodott tömegben* ontják a nyomdák Sztálin, Lenin és tár­saik korszakalkotó müveit, amit minden­kinek meg kell venni, de igen kevesen olvasnak és még kevesebben vesznek komolyan. Az orosz “szépirodalom” propaganda-müvei éppilyen tömegben ömlenek. Egy-két valóban tehetséges és hivő kommunista iró (elsősorban Gorkijra gondolok) emberileg hiteles és őszinte müvein kívül csupa vacak “ter­­melvény” jön: erőltetett regények, ver­sek, színdarabok, jelenetek, stb, ame­lyeknek feladata “tanítani” a népet. Ezeknek hősei élettelen papirosfigurák, szigorúan a marxista-leninista társadal­mi sémák szerint konstruálva, s ezek úgy lépnek elő a semmiből, mint az ideo­lógia megtesülései, uj megváltók uj evangélium hirdetésére. S hogy a mü­vek tanulsága a műveletlen közönség­ben el ne sikkadjon, az irók jól összefog­lalják a végén, mit kell tanulni X vagy Y hőstől. Vagy ha nem, akkor meg­teszik ezt a pártideológusok a darabok vagy filmek bemutatását követő “vitán”. Hadd írjak még valamit az emberek­ről. Igen kevés ember kívánja a kom­munizmust. Még azok is kiábrándul­tak belőle, akik valaha hittek benne. Szomorú azonban, hogy az emberek, — s ebben a műveltebbek sem kivételek, — nem kritizálják, hanem egyszerűen gyűlölik a kommunistákat, s legszíve­sebben egy radikális vérengzéssel vet­nének véget a dolognak. Ugyanezek az emberek irracionális hittel várják az amerikaiakat és úgy vélik, ez minden problémát, társadalmit és gazdaságit egyaránt, meg fog oldani. Az emberek hangulata tömegpszihózisszerüen a fata­lista kétségbeesés és az optimista vak­hit között csapong. Szerintem ma még alig lehet felmérni, milyen sok előítéletet mosott el és men­nyi elavult konvenciót szüntetett meg a kommunizmus azokban az országokban, T

Next

/
Thumbnails
Contents