Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-10-01 / 4. szám
? ;g^' I A sarló dicsérete. (A gömöri kivándorló vallomásaiból.) Nevezetes szerszám volt a sarló hajdan gazdaságban. Ma már alig becsülete, mint sok másnak e világban. Ma már nincsen sarló s nincsen tarló, milyen régente volt. Sarlóval aratott búza kévét bezzeg sohsem csúfolt. Akkortájt, az én koromban, a buzaszem, aranysárga, nem verődött össze s a kedv, a kedv táncát másként járta. Ma már kukoricagórót, csak azt vágják a sarlóval. Egykoron a zabot is, hej, mi is történt a tarlóval? A tarlóval, a sarlóval, mi is esett, sok egyébbel? Régen, mikor esteledett, nóta játszott a földnéppel. Nótaszóval jöttek haza munkájukból az emberek. Istenem, be gyönyörű volt, hallgattam én, ház, ut, berek. Akkor egy hónapig tartott az aratás, ma három nap. A gép s kasza persze siet, mit is adhat a gazdának? Zavart földön zavarosan heverő kincs, szép buzaszem. Felocsúdtam a múltamból, megálmodtam igy, csendesen. Reményi József. T
