Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-2. szám
4 TÁROGATÓ legfőbb. És a vallás azért legfőbb, mert hacsak az ember el nem ismeri a Teremtőjével szemben a kötelezettségét, az ember maga szerkeszti meg a saját erkölcsi törvényét, és ebben az esetben a kommunisták erkölcsisége éppen olyan érvényű, mint az ellenfeleiké. De a vallás azért is legfőbb, mert hacsak az embert a vallás ereje nem motiválja, nem fog mérkőzni tudni a kommunista hit dinamikus jellegével. Ezért tehát, ha a kommunizmust meg nem állitjuk a vallás alapján, nincs biztositékunk arra, hogy bármi más alapján meg tudjuk állitani. A következő tétel közeli rokonságban van a vallással. Ez az ember szellemi jellege. Mert hacsak az emberben meg nem látjuk azt, hogy Islten képére van alkotva s szellemi rendeltetése van, amely messze fölötte áll a test életének, nincs alapunk arra, hogy az állatoktól különbözőképen kezeljük. Tény az, hogy igazában sohase állunk ellen a kommunizmusnak addig, amig minden emberben — a fajára vagy az életállapotára való tekintet nélkül -meg nem látjuk az a méltóságot, amely a szellemi jellegéből és a lényeges egyenlőségéből folyik, amelyeket a Declaration of Independence ir le. Ez az igazi alapja a szabadságjognak a rabszolgamunkatáborokkal szemben, és alapja a gondolatszabadságnak a pártelőiráshoz való szolgai ragaszkodással szemben. Ha a múltban arra is ösztökélt volna, hogy nagyobb megbecsülést tanusitsunk a munkás iránt, akkor elhárithatott volna bizonyos munkás-visszafizetéseket manapság; és ha biztosította volna a kisebbségi fajok igazságos kezelését, megakadályozhatta volna, hogy ezeknek a fajoknak némely tagjai a kommunistákkal való szövetkezés vigasztalásait keressék. A testületi birtoklás a kollektivizmus egyik formája. A tulajdon szempontjából azzal áltatjuk magunkat, hogy felülmaradunk, ha mind több tulajdont állítunk testületi birtoklásba, a bérmunkásoknak pedig nincs egyebük a bérüknél, ha mindjárt a bérek méltányosak is. A részvény valami nagy testületben igazában véve nem magántulajdon. Jogot ad az osztalékokra azáltal, hogy az illető letesz egy szavazatot egy kollektivitásban, ami félutat jelent a magántulajdon és a kö?birtoklás között. És a tulajdonnélküli bérmunkás proletár. Hacsak nem találunk valami módot arra, hogy ezt az irányt megforditsuk és a tulajdon birtoklásának széleskörű szétosztását létesítsük egyének kezében, majd arra eszmélünk, hogy mi magunk teljesítjük be Marx jóslását, hogy a kapitalizmus a kollektivizmus felé tart, amely ellen küzd. A mindenható állam tekintetében hasonlóképen áltatjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy a szovjet tanításnak ellene vagyunk az olyan állam-felfogással, amely a tisztességes maga-lábán-valóállást kanállal táplált biztonsággal helyettesíti. A kommunizmus a kormányt teszi az egyéni kezdeményezés helyére. Mi csak úgy ellenkezhetünk vele, ha hangsúlyozzuk, hogy az állam egészítse ki és támogassa az egyének és magántársaságok legnagyobb törtetéseit és ne iparkodjék azokat a törtetéseket közadminisztrációval pótolni. Pont azt kapjuk meg, amit ki akarnánk kerülni, ha a tőke és a munka problémáját olyan igazságos viszonyokkal meg nem oldjuk, amelyeket magunk akartunk, ahelyett hogy a kormány lépett volna közbe veszélyeztetve úgy a munkás, mint a tulajdonos szabadságát. Végül hiába küzdünk a társadalmunk bármilyen külső fenyegetése ellen, ha közömbösen nézzük annak a társas egységnek a leromlását, amelyet a család alkot. A kommunizmus úgy kezdte, hogy elvetette a családot. De a következmények olyan végzetesek voltak, hogy vissza kellett fordulniok és állandósitaniok azt, amit szét akartak rombolni. Amerikában a család szétzüllése már odáig jutott, hogy a haladásunk attól függ, hogy e tekintetben a kommunista eljárást utánozzuk-e. Minden az elveken múlik. Minden az elveinken múlik; egészséges elvi alapon tényleg ellen tudunk állni a kommunizmusnak, de ha ilyen nincs hiába szidjuk és hiába üldözzük. Én egy minimális elvi programot javasoltam. Tartalmazza a vallásnak, mint lefőbb értéknek az elismerését; az emberi szellemi természetet teszi az igazságos
