Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-2. szám
TÁROGATÓ 5 ság és emberi testvériség alapjául; a magántulajdont restauráálja népszerű kiterjedésben; a polgári hatalom erkölcsi korlátozásait elismeri s az állam igazi tevékenységét abban találja, hogy támogatja a magán kezdeményezést; és a család megtartásában látja a társadalmi egészség alapját. Az ilyen elvek fenntartása nem tartalmazza azt, hogy nincs szükségünk törvényes lépéseket tenni a védelmükre, beleértve a kommunisták kizárását a felelős szervezetekből és az üldözésüket a Loiiis Fréchette/született Lévisben 1839. -ben, meghalt Québecben, 1911.-ben. Kiváló költő, nagy hazafi, emelkedett lélek/: A hó madarai Mikor a meleg elhagyja fénylő hazánkat és elfordul tőlünk a napéjegyenlőség, a hó madarai a rózsaszin-felhőség alatt seregesen a nagy sikságra szállnak. Nincs sehol mag s a lombok lehullottak lassan, csak az északi szél zörög s a hideg zápor, a napsugár oly ritkán s oly tétován lángol s ők odafenn keringnek a kék magasban. Vidám kis utasok, ha száll a lomha köd, kedves kis nótát zeng együgyű csőrötök s a lobogó tavaszt juttatjátok eszembe. Ne féljetek, a vihar bárhogy énekel, keveredjen össze a toll s a hópehely, vigyáz az Isten és nem hullhat le a gyenge. Pamphile le May / született Lothbiniére -ben Saint Laurent mellett 1837.-ben. Zengő nyelvű költő, verseiben az óhazáról álmodik, ahonnan apái kivándoroltak/: Visszhang Evező zug a habban, vagy pedig kürt zeng, ágyú dörren, harangszó rebben, ahogy váratlanul felbug a csendben, megkettőződve jut el szivemig. törvények megsértéséért. De ha ilyen elveink vannak, akkor lesz mit védenünk, mig az elvek nélkül nem lesz. Egy másik eredmény meg az lesz, hogy az ellenségeinkkel szemben való álláspontunk nem fog évről-évre változni. És mindenekfölött: az ilyen elvek birtoklása annak a jele lesz, hogy mi elsősorban a lelkűnkkel törődünk, és mivel az országunk a születésekor elsősorban a leikével törődött, okozta azt, hogy szabad emberek hazájává és bátor emberek otthonává yált. A nyugodt vizben igy csobban a kő, amit nagy Ívben belehajitottak. S a hangok bennem még sokáig zsongmelyeket visszaver a szirttető. [nak, Katonák, parasztok, kik e hazában közdünk s dolgozunk, igy vagyunk mindnyájan, lelkűnkben ott lángol az örök honvágy. És ha a kikötőinkben hajóraj jelenik meg francia lobogóval, mint visszsang, cseng bennünk Franciaország. Louis-Joseph Doucet/született Lanoraie -ban Montréal mellett 1874-ben. Finomlelkű, őszinte lírikus, lelkében sok a mélabu./: Esték Ó drága esték, amikor az ősz jön s az emlék illata oly illanó, a hanyatló nap ott ég a felhőkön és nemsokára leesik a hó. A lelkünk olyan, mint a lehulló lomb. Az erdők büszke dísze hova lett? Lelkűnkben könnyes szomorúság bólong, ott csak fájdalom s lemondás remeg. Felcsendülnek most halk beszélgetések, a szó olyan, mint a tűnő zene s a visszhangnak és az északi szélnek zúgása, mintha verset zengene. Régi szerelem jajdul fel a szívben s ez csupa bu és csupa vad panasz, KANADAI FRANCIA KÖLTŐK VERSEI:
