Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ 5 ság és emberi testvériség alapjául; a magántulajdont restauráálja népszerű kiterjedésben; a polgári hatalom erköl­csi korlátozásait elismeri s az állam igazi tevékenységét abban találja, hogy támogatja a magán kezdeményezést; és a család megtartásában látja a társadal­mi egészség alapját. Az ilyen elvek fenntartása nem tar­talmazza azt, hogy nincs szükségünk tör­vényes lépéseket tenni a védelmükre, beleértve a kommunisták kizárását a fe­lelős szervezetekből és az üldözésüket a Loiiis Fréchette/született Lévisben 1839. -ben, meghalt Québecben, 1911.-ben. Kiváló költő, nagy hazafi, emelkedett lélek/: A hó madarai Mikor a meleg elhagyja fénylő hazánkat és elfordul tőlünk a napéjegyenlőség, a hó madarai a rózsaszin-felhőség alatt seregesen a nagy sikságra szállnak. Nincs sehol mag s a lombok lehullottak lassan, csak az északi szél zörög s a hideg zápor, a napsugár oly ritkán s oly tétován lángol s ők odafenn keringnek a kék magasban. Vidám kis utasok, ha száll a lomha köd, kedves kis nótát zeng együgyű csőrötök s a lobogó tavaszt juttatjátok eszembe. Ne féljetek, a vihar bárhogy énekel, keveredjen össze a toll s a hópehely, vigyáz az Isten és nem hullhat le a gyenge. Pamphile le May / született Lothbiniére -ben Saint Laurent mellett 1837.-ben. Zengő nyelvű költő, verseiben az óha­záról álmodik, ahonnan apái kivándorol­tak/: Visszhang Evező zug a habban, vagy pedig kürt zeng, ágyú dörren, harangszó reb­ben, ahogy váratlanul felbug a csendben, megkettőződve jut el szivemig. törvények megsértéséért. De ha ilyen elveink vannak, akkor lesz mit véde­nünk, mig az elvek nélkül nem lesz. Egy másik eredmény meg az lesz, hogy az ellenségeinkkel szemben való álláspon­tunk nem fog évről-évre változni. És mindenekfölött: az ilyen elvek birtoklása annak a jele lesz, hogy mi elsősorban a lelkűnkkel törődünk, és mivel az or­szágunk a születésekor elsősorban a lei­kével törődött, okozta azt, hogy szabad emberek hazájává és bátor emberek ot­thonává yált. A nyugodt vizben igy csobban a kő, amit nagy Ívben belehajitottak. S a hangok bennem még sokáig zsong­­melyeket visszaver a szirttető. [nak, Katonák, parasztok, kik e hazában közdünk s dolgozunk, igy vagyunk mindnyájan, lelkűnkben ott lángol az örök honvágy. És ha a kikötőinkben hajóraj jelenik meg francia lobogóval, mint visszsang, cseng bennünk Fran­ciaország. Louis-Joseph Doucet/született Lanoraie -ban Montréal mellett 1874-ben. Finom­­lelkű, őszinte lírikus, lelkében sok a mélabu./: Esték Ó drága esték, amikor az ősz jön s az emlék illata oly illanó, a hanyatló nap ott ég a felhőkön és nemsokára leesik a hó. A lelkünk olyan, mint a lehulló lomb. Az erdők büszke dísze hova lett? Lelkűnkben könnyes szomorúság bólong, ott csak fájdalom s lemondás remeg. Felcsendülnek most halk beszélgetések, a szó olyan, mint a tűnő zene s a visszhangnak és az északi szélnek zúgása, mintha verset zengene. Régi szerelem jajdul fel a szívben s ez csupa bu és csupa vad panasz, KANADAI FRANCIA KÖLTŐK VERSEI:

Next

/
Thumbnails
Contents