Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ 3 sen elvtelen, mert Isten nélkül az erköl­csi kötelezettségnek nincs forrása. Azt hirdeti, hogy az anyag az egyetlen va­lóság és hogy ennélfogva a szellemi ér­tékek mind költöttek. Azt mondja, hogy az embert gazdasági erők motiválják, amelyeknek a jelenlegi nyilvánulása az osztályharc. Ahelyett hogy ezt a harcot együttműködéssel létesitett igazságos viszonyokkal megoldaná, hiszi, hogy a harcot sulyosbitania kell abból a célból, hogy minden rendelkezésére álló eszköz­zel likvidálván a tulajdonist, elérje a proletáriátus diadalát az egész világon. Azt mondja, hogy az egyetlen biztos és megbizható vezető a proletárság kollek­tiv tudatossága, és hogy az egyének meggyőződései, reményei és vágyai el­­pusztitandók, ha ellentétbe kerülnek a proletár evangéliummal. Nem bűn tehát az, ha vallomásokat kicsikarnak vagy ha az ellenkezőket száműzetésbe küldik vagy ki végzik; és hogy semmi rossz sincs a hamisitásban vagy hamis esküben, vagy abban, ha hirtelen ellenmondanak a tanításuk vagy politikájuk legünne­pélyesebb kifejezéseinek, feltéve, hogy ez a taktika előmozditja a forradalmat. Mikor azonban mi elvetjük ezeket a tanításokat, nem akarjuk azt mondani, hogy a modern társadalmat nem lehet kritizálni. Ellenkezőleg; valljuk csak be, hogy a munkásokkal és a faji kisebb­ségekkel súlyos igazságtalanságokat kö­vettek el úgy ebben az országban, mint másutt; hogy a kapitalizmus borzalmas bűnöket követett el s kényszerítés nél­kül nem nagyon hajlandó a megbánásra; és hogy csak a félvak ember szokott a politikai demokráciával dicsekedni ad­dig, amig azt a demokráciát a gazdasági szférában olyan tulajdonnélküli bér­munkások tömegei jellemzik, akik a megélhetésük szempontjából az uraik szeszélyétől függnek. A kommunista felkelésnek ezek a történeti előzményei hozzájárultak a kommunizmus dinami­kus jellegéhez. De ez a tény nem csök­kenti a kommunizmus gonoszágát, ame­ly a reformra szoruló uralom helyére olyan uralmat akar állítani, amely lé­nyegében gonosz, mert az ember elalja­­sitott felfogására van alapítva. Itt — azaz az ember egészséges fel­fogása alapján — kell Amerikának vis­szanyernie a kommunizmus felől való tájékozódását, ha a jelenlegi zavarait és ellenmondásait szilárd és következetes állásponttal akarja pótolni. De tovább megyünk: a világveszedelemben elvek alkotják az erősségünk alapvető forrá­sát, és éppen azért: alapvetőleg gyengék leszünk, ha az elveinket feladjuk a ma haszna szempontjából, a kommunista párt-eljárás handabandázásait tükrözve vissza. Egy nemzet kibírhat valami há­borúban való leveretést; ha elvei van­nak, újra fel fog támadni. De az a nem­zet, amelynek rossz elvei vannak, ha­lálra van ítélve háború nélkül is, mert önmagát jóelőre tönkretette. Az összes népek közt nekünk van leg­kevésbé szükséünk arra, hogy szélkakas­ként forduljunk a szerencse minden vál­tozására. És pedig azért, mert a mi nem­zetünket olyan elvekre alapították, amelyek — ha őket gondolkozásban és tettben szilárdan fenntartjuk -bástya gyanánt szolgálnak olyan átmeneti go­noszság ellen, mint aminő a kommuniz­mus. Ezek azok az igazságok, amelyek a Declaration of Independence-ben (Függetlenségi Nyilatkozatban) vannak lefektetve: hogy Isten van; hogy az em­berek szellemi lények, akiknek olyan jogaik vannak, amelyekkel egyenesen a Teremtőjük ruházta fel őket; és hogy a kormánynak az a célja, hogy ezeket az Isten-adta jogokat biztosítsa. Bennfog­laltatnak ezekben a kijelentésekben azok a további igazságok, hogy az ember nem a gazdasági erőknek vagy az állam­nak a létesítménye, hanem hogy olyan méltósága van, amely elidegeníthetetlen és pedig azért, mert fölötte van az em­berek akaratainak; hogy minden ember­csinálta törvény fölött van egy olyan magasabb törvény, amelynek minden kormány alá van vetve, és hogy a béke nem az osztályharc győzelmének a gyü­mölcse, hanem az igazságosságénak, amely igazságosság szabad és eszes lé­nyek közös javát szolgálja. A kommunizmussal szemben való in­gadozásaink annak a jelei, hogy elvesz­tettük ezeknek az elveknek a mély je­lentőségét. Az utunk ennélfogva tisztán áll előttünk. Vissza kell nyernünk eze­ket az igazságokat és be kell ültetnünk őket a társadalmunkba, ha az örökségün­ket fenn akarjuk tartani egy idegen élettel szemben. A legfőbb versengés a vallás körül van. Ez legfőbb, mert a vallás maga

Next

/
Thumbnails
Contents