Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1950-07-01 / 1-2. szám
TÄROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI1 DR.CZAKO AMBRO Tizenharmadik évfolyam 1-2. szám. julius-augusztus AMERIKA ÉS A KOMMUNIZMUS. az American Bar Association Journalben jelent meg.) Ahogy a múltban a kommunizmussal szemben Amerika viselkedett, mutatja azt a zavarodottságot, amely onnan ered, hogy hasznosságot tolnak az elvek helyére az emberi vonatkozásokban. A kommunizmus olyan elmélet, amelyet először száz évvel ezelőtt hirdettek. Marx és Engels elmélete volt ez, amelyet később különböző tanítványok, főleg Lenin és Stalin, fejlesztettek ki. Nem titkos tanítás volt, hanem világraszóló forradalmi felhívás s népszerű irodalommal és nyíltan fellépő ügynökökkel dolgozott. A szavaló állapotából akkor lépett ki, mikor a vezetői hatalmukba kerítették az Orosz Államot, mikor is a hatalom megragadása nem a cár elleni lázadást jelentette, hanem a Kerensky demokratikus uralma ellenit. Ez után a siker után a mozgalom megismertette a világgal a módszereit, amelyek megdöbbentően ellenkeztek a szabadság és igazságosság angol-amerikai elveivel. A módszereik tartalmazták a politikai ellenfeleik bebörtönzését és kivégzését, a vallás és sajtószabadság elnyomását és egy értelmi és erkölcsi rabszolgaságot, amelynek nincs mása a modern történelemben. Miután a kommunizmus igy kinyilvánította magát elméletben és tettben, mit tettünk mi? Amerika visszautasítja a kommunista kormány elismerését. Először visszautasítottuk a szovjet kormány elismerését. Wilson Enök hallani se akart a kommunista kormányról, amely “elhatározta, hogy az amerikai intézmények ellen lázongani fog és amelynek a diplomatái veszedelmes lázadást szítanak, amelynek a szószólói aláírnak ugyan szerződéseket, de eszükágában sincs azokat betartani.” Hasonló véleményen volt Coolidge Elnök, aki hozzátette, hogy “nem volt hajlandó a kereskedelmi előnyökért az emberiség kedvelt jogait feladni s nem volt hajlandó árucikkekké alacsonyitani az amerikai elveket”. De 16 évi megnemalkuvás után elismerték a Szovjeteket. Ezt Roosevelt Elnök tette egyik, Litvinovhoz irt, levelében, amelyben kifejezte azt a reményét, hogy “ezentúl a két ország kooperálhat a közös javukra és a világ békéjének a fenntartására.” A kommunistákat elfogadták politikai párt gyanánt. A következő lépés az volt, hogy a kommunistákat elfogadtuk párt gyanánt a nemzeti politikai életünkben. A jelöltjei pályáztak a közhivatalokra, sőt az Egyesült Államok elnökségére is. Majd közömbösen — ha ugyan nem helyeslőleg — néztük, hogy a kommunisták hogyan hatoltak be a kormányba, a szakszervezetekbe és egyéb organizációkba. Aztán a Szovjetunióval szövet(Harold R. McKinnon cikkéből, amely
