Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-07-01 / 1-2. szám

KÖNYV AZ IMÁDSÁGRÓL.

Helyesebben: az imádság meghallgattatásáról. Egy Margaret Lee Runbeck nevű Írónő hirdetést tett közzé a Christian Héráidban, amelyben kérte azokat az olvasókat, akiknek az imádsága bebizonyithatóan meghallgattatásra talált, közöljék azt vele. Rengeteg sok választ kapott, amelyekből egy csomót kiválasztott s azoknak utánajárt. Az igy összegyűlt anyagot, amelyhez katholikusok, zsidók, protestánsok s gyülekezetekmint az Alcoholics Anonymous — járultak hozzá, egy könyvben kiadta ezen a címen: Answer Without Ceasing (Houghton Mifflin). A könyv hivő embereknek fölösleges, a megrögzött hitetlenekre nézve lesújtó. A közömbös felfogásuak meglepetve láthatják, hogy a tudomány kiválóságai is szerepelnek benne, mert nyilván ők sem tudnak Isten nélkül élni. Csak a felületes és sekélyes lélek istentagadó, amire már évszázadokkal — ha ugyan nem évezredekkel ezelőtt rájöttek a gondolkodó elmék.

Az ember és a természet.

“Ha virág nem volna odarögzitve a szárához, úgy elmenekülne az ember közeledtére, mint a rovar vagy a madár; mert az embernek az a sajátja a földön — legalább is addig, amig jobban meg nem érti a szerepét — hogy aggassza és félelembe ejtse mindazt, amit haszon céljából nem akar megszeliditeni. Az ember nagyon ügyes abban, hogy rosszul bánjon azzal, amit használhat; gyakran — sajnos, anyagi érdekekért! — éppen olyan ügyesen tudja minden körülötte levőnek a boldogságát megrontani. A kertjei, amelyeket tervez, szépek, de sokkal szebbek lehetnének. Legtöbbször csak összezavarja, beronditja és megtöri a harmóniát. Ha az eszessége arra volna irányítva, hogy megvédje a ritkát és a kiválót, amely majdnem mindig kényes és gyenge, ha több gondja volna arra, hogy mások örömét is előmozdítsa, mint arra, hogy azt feláldozza csak azért, hogy a saját tekintélyét erősebben megalapozza, a “világ arculatát” meg lehetne változtatni.” — André Gide, Őszi levelek c. könyvéből.

A jó fármer.

“A jó fármer, aki inkább együtt dolgozik a Természettel ahelyett hogy küzdene ellene vagy megpróbálná kijátszani, elnyerheti mindazt, amit akar, azokból a kincsekből, amelyek az egyedüli kincsek és olyanok, amelyekből az ember él — a családját, a teremtő és építő erejét, a világegyetemmel való vonatkozásának a megértését s a saját jelentéktelenségének a mély, vallásos, alázatos érzését az Isten teremtésében.” — Louis Bromfield, Out of the Earth c. müvéből.