Tárogató, 1950 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1950-12-01 / 6. szám

TARO CATO

NAVI FOLYÓIRAT

A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA CS SZÓRAKOZTATÁSÁRA

SZERKESZTI: DR.CZAKO’ AMBRO

Tizenharmadik évfolyam 6. szám. 1950. december.

A VÉG.

Hol vannak a szárnyas szónoklatok?

A légben.

Hol van fiatalságom virága?

Elhervadt.

Hol van a dicsőség?

Eltűnt a szem elől.

Hol van izmos tagjaim ereje?

Betegség törte le.

Hol van a vagyon és gazdagság?

Istennél; mig másokat irigység juttatott

istentelenek kapzsi kezébe.

Hol vannak a szüleim? és testvéreim szent párja?

A sirjaikba tértek.

Csak a hazám maradt meg, de az irigy démon,

vihart támasztva, abból is kiűzött.

És most idegenben vándorlók egyedül, vonszolva

nyomorult életem és beteges aggkorom.

Se házam, se hazám, se fiaim, akiknek

sorsa mégis igen aggaszt.

Élek egyik napról a másikra és ide-oda bolyongok.

Hová tegyem a testemet? Milyen végem lesz?

Milyen föld, milyen vendégszerető sir fogad majd be?

Ki zárja le ujjaival üvegesedő szememet?

Vájjon jámbor férfi lesz-e, Krisztus barátja, vagy valami gazember?

Mindezt fújja el a szél! Kislélek gondja, hogy

sírba fektetik-e testét, a lélektelen nehezéket, vagy

temetetlenül vadak prédája lesz, és

kutyák vagy keselyük fogyasztják el. Ha úgy akarod, szórd hamvaim a légbe, vagy

rakj temetetlenül sziklák tetejére; hadd rothadjak folyóban vagy esőzés árjában;

nemcsak magam leszek nemismert és el nem hantolt...

Bárcsak igy is lenne! Sokaknak örömet okozna.

De az utolsó napon az isteni bólintás a világ végeiről mindenkit összehoz, legyen bár hamu vagy tagjai rothadtak. Csak egy aggaszt: rémítenek Isten Ítéletei,

a tüzes folyamok és a sötétségek vermei. Krisztus, ó Király, Te vagy a hazám, erőm, vagyonom, mindenem, Tebenned nyugszom meg, élettől s gondoktól mentesen.

(Ez a vers a 43-ik Nazianzi Szent Gergely, keleti egyházatya, Versek Önmagáról c. sorozatában. Ez a prózai fordítás nem az eredeti görög szövegből készült, hanem annak egy hiteles latin fordításából. A figyelmemet rá egy német fordítás hívta fel, amely a versszerüség szempontjból ugyan több mint kifogástalan, de nem tartalmazza az egészet s egy helyen a szöveget félreértette. Abban a reményben, hogy valakinek kedve támad ezt a remekművet jó magyarsággal lefordítani, ide irom a forrását: Migne, Patrologia graeca, 37 kötet, 1345 oldal. A “Migne” egyetemi vagy theológiai könyvtárakban ott szokott lenni.)