Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-12-01 / 6. szám
10 TÁROGATÓ értékeléseinek és a abszolút kezdetét a jó ember talán nem egészen logikus, egyáltalán nem törvényszerű és nem formulázható, de mindenki számára boldogító világának. Az ő világának a Napja kelt fel december 25-én és ez a Nap uj életet és uj világot fog teremteni, hacsak az emberek engedik, hogy rájuk süssön és a melegsége a szivüket áthassa. EGYETEMIEK HITVALLÁSA. Hiszünk az Istenben. Hiszünk az ember személyes méltóságában. Hiszünk abban, hogy az embernek természetes jogai vannak, amelyek az Istentől erednek s nem az államtól. Ennélfogva ellene vagyunk a diktátorság összes formáinak, amelyek arra a felfogásra vannak alapítva, hogy az “egész ember” az államé. (Totális felfogás.) Hiszünk az otthon szentségében, amely alapvető egysége a kultúrának. Hiszünk a magántulajdon természetes jogában, de ugyancsak hisszük azt is, hogy a magántulajdonnak szociális kötelezettségei vannak. Hisszük azt, hogy a munkásságnak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. Hisszük azt, hogy a Tőkének nemcsak jogai, hanem kötelezetttségei is vannak. A fajelmélet minden formáját határozottan ellenezzük, azaz ellenezzük a faji különbségre alapított üldözést vagy türelmetlenséget. Hisszük, hogy a szabadság szent dolog, de az a törvény, amely szabályozza a szabadságot, szent kötelezettség. Hiszünk az amerikai demokrácia minden lényeges szabadságának a felkarolásában s nyíltan küzdünk az ál-demokrácia minden fajtája ellen. Röviden: hiszünk Krisztus tanításában, amely szerint az erkölcsnek kell szabályoznia az emberek személyes, családi, gazdasági, politikai és nemzetközi életét, ha azt akarjuk, hogy a kultúra fennmaradjon. (A sanfranciscoi egyetem fent ismertetett Hitvallását természetesen a Tárogató is osztja, de osztania kell minden embernek, aki az emberiség javáért akar élni.) Karácsonyi vásár. A torontoi Church of All Nationsnek 21 év óta van karácsonyi vására, amely Torontónak immár egyik jellegzetességévé vált. Egy csomó nemzetiség készítményei vannak itt kiállítva, amelyek némelyike meg is vehető. A magyarság kezdettől fogva résztvett ezeken a vásárokon és mindig elismérést aratott. A vásár négy napig tart, este vacsorával és nemzetközi hangversennyel, amelyek kettőjén Jankópál József honfitársunk magyar dalai nagyon tetszettek. Minden este más nemzetiség készíti el a maga nemzeti eledelét vacsorául s kivételt csak a japánok alkottak, akik kínai eledelt készítettek és szolgáltak fel, de a japánok mindig valamikép a kínai elgondolásokból éltek, amig az európaiak utánzásába nem kezdtek. A magyar vacsora szegedi gulyás volt amelyet kanadaiak és magyarok egyaránt kitűnőnek minősítettek. Az elkészítése Molnár Gyuláné érdeme volt, akinek a borairól hires férje nagy szakavatottsággal segédkezett. A vacsorát tea és sütemények fejezték be; a teát Séra Imréné készítette s őszinte dicséretet kapott érte (teáért magyar asszony angoloktól!); a süteményeket torontoi magyar nők készítették s azok minden időben kedveltek voltak s most is. — A vásári anyagban feltűnt Bódi Józsefné saját öltöztetésü magyar babája és el is kelt; ugyancsak elkelt a Magyarországból jött magyar baba is, de megmardt a szép nagy szlovák babánk, bár egy nagyon csinos kis szlovák lánynak ugyancsak fájt a szive utána. — Mióta csak csináljuk ezt a karácsonyi vásárt, Hornyánszky Miklós hazánkfia pompás színes metszetei mindig megérdemelt feltűnést keltenek. Nem túlozunk, ha Hornyánszky mestert tartjuk a legismertebb magyar tehetségnek Kanadában. A metszetei mindenütt ott vannak s a karácsonyi kártyáit most is emlegetik s szeretnék venni. De ennek egyelőre nem sok lehetősége van, mert a végtelen szorgalmú Hornyánszky úgy el van foglalva nagyobbszabásu művészi feladatokkal, hogy Christmas cardokat nem tud már csinálni. Ha ideje volna, az önéletrajzán dolgozna s azt érdemes is volna megjelentetnie azoknak a részleteknek az alapján, amelyeket átolvasás-
