Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-11-01 / 5. szám

I

TÁROGATÓ

7

gondolkozásában, szegényes a más emberekhez való vonatkozásában és szegényes az igényeiben.

Szegényes a gondolkozásában, mert bizonyos, igen fontos kérdésekre nem is próbál választ adni s azokat még csak nem is kérdezi. Nem kérdezi azt, hogy honnan van a világegyetem és benne az ember s mi értelme van az egész mindenségnek. Eseteleges-e a mindenség vagy szükségképeni? Ha esetleges, kinek az akaratából van? Ha szükségképeni, honnan van ez a szükségesség?

De mivel a 'mi emberünket a saját létének az értelme nem érdekli, a más emberek életének a saját értéke annál kevésbé érdekli. Csak annyiban érdekli, amennyiben vele vonatkozásban vannak. Ezt a vonatkozást a hasznosság határozza meg s neki a más ember annyiban fontos, amennyiben hasznos. Amennyiben az segiti őt a földi céljai elérésére. Amennyiben annak az élete az ő életének eszköze. Amennyiben tehát elvehet valamit mások életéből: az idejüket, terüket, izomerejüket, feleségüket, leányukat, pénzüket, nyugalmukat. És ez a lopás (ha ugyan nem gyilkolás!) teszi az ő életüket szegényessé. Akinek van, annak nem kell lopni; aki lop, az ezzel a ténnyel igazolja, hogy rászorult a máséra. És ez a rászorulás teszi az életét szegényessé. Régi bölcs mondás az, hogy mennél kevesebb kell valakinek, annál gazdagabb (és annál szabadabb!) az illető; de a mi emberünk nem az. Ő a másokkal való vonatkozásában vagy csak rabló vagy olyan üzletember, aki csal, azaz meglopja azokat, akikkel üzleti vonatkozásban van, mikor is ez az egyetlen vonatkozása velük.

De szegényes a mi emberünk az igényeiben is. Neki ez a föld minden, pedig ez a földi “minden” nagyon kevés. Csak hamar múló álértékeket ad, amikért nagyon megfizettet s keservesen fizettet meg. Dicsérnek, de csak akkor, ha másokat szolgálok, mikor igazában nem akarom őket szolgálni (hisz én csak magamban és a magam gyarapodásában hiszek), ami nyilván ellenmondásos állapot s hozzá ez a dicséret se tartós. Inkább azt lehetne mondani, hogy ma dicsérnek, holnap kárhoztatnak, ami nekem — aki a földiekre rá vagyok szorulva — elég nagy csapás. Élvezek, de utána kimerülök. Vagyonom van, de

rettegnem kell érte. Ragaszkodom valakihez, de mivel önzetlenül nem tudom szeretni, félek, hogy hátat fordit nekem. S mindig mások sikeréhez mérem a magamét s igy szükségképen alul maradok. Mert nekem ugyan van pénzem, de a másiknak van tekintélye; nekem van szép asszonyom, de a másiknak van pénze, amellyel elveheti azt tőlem; nekem van pénzem is meg asszonyom is, de a másiknak van irói vagy művészi hírneve stb. Előbb utóbb rájövök arra, hogy ez a földi élet, amelynek mindent kellett volna adni a számomra, nagyon keveset adott s az a kevés se maradandó. Az életem szegényes és kiábrándító.

És vájjon szabad vagyok-e?

A gondolkozásom előítéletes és jogosulatlan merevségekkel telitett; a más embereket eszközöknek tekintettem, ennélfogva ellenségeim s az ellenség fenyeget s ez a fenyegetés korlátozza a tevékenységemet. Védekeznem kell vagy támadnom, szóval állandó harcban vagyok s ez a harc megöli a szabadságomat, mert az életemet magának igényli. Előbb utóbb rájövök arra, hogy be vagyok csapva, s ami a legborzasztóbb: enmagamat csaptam be. Hiába éltem, mert korlátoztam magamat: a gondolkozásomat, az igényeimet, a más emberekhez való viszonyomat. És mindezt nem lehet egyszerűen Sorsnak nevezni, mert a Sors az, ami kívülről nehezedik ránk, mig mindennek a szegényességnek a saját személyünk az okozója. Mi magunk öltük meg az életünket és a szabadságunkat, mikor az élet és szabadság adója nélkül és ellenére akartunk élni. Isten nélkül nincs szabadság és nincs élet, amelyet érdemes volna leélni. Viszont: ha Istenben hiszek és neki akarok engedelmeskedni, láncokban is szabadnak érzem magamat, mert élem az igazi életemet, azt, amelyet az Istennel val együttélésem jelent. A testemet bilincsekbe verhetik, a számat nem engedik kinyitni, de a lelkemben ott van Krisztus s mivel Krisztus van ott, nekem semmi se kell már, mert mindent megkaptam, amit ember megkaphat: igy éreztek a keresztény vallás hősei és vértanúi s ez az, amit a modern, anyagias gondolkozásu világ a maga korlátolt világ-és élet-szemléletében képtelen megérteni. (Cz. A. 1949.VI.26- VII.24)