Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 5. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 438 Jarvis St., Apt. 804, Toronto 5, Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. borúban történt). De a vallásunkat nem adhatjuk fel, mert annak magánvaló értéke is van a számunkra s azonfelül a szabadságunk egyetlen megingathatatlan — igy is mondhatnánk: természetjogi — alapja. Mi ennek a nehézségnek a megoldása? Nyilván az, hogy se a vallásunkat, se a szabadságunkhoz való jogunkat fel ne adjuk, csak éppen azt ne felejtsük el, hogy mi magunk szabadok csak úgy lehetünk, ha mások szabadsága is biztosítva van. Valamiképen a jó Isten mindig figyelmeztet bennünket az egymásrautaltságunkra s az egymás iránt való kötelességeinkre, mikor se boldogok, se szabadok nem tudunk lenni addig, amig a kötelességünket mások boldogsága és szabadsága érdekében meg nem tesszük. Miben áll ez a kötelesség a mi dilemmánk megoldása érdekében? Abban, hogy az igazságunkat nem fegyverrel, hanem a példánkkal (az életmódunkkal!), tanításunkkal és türelmességünkkel érvényesítjük. Mi tudjuk azt, hogy az igazságnak érvényesülnie kell, de azt is tudjuk, hogy az igazság előbb utóbb feltétlenül érvényesülni is fog. Az igazságnak saját benső ereje van s ez olyan hatalmas, hogy a mi külső támogatásunk amúgy is csak jelentéktelen hozzá mérve. A barlanglakokat nem kell kényszeríteni arra, hogy a napfényt élvezzék; csak akkor van fegyverre és erőszakra szükség, ha a napfényhez szokott embereket barlanglakokká akarjuk tenni. Elég a barlanglakónak megmutatni a Napot, a többit elvégzi a Nap. Elég a hitetlen embernek megmutatni Krisztust s a többit majd elvégzi Krisztus. De Krisztust nem szónoklatokkal és tudományos értekezésekkel lehet bemutatni, hanem az életünkkel. És ez a dilemmánk megoldása. Mutassuk meg az életünkkel, hogy szabadság és Krisztus nélkül nem tudunk élni, mert Krisztusnak engedelmeskedve a magunk boldogsága feltételéül mások boldogságát tekintjük, s akkor szabadok tudunk lenni mi és szabadok tudnak lenni mások, mert Krisztus Arca, amelyre állandóan feltekintünk a törtetéseinkben, figyelmeztet bennünket arra, hogy semmink se lehet, amiből másoknak káruk van, még szabadságunk se. A nehézségeink nagyok és komplikáltak; a nehézségeink elméletiek és gyakorlatiak; de ug£ az egyik fajtának, mint a másiknak van megoldása a számunkra: ha akarunk és merünk Krisztus Arcára tekinteni. V. Miféle szabadság az, kérdezhetné valaki, amely csupa engedelmeskedésből és megszorításból áll, mert az engedelmesség mindig korlátoztatást jelent. Engedelmeskedni az Isten Törvényének annyit jelent, hogy nem 10-nek, hanem vagy 10 ezernek kell engedelmeskedni, ha a papok által való magyarázatokat is figyelembe vesszük. Hogy élem én ilyenkor a magam életét, ami nyilván jelentené a szabadságomat? A theológia azt mondja, hogy az eredendő bűn következtében a természetünk megromlott; rendben van; ez a romlott természet nem hajlandó a Tízparancsolat utján járni, hanem a maga utján akar járni, amely ugyan nincs mindig összhangzásban a Tízparancsolat utjával, de legalább az övé s a szabadság éppen ezt célozná. Szabadnak lenni eszerint annyit jelentene, hogy nemcsak a jót választhatjuk, hanem a rosszat is; nemcsak az erényt, hanem a bűnt is; nemcsak az élet-fenntartót, hanem az élet-rombolót vagy élet-megsemmisitőt is. Szabadnak lenni annyit jelentene, mint öngyilkosságot is elkövetni, ha úgy akarjuk. Ezzel a felfogással találkozunk is s ez azok felfogása, akik nem hisznek Istenben. De aki nem hisz Istenben, az nem hisz örökéletben se s annak az egész élete abban áll, ami a születése és halála közt folyik le. Aki ezzel a földi élettel megelégszik, az szegényes ember: sekélyes a
