Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 5. szám
2 TÁROGATÓ arra, hogy ostoba dolog fejjel menni neki a falnak. A világ alapvető törvényei a falnál is szilárdabbak; sziklaszilárd és megingathatatlan valóságok azok. Ha ezt felismerük, a szabadság utján vagyunk ismét s annyira haladunk azon az utón, azaz annyiban válunk szabadokká, amekkora tökéletességgel érvényesítjük az életünkben úgy a tudomány, mint az erkölcs törvényeit. Szabadnak lenni tehát annyit jelent, mint valami Renden belül élni úgy hogy ennek a Rendnek engedelmeskedünk. Szabadnak lenni annyit jelent, mint min magunkat juttatni kifejezésre és érvényesítésre, de a tudomány és erkölcs előírásainak a respektálásával, másszóval, a világ rendjének a figyelembevételével, a világ rendjének megfelelően, a világ rendjéhez alkalmazkodva. A Szabadság egy Renden belül való szabadság. “Helyes! mondja a szovjetek embere. Mi kommunisták is azt tartjuk, hogy a szabadság 1. egy renden belül való szabadság, de hozzátesszük, hogy 2. a Szovjet renden belül.” Az ő okoskodásukban ez a hiba van: Mikor mi Rendről beszélünk, mi o fajé k t i v rendről beszélünk, azaz olyanról, amelyet nem mi csináltunk, hanem amely hozzátartozik a világ lényegéhez. Objektiv rend a tudomány világa és objektiv rend az erkölcs világa, ha erkölcs alatt a Tízparancsolatot értjük. A Tízparancsolatot azért tekintjük objektiv erkölcsiségnek, mert a Világ Teremtője a szerzője s igy ugyanaz a szerzője, mint a tudomány törvényeinek, amelyek szintén nem egyebek, mint a Természet viselkedésének a fokozatos felismerései. Felismerései és nem csinálásai. Tehát nem lehet azt mondani a felismert törvényekkel szemben, hogy azokat mi nem fogadjuk el, hanem majd másokat csinálunk; csak egy viselkedés lehetséges :az engedelmesség. Ellenben a szovjet rendben csak a tudomány objektiv (ha ugyan az!), az erkölcs már szubjektív. Az erkölcs nem a világ egyik lényegének a felismerése, hanem annak csinálása a pártpolitika szempontjából. Ami a pártpolitikát segíti, az erkölcsös, hamindjárt hazugságot, lopást és gyilkosságot jelent is; ami a pártpolitikával ellenkezik, az erkölcstelen, hamindjárt jóságot, becsületességet és igazmondást jelent is. De az is meglehet, hogy a pártpolitika egyszer igazságot és jóságot követel s akkor az az erkölcs. Másszóval: az igazságosság és jóság egyszer erkölcsös, másszor erkölcstelen. De ez annyit jelent, hogy erkölcs nincs, csak pártpolitika van, azaz emberi csinálmány és emberi megegyezés. És mivel ez az emberi csinálmány éppen a csinálmány jellegénél fogva nem objektiv, hanem szubjektív, az ésszerűség nem követeli tőlem az engedelmességet vele szemben. De ha nem engedelmeskedem, az életemet teszem kockára. Az ésszerűség azt követeli, hogy a szubjektív, embercsinálta, előírást kritizálhassam, de ez a kritizálás élet-ellenes. A szovjet rendszerben az ésszerűségnek és az objektiv erkölcsiségnek való engedelmeskedés: életellenes. Ezért nincs szabadság a szovjet rendszerben. Ezt ők is tudják s hogy az ésszerűségüket megmentsék, tagadják a Tízparancsolat objektivitását azon az alapon, hogy tagadják Isten létét. De Isten létét tagadni a legnagyobb ésszerütlenség, mert ilyenkor a világegyetem véletlennek köszöni a létét s a legésszerütlenebb dolog azt képzelni, hogy valami magától lett s nem másnak köszöni a létét. II. Én még nem vagyok szabad, de iparkodom szabaddá válni: betartom a Tízparancsolat törvényeit, amennyire csak tudom és engedelmeskedem a Természet törvényeinek, amennyire ismerem őket. De roppant szegény vagyok s mivel nincs vagy alig van jövedelmem s pedig önhibámon kívül, vagy 1. rá vagyok szorulva mások jótékonykodására, vagy 2. másoknak engedelmeskednem kell, hogy valami kenyérhez jussak. Pl. én ugyan képzett mezőgazdász vagyok, de nincs fármom s nem termelek, hanem mint bolti segéd vagyok kénytelen élni és dicsérni a rossz portékát, amit eladok. Tehát a meggyőződésem ellen kell beszélnem és cselekednem s igy hol van itt a szabadságom? Tény az, hogy a megélhetés szükségessége rákényszeríti az embert arra, hogy feladja a szabadságát. A szabadság tehát nemcsak attól függ, hogy az ember alkalmazkodik a
