Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 5. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁS ÄRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Tizenkettedik évfolyam 5. szám. 1949. november. A SZABADSÁGRÓL. A szabadság örök téma. Egyének és népek témája. Vallásfelekezetek témája. Miért? Azért, mert mindenki szabadságra törekszik, azaz mindenki iparkodik azt az életet élni, amely a saját személyiségének megfelel; iparkodik a maga életét élni. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy szabad ember az, aki csinálhat mindent, amit akar és ahogy akar. Élhet okosan és élhet bolondul. De ez az okoskodás nyilván nem állja meg a helyét, mert aki bolondul él, azaz az ésszerűség törvényeivel ellenkezésben, az a saját élete ellen él s azt megsemmisiti és lerombolja. A szabadság nem lehetne az emberi élet legfőbb értéke, ami után minden áldozattal kapaszkodunk és törtetünk, ha a szabadság elnyerése azt jelentené, hogy magát az életünket tesszük vele tönkre. Szabadnak lenni annyit jelent, mint több életet élni, de a bolondság és ésszerütlenség kevesebb életet jelent. Tehát a szabadság első feltétele az ésszerű élet. Mi biztosítja az ésszerűséget? Először is a tudomány, amely bizonyos törvényeknek a rendszere, amely törvényekhez alkalmazkodnunk kell, hogy ésszerűen élhessünk. De a tudományt ismernünk kell, hogy respektálhassuk a törvényeit. Tehát tanulni kell és olvasni és az olvasottakat átgondolni és a magunk életére alkalmazni próbálni. Dolgozni és fáradni kell a szabadságunk érdekében, a szabadságot ingyen nem kapjuk. Aki ismeri a tudományt, az megszabadul egy csomó előítélettől és babonától s megtanulja az egészséges élet ésszerű szabályait. Igen: szabályait, amelyeket be kell tartani. A tudomány egy rendet jelez a világban s ehhez a rendhez alkalmazkodni kell. Azaz nemcsak tanulni kell, hanem engedelmeskedni is. A szabadság, a magunk életének az élése engedelmességet követel tőlünk azokkal a törvényekkel szemben, amelyek a világ rendjét fejezik ki. 2. De a világ rendjét nemcsak a tudomány törvényei jelzik, hanem az erkölcs törvényei is, amelyeket az alapvető jelentőségükben éppen olyan természeti törvényeknek tekinthetünk, mint a tudomány törvényeit. Van tudományos világrend és erkölcsi világrend. Az ésszerű viselkedés ennek a világrendnek való engedelmességet követel, mert mindakettőnek a törvéyei olyanok, hogy azokat nem mi csináltuk, hanem adva vannak tőlünk függetlenül s mi csak felismerjük őket. Mi állandóan vétkezünk úgy a tudomány, mint az erkölcs törvényei ellen. Az utóbbiakra nem kell példát mondanom, de az előbbiekre jó példa a túlterhelt gyomor, az agyondolgozott test, az egészségtelen lakás, az éjjelezés. Néha mindakettő ellen vétünk, mint a nemi kicsapongásokban. Vétkezés idején az orvosság t abban áll, hogy 1. felismerjük és beismerjük, hogy vétkeztünk s 2. ebből az állapotból szabadulni iparkodjunk. 1. A bűnösségünket úgy ismerjük el, hogy a tudomány és erkölcs parancsainak a megingathatatlanságában, objektivitásában való hitünket felébresztjük magunkban s ráeszmélünk
