Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 3 másra, biztosabbra fordítani,” — mondhatná valami könnyelmű vagy cinikus ember. Hát ha tényleg ezt mondaná, nagyon nagy helytelenséget mondana, mert egyáltalán nem nehéz megmondani, hogy miért imádkozzunk. Tényleg maga az Ur Jézus megmondta, mikor igy folytatta: “Kérjetek és majd megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen.” Emlékezzünk csak vissza, hogy mi az, ami nekünk igazi, azaz tiszta örömet okoz? Nyilvánvalóan az igazságért, igazságosságért, szépségért és jóságért való küzdelmünk. Ha a Jóisten segítségét ehhez a küzdelmünkhöz kérjük, azaz ahhoz, hogy az igazságot szeretni tudjuk és képesek legyünk érte fáradni; hogy az igazságosságot-amennyire csak tőlünk telik — érvényre juttathassuk s kibírjuk azokat a támadásokat, kigúnyolásokat, megkárosításokat, amelyek bennünket ebben a törekvésünkben érnek, a jó Isten egész biztosan megsegít bennünket s akkor, ha haladtunk valamit, érezzük, hogy nem hiába éltünk és az örömünk mélyebbé és teljesebbé válik. Ha a szépségért élünk, hogy az foglalja el az ocsmányság helyét s rend legyen ott, ahol rendnek kellene lenni, de most zűrzavar van; ha a szépség felismerésében iparkodunk valami benső lelkesítést nyerni s a szépség megvalósításával valami lelkesítést adni s imádkozunk, hogy ehhez az élethez, a szépségért és szépségből való élethez a jó Isten segítsen hozzá bennünket, hát egész biztosan meghallgat minket. S aztán, ha azért iparkodunk élni, hogy másoknak az életét megkönnyítsük, hogy azt elmélyítsük és megnemesitsük, hát ehhez is hozzásegít bennünket a jó Isten. Mindez azt jelenti, hogy mi magunk a tiszta örömeink révén boldogobbak leszünk s a jó Isten ehhez a boldogsághoz hozzásegít bennünket, ha tiszta lélekkel kérjük azt tőle. így is mondhatnánk:ha az imádságunk a saját boldogságunkat célozza a szó igazi értelmében, ahhoz a jó Isten megadja a meghallgatását. Tehát ezt kérjük tőle, azaz kérjük azt, hogy tegyen bennünket az igazság szenvedélyes keresőivé, az igazságosság fáradhatatlan bajnokaivá, a szépség örömeinek a megértőivé és terjesztőivé, és tegyen bennünket jó emberekké, akik abból élnek, hogy másokat segítenek élni. Ennek a törtetésünknek kell tehát az imádságunkba foglalt életcélunknak lenni, de mivel minden törtetésnek feltételei vannak, amelyek nélkül a törtetés vagy egyáltalán nem lehetséges vagy rendkívül meg van nehezítve, kérjük teljes bizalommal a mi Urunk Jézus Krisztus nevében ezeket a feltételeket is. Boldog ember az és adjon térden állva hálát a jó Istennek, aki betegen is tud a szellemi értékek megvalósításáért küzdeni, de a legtöbb ember nem tud. Ezért kérjük teljes bizalommal az egészségünket (s az őszinteségünket mutassuk meg azzal, hogy vigyázunk is rá s csak jóra használjuk), a megélhetésünket (de ne vagyont akarjunk), azt, hogy a jóbarátaink-akik segítenek bennünketmegmaradjanak velünk s az ellenségeink ne árthassanak nekünk, s kérjük mindazt, amire az Ur tanított bennünket az imádságában. De mindenekelőtt és mindenekfölött azt kérjük, hogy Istent mennél őszintébben és mélyebben szerethessük, mert ha tényleg szeretjük Őt, akkor Ő majd megszán minket a gyarlóságainkban és bűnös mivoltunkban is és megtart azon az utón, amely az örök üdvösségünkre vezet, de csak egyetlen egy s minden egyéb tévutat jelent. (Cz. A. 1949.V.22.) Akár nyakon, akár pofon Avagy: Fa-járom és vas-járom Irta: Czipó László földhözjuttatott, a Magyar Parasztszövetség Földmunkások, Földhözjutatottak és Kisbérlők Szakosztályának v. országos ügyvezető, alelnöke. (Ez a figyelemreméltó cikk a SZABAD TOLL c. magyar emigráns újságban jelent meg. Ez az újság, amelyet Dr. Deák Zoltán szerkeszt, Belgiumban jelenik meg s a második évfolyamában van. Megjelenik havonta kétszer. A szerkesztő cime: Bruxelles, 30, rue de Commerce. — Helyszűke miatt Czipó László cikkének az első részét mellőztük, mert az amúgy is jórészt történelmi visszapillantás, de a második és harmadik részét szószerint közöljük.)
