Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 4. szám
2 TÁROGATÓ És Istentől való az akarat, Mely újra épiti a falakat... A viz szalad, a kő marad, A kő marad___ És üzenem volt barátaimnak: — Kik megtagadják ma a nevemet — Ha fordul egyet újra a kerék Én még akkor is barátjuk leszek, Ha nem lesz bosszú, gyűlölet, harag, Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk És leszünk egy cél és egy akarat. És üzenem mindenkinek: Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, Hűségesnek és alávalónak, Annak, akit a fájás üz és annak, Kihez vércseppek tapadnak: Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn az örök ég alatt Mozdulnak lassan már az örök csillagok A viz szalad, csak a kő marad, Csak a kő marad---Maradnak az igazak és a jók, A tiszták és a békességesek, Erdők, hegyek, tavak és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik, Lyukasztják már az égben fönt a rostát S a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmas angyalok... És lészen csillagfordulás megint És miként hirdeti a biblia, Megméretik minden emberfia S ki mint vetett, azonkép arat, Mert elfut a viz,... Csak a kő marad ... “BÁRMIT KÉRTEK AZ ATYÁTÓL AZ ÉN NEVEMBEN.. ” Szent János 16,23 skk. Vannak, akik mosolyognak ezen az evangéliumi szövegen s még jó, hacsak mosolyognak s nem valami keserű kifejezést használnak. Aztán, ha megkérdezzük őket, hogy miért ez a keserűség vagy kételkedés, rendszerint azt válaszolják, hogy “ugyan, kérem, imádkoztunk mi eleget, kértünk mi eleget és soha semmi foganatja se volt az imádságunknak”. Lehet, hogy úgy volt, de az is biztos, hogy annak az eredménytelenségnek ők maguk voltak az okai. A Szentirás szövege teljesen világos, nem nehéz megérteni. Egy ígéret van benne, amelyet az Isten Fia tett, aki betartja az ígéretét, afelől abszolúte semmi kétség se lehet. Az ígéret egy feltételhez van kötve, ezt a feltételt nyilván szigorúan be kell tartanunk, hogy a kérésünk teljesüljön. Az nincs mondva, hogy azonnal teljesül, tehát egész biztosan akkor teljesül, amikor az a legelőnyösebb a számunkra. Mi a feltétel? A feltétel az, hogy amit kérünk a mennyei Atyánktól, azt az Ur Jézus nevében kérjük. Hogy az Ő nevében kérhessük, Őt ismernünk kell s Őhozzá tartozóknak kell tartanunk magunkat. Ha én a földön bárkitől kérek valamit valakinek a nevében, e ténnyel jelzem, hogy ezzel a valakivel én megfelelő, azaz jóviszonyban vagyok. Ugyanígy jó és harmonikus viszonyban kell lennem Krisztussal. Tehát magától értetődő, hogy 1. nem kérhetek olyasmit, ami bűnös dolog. Istenkáromlás számba megy az Isten Fiát a bűn előmozdítójának megtenni. Nem kérhetem Istentől azt, hogy ellophassam másnak a vagyonát vagy elcsábíthassam a feleségét vagy hogy nagyobb jövedelmem legyen, amelyet csak úgy érhetnék el, hogy a munkásaimnak nem adom meg azt, ami őket megilleti. 2. Nem szabad olyasmit kérnem, ami az örökéletemet veszélyezteti, mert ami mennyei Atyánknak pont az volt a célja velünk, mikor megteremtett bennünket, hogy örök boldogságunk legyen. A helyzet néha az, hogy mi nem is tudjuk, hogy valami az üdvösségünket veszélyezteti s azt botor fejjel kérjük az Istentől s mikor nem kapjuk meg, akkor lóggatjuk az orrunkat, mit a kisgyerek, akinek valamilyen kérését a szülei megtagadták, mert tudták, hogy az az életét veszélyeztette volna. A gyerek szamár, azért őrről meg. Mi is éppen ilyen gyerekes szamarak vagyunk a mennyei Atyánkkal szemben, mikor Ő nem adta meg nekünk azt, ami talán nemcsak az örök, hanem még a földi boldogságunkat is veszélyeztette volna. “Hát ha ilyen komplikált ez az imádkozás valamiért s a sikere annyi feltételhez van kötve, akkor talán jobb megspórolni a belefektetendő energiát s azt
