Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 438 Jarvis St., Apt. 804, Toronto 5, Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. módját. Akkor is, ha valami veleszületett tehetséggel egy jó kifejezési formára könnyű szerrel rábukkant. Azért kell tanulnia, mert fejlődnie kell. A fejlődés nem magától adódik: tépelődések; benső harcok; sok próbálgatás, másoktól való tanulás párosulva azzal az erkölcsi elhatározással, hogy ezeket a másokat semmiképen se utánozzák; sok élmény; az élet komoly jelenségeinek a megértése, megemésztése, és még sok egyéb, időt, energiát, önfeláldozást igénylő fáradozás kell ahhoz, hogy a művész elmodhassa azt magáról, hogy nem rekedt meg valami állomáson, hanem mindig feljebb és feljebb jutott a bensősége művészi kifejezésre # juttatásában. Már az a tény, hogy a művész ezt a kérdést önmagának felteszi tekintet nélkül a tömegek tapsaira vagy kárhoztatására, egy nagy benső feszültség tudatosságát jelenti benne. De mindez a fáradság jutalommal jár: a művész örül, örül annak, hogy boldogokká tudott tenni másokat s hogy mindaddig boldoggá is fogja tenni őket, amig azok az ő “szépjét” látják vagy hallják. És mindezek a meggondolások egy újabb figyelmeztetést tartalmaznak a számunkra. Aminthogy tiszta öröm nélkül nem tudunk élni, mert boldogságra vagyunk teremtve; s aminthogy az örömeinkért fáradnunk és küzdenünk kell: úgy az öröm sohasem lehet kizárólag a mi javunk, a mi boldogságunk. Az igazság és igazságosság mindenkinek pozitív jót jelent; a szépség, amelyért m i fáradtunk, mikor létesítettük, másoknak a felüdüléséhez, öröméhez, boldogságához járul hozzá. Még a természet szépségét se tudjuk úgy élvezni, hogy ne prédikáljunk róla másoknok. Miért kell róla prédikálnunk? Azért, mert bennünk van az ösztökélés, hogy megosszuk az örömeinket másokkal. Valamikép egyedül nem lehet igazán örülni, hanem az örömeinket meg kell osztanunk másokkal. Isten akarja, hogy boldogok legyünk, de egyúttal azt akarja, hogy a többi ember is boldog legyen. Az örömeink is mutatják az együvétartozandóságunkat, ami nem is csuda, hisz mindannyian egy Atyának a gyermekei vagyunk. IV. Az igazság utáni törtetés örömmel jár annak, aki törtet, de másnak jórészt csak akkor, ha az igazságban vagy igazságosságban érdekelve van; a szépség is mindenkinek vagy legalább is legalább is széles körben van hivatva örömet okozni, de nem biztos, hogy egyelőre másnak is okoz, mint a létesítőjének, mert nem biztos, hogy a szép élményt az emberek ilyenként tudják átélni. De a jóság azonnal örömet okoz úgy a gyakorlójának, mint annak, akinek szánva van. Hogy jónak lenni örömet jelent, azt nem kell bizonyítani. Nézzünk szét csak karácsonykor. Mindenki “feladatának” tartja másoknak valami örömet szerezni az ajándékozásával, de elsősorban önmagának okoz örömet és megnyugvást. Ez az öröm majdnem egyenes arányban van a befektetett fáradsággal és önfeláldozással. Azt akarom ezzel mondani, hogy a mi örömünket nem az méri, hogy mások, a jutalmazottak, hogyan tudnak örülni, hanem az, hogy mi mennyire tagadtuk meg magunkat azért, hogy másoknak örömet okozzunk. Ezért van az, hogy sokan egész évben vagy hónapokon át dolgoznak valamin, amit karácsonykor vagy születésnapkor valakinek az örömére oda akarnak ajándékozni és amig dolgoznak rajta, már van valami örömük és megnyugvásuk, mert az idejüket és energiájukat adták oda és ez az önmegtagadás létesíti az örömüket. De nem érez pl. az olyan ember örömet, aki valami olyan tárgyát ajándékozza oda, amelyet amugyse szeretett, s amelytől örül hogy megszabadult. Itt a jóság áldozat-jellege hiányzik s áldozat nélkül nincs öröm. Még inkább világossá válik ez akkor, ha valami áldozatot hozunk azok kedvéért,
